A netflix már egy ideje hivatalosan is elérhető Magyarországon. Aztán lokalizálták a honlapot is magyarra, és az utóbbi időben elszaporodtak a magyar feliratok, és ami meglepett a magyar szinkronos filmek is. Bár ezekre az embedded app-okon belül nem nagyon lehet keresni, és a webes felületen se triviális, az alábbi linket megnyitva szépen le lehet szűrni a magyar nyelvű contentet:
Spotify számcímek a lejátszási listákból
Ha valaki ki szeretné másolni a spotify playlist-ből az előadók és számok címeit, akkor az alábbi javascript kóddal érdemes próbálkozni:
var tracks = document.getElementsByClassName("track-name-wrapper");
for(var i = 0; i < tracks.length; i++)
{
var trackTitle = tracks[i].getElementsByClassName("tracklist-name")[0].innerHTML;
var trackArtist = tracks[i].getElementsByClassName("tracklist-row__artist-name-link")[0].innerHTML;
console.log(trackArtist + " - " + trackTitle);
}
A router, az agy, és két füstölgő puskacső
Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy az utcánkban fellelhető pokoli ADSL vonalat már jó ideje optikára cserélte a T. Mivel a média fogyasztási szokásaink teljes egészében átcsatornázódtak az online felületekre (Netflix, HBO online, Youtube, Twitch, Spotify és társai), az internet előfizetést is átcsoportosítottam, és a kábeltévé helyett lett az 1000mbit/s .
Elsőre ez jól hangzik, de az ördög a részletekben rejlik. Pl. a T által adott modem még elméletileg sem tud ennyi adatot átengedni magán, kezelni aztán meg végkép nem. Ezt gondolom ők is érezték, ezért adtak mindenféle instrukció nélkül egy D-LINK (brrrr) DIR-842-es “router”-t.
A koncepció az lehetett, hogy bár a noname kínai modem nem tudja kihajtani a vonalat, ha a D-LINK-et használjuk erre PPPoE módban (tehát kvázi modemként) akkor valamivel jobb lesz a helyzet. Ezzel a setup-al kb. 600-800mbit/s már elérhető az 1000-ből ha nem nagyon terhelt a hálózat. Gondoltam egy PPPoE beállítás nem okozhat gondot (első hiba). Már a PPPoE jelszóval elakadtam, amit bár láttam a T-COM-os modem felületén, de csak jelszó mezőként. Visszaalakítottam text-é ami egy elkódolt karaktersorozatot tartalmazott. Sikerült firmware-t találnom hozzá, amúgy is szeretem az ilyen cuccok dolgait nézegetni, pár óra alatt meg is lett a kódolást végző script, meg nekem a python átiratom hozzá, így már nem csak felhasználónevem, hanem jelszavam is volt.
Széttúrtam az addigi infrastruktúrát, bekötöttem a routert ami az átvétel óta a polcon porosodott, és vártam a széles sávú csodát.
Ennyi élettapasztalattal már tudom, hogy csodák csak ritkán vannak (ezért hívják őket csodának), így meg sem lepődtem, amikor az internet kapcsolatot jelző ikon továbbra is pirosan világított.
Olvastam kicsit a neten, elviekben összedugdosás után mindennek magától kellene működnie, ezzel is elment pár óra, végül csak felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol a szokásos intró után (tududu du dummmm) egy AI-nak kellett volna elmagyaráznom, hogy nem működik a PPPoE kapcsolatom… Elég jól elbeszélgettünk, aminek átirata valahogy így nézett ki:
- Üdvözlöm, én az ostoba AI vagyok, amit rengeteg pénzért eladtunk a TCOM-nak, felismerek szavakat amiket hallok aztán majd lesz valami
- Szia, én az ügyfél vagyok, és nem működik a PPPoE kapcsolatom
- Az interneteléréssel van probléma?
- Igen
- Hálózati probléma van?
- Nem
- Az Internet eléréssel van probléma?
- ….
A végén már egész jól tudtam, milyen szavakat kerüljek a kommunikációnk során, és akkor 2-3 teljesen felesleges kör után az ügyintézőhöz kapcsol… Ezúton is köszi valakinek, aki kitalálta ezt a szart, és jár a gratuláció annak aki meg is vette.
Ezek után megtudtam, hogy PPPoE jelszót meg tudom változtatni online is, ezt a kört meg is futottam (feleslegesen, mert mint kiderült jól fordítottam vissza a jelszót, nem az volt a gond), továbbra sem lett jó. Ismét telefonáltam, AI, várakozás, elmondták, hogy ők nem tudják, kérdés van e internet PPPoE nélkül. Mondom van. Hát akkor ők nem tudják, ők csak a routerig érdekesek, hívjam a fizetős ügyfélszolgálatot.
Itt volt az első pillanat, amikor legszívesebben elővettem volna azt a bizonyos puskacsövet, és bementem volna az ügyfélszolgálatra ügyet intézni. De mivel én ilyen visszafogott csávó vagyok, puskacsövek nélkül, 3-4 órányi beszélgetés után úgy döntöttem lesz ami lesz, felhívom a fizetős ügyfélszolgálatot (szuperszervíz), ahol a srác tényleg értelmesebb volt mint a másik helyen az összes többi együtt, és korrekt is, mert elmagyarázta, hogy ez pénzbe fog kerülni ha segít, de igazából nem is tud segíteni, mert ezt a problémát a T ingyenes ügyfélszolgálata tudja megoldani, mégpedig úgy, hogy átkapcsolják a fos modemjüket PPPoE módba. Abban maradtunk, hogy ne mondjak bonyolult mondatokat, ne is próbáljam meg elmondani, hogy miért meg hogyan, csak azt mondjam hogy “modem -> PPPoE mód -> bekapcsolás”. Akkor hátha átmegy az üzenet.
Felhívtam őket, lekűzdöttem az intelligens asszisztenst (az uborkákról és a paradicsomokról beszélgettünk), hogy aztán egy vele egyszintű emberi hasonszőrűvel kb. 25 perc várakozás után lefolytassam a következő beszélgetést:
- Legyen kedves átkapcsolni a modememet PPPoE módba
- Ööö nem tudom miről beszél, de átkapcsolom egy technikus kollégákhoz
Ez volt az a pont, amikor már csak 30 perc választott el attól, hogy a technikus kolléga az én “régi” eszközömet távolról PPPoE módba tudja kapcsolni. Hittem benne, hogy meg tudja csinálni, kb. 3x mondta, hogy egy pillanat, még kipróbálok valamit, és én egyszer se mondtam el neki Yoda mester örök érvényű szavait: tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld… Pedig sokszor eszem bejutott…
Ezek után el is indult az internet, és jött a következő állomás, az igen neves D-Link cég routernek nevezett terméke, ami egész addig működött, amíg nem próbáltam beállítani rajta pár port forward szabályt. Aztán kicsit önellentmondásba keveredett a saját route szabályaival, és bizonyos kérések hatására meg-megállt pár percre. No meg egy port forward szabály se működött…
Sajnos az OpenWrt, DDWrt körről pont egy hw revízióval maradtam le, szóval ez a router max wifi AP-nek használható… Sebaj, ahogy a mondás tartja, ingyen routernek ne nézd a firmware-jét, elkezdtem hát inkább más routereket nézni.
A router piac teljesen megváltozott mostanában. Vannak már Gaming routerek, amik erősen középkategóriásak, és mind wifi-s. Az áruk nem azért sok, mert annyira tudnak route-olni, meg csomagokat kezelni, hanem mert a legszuperebb wifi szabványokat támogatják, ami nekem pont nem kell. De ha kellene se fizetném ki egy kisebb számítógép árát, egy wifi routerért, ami sok mindent tud, de gyorsan, és jól routolni azt pont nem. Ami tényleg jó, és bír sok klienst, meg nagy sávszélességet az kb. 80k és még wifi sincs benne. Mivel a PPPoE már megvolt, a szerverem úgy is mindig megy, gondoltam átrakom a router funkcionalitást oda. Ott nem lesz melegedési gond, és a PPPoE, routing, és társai kb. nem kimutatható cpu kapacitást emésztenek fel egy mai gépen. Ezzel egy probléma volt, amit pedig úgy hívtak, Microsoft.
Tudtam, hogy nem lesz egy leányálom Windows 8 alatt routing-ot konfigurálni, főleg olyat, ami nekem kell.
Ez az a pont, ahol megint számot kell vetnem magammal, és leírnom, miért is váltottam windows szerverre:
- akkor és ott jó ötletnek tűnt
- szeretem a kihívásokat
- van rajta onedrive kliens
- van rajta norton antivírus amiből volt egy privát előfizetésem
- unalmas volt, hogy ubuntu alatt minden átlátható, és általában működik is
Szóval a PPPoE kapcsolat felkonfigurálása gyorsan ment. Van ott egy kis kavar, hogy a fizikai interfész furcsa státuszban marad amin a kapcsolat megy, de kikapcsoltam róla minden protokollt, akkor már nem sok vizet zavart. Az internet megosztásért az Internet connection sharing felel, pár kattintás, és láss csodát működik. Pontosabban: működik, olyan microsoft-osan.
Egy demo erejéig ezek a funkciók nagyszerűek, és jól prezentálhatók. Csak éppen a megosztás után a teljes belső subnet-em elmászott a 192.168.137.x tartományba. Gondoltam sebaj, kerestem a neten, meg lehet változtatni. Meg is változtattam, itt:
HKLM\System\CurrentControlSet\services\SharedAccess\Parameters
(REG_SZ) ScopeAddress
(REG_SZ) StandaloneDhcpAddress
Ezek után már volt DHCP szerverem, csakhogy olyan módon, hogy a létező teljes címtartományból oszt címeket… Hogy mi alapján rejtély. Ez nem annyira jó, mert nálam nem minden DHCP-ről megy, és van pár dolog aminek akkor is fix ip kellene, ha arról menne (pl. QoS miatt). Na range definíciót, vagy hw adress mapping-et persze már nem tud. Gondoltam sebaj, elengedem, használok másikat, vagy konfigurálok egyet linuxon, de ezt a csodát kikapcsolni se nagyon lehet. Én az alábbit tettem: a lan interfész IP címét megváltoztattam az ICS beállítás után, a registryben pedig egy másik címtartományt adtam meg. így valamiért a routing működött (talán mert az interface alapú…) de a DHCP szerver nem tud mit kezdeni magával és az eltérő címtartományokkal, ezért el sem indul (erről persze se log, se dokumentáció, se semmi). Innentől már csak az OpenDhcp szervert kellett telepíteni, és volt is normális belső hálózatom DHCP-vel, windows alatt.
Aztán ott van a windows tűzfal, a maga 100000 szabályával. Ezt elég egyszerűen bekonfiguráltam. Letöröltem mindent, felvettem azt a 6 szabályt ami nekem kellett (Deny All, Allow lan, pár port), és láss csodát működött. A windows tűzfal nem rossz, csak szerintem külön csapat csinálta a tűzfalat, és a front-end konfigurációt.
Miután már tűzfalam is volt, csak a port forwarding volt hátra. Ezt a PPPoE adapternél az ICS beállításoknál lehet matatni, egyszerű: Port, hova, protokoll, és kész is. Elméletben. Minden forgalom, ami a szerverre érkezett, az működött. Minden ami külső szerverre (pl. a virtual box-ban futó ubuntu-ra) az nem. Ezzel futottam pár kört, a megoldást végül szintén egy külső alkalmazás jelentette: a PassPort ami egy egyszerű port forwarding implementáció. Tehát a WAN lábról forwardoltam a portokat a szerverre, a szerverről ezzel a belső hálózatra, és így már működik.
A fenti problémák elviekben korrektebbül megoldhatóak Windows server edition alatt (ott pl. van RRAS is), de nekem nem ilyen windows-om van 🙂
A QoS-t már tényleg point and click-el beállítottam, azok a fejlesztők valószínű a tűzfalas fejlesztőkkel voltak haverok 🙂
Ezek után jött a teszt, ami egy egyszerű Ookla-s speedtest volt. Az eredmény egy kék halállal egybekötött kernel security check volt… Itt már kicsit elvesztettem a lelkesedésemet, és nagyon csúnyán kezdtem nézni a norton antivírusra. A csúnya nézésből a 3. konfigurációs próbálkozás és kifagyás után uninstall lett, és láss csodát. 2-3 nap alatt talán sikerült a windows 8.1-ből egy normális router gépet faragni…
IOS 11 – A zsákutca
Váratlanul ért a dolog… Feldugtam az ipad-et a számítógépemre, 5 év után először… Aztán sötét lett, és megjelent a “Connect to ITunes” felirat… Átfutott az agyamon a gondolat: Nem csináltam backupot. De hisz megfogadtam, hogy soha… Miért?! Hibáztam… Most bűnhődni fogok, és a pokolra jutok…
És meg is érkeztünk az IOS11-hez. Az első Ipad-emet pont azért adtam el, mert mindig szolgalelkűen feltelepítettem rá a frissítéseket. Amikor észrevettem a bajt, már nem lehetett visszalépni az IOS 6-ra. Cserébe minden a többszörösére lassult, még a web böngésző is, amire a tabletet elsősorban használtam. Azt mondtam, rendben, ha így játszunk, játszunk. Vettem egy új Ipad-et megjelenés után, IOS 8-al, és nem frissítettem. Egy jailbreak után elmagyaráztam neki, hogy itt nem lesz frissítés, és haverkodjon össze a libretro-val… Azt hittem idilli kapcsolatunknak már semmi nem vethet véget.
Aztán jött a google, és utána egyre több fejlesztő, aki azt mondta, hogy IOS 8 már nem támogatott platform… Így volt olyan app, amihez több frissítés nem jött, és olyan is, hogy már maga az app se (pl. google calendar). Elérkezettnek láttam az időt, elvégre egy IOS 8 – IOS 9 frissítésből mi baj lehet.
A baj az volt, hogy upgrade-t is csak Apple által aláírt IOS-re lehet mondani, az pedig már csak a 11-es. De amire ezt megtudtam, addigra már nem bootolt be többet az IOS 8, én pedig nem készítettem backupot… Így hát beáltam a sorba, elmorzsoltam egy könnycseppet a libRetro után, és rányomtam a frissítés gombra.
Disclaimer: a frissítés teljes frissítés volt, semmilyen beállítást nem vettem át az ICloud-ból. Az itt leírt hibák az általuk kiadott stock operációs rendszeren jelentkeztek…
Nézzük mit is sikerült az Apple-nek fejlesztenie az elmúlt 5 évben:
- Frissítés óta néha nem tölt az ipad. Felrakom a töltőre, kiírja hogy töltés, majd másnap pont ugyan annyi százalékon áll, mint előtte. Nem egyedi probléma, ha újraindítja az ember akkor megint tölt… Egy ideig, aztán működik, majd jöhet megint a restart.
- Ha éppen tölt, akkor sokkal lassabban, mint ahogy az eddig történt. Régen 3-4 óra alatt teljesen feltöltődött, most ennyi idő alatt jó ha 50%-ig sikerül feltölteni az eszközt. Cserébe viszont olyat tapasztaltam, amit eddig soha. Töltés közben melegszik az ipad, lemértem, 10-15C-t
- Míg a régi ipad úgy, hogy minden be volt rajta kapcsolva 250 órát bírt kis standby-ban, az új 110-et bír úgy, hogy minden ki van kapcsolva rajta (lokáció, siri, background app refresh, stb).
- Ki tudná írni, melyik alkalmazás mennyire fogyasztja az akkumlátort (Android 1.0 kb.), na ez nálam nem ír ki semmit.
- Sikerült tönkretenni a SpringBoard-ot. IOS 6-on volt a legjobb, 8-on már csak használható, a 11-re teljesen idegesítő lett. Amikor először használtam csodálkoztam, hogy lehet ilyen intuitív jó felületet csinálni, és azt gondoltam, hogy ezek az Apple-s srácok tényelg értenek a UX-hez. Mostanra eljutottunk oda, hogy ha egy folderen belül akarok egy ikont áthelyezni, akkor egyszerűen nem tudom megoldani, hogy ne lépjen ki a folder-ből ha lapozni akarok annak oldalai között. Persze ki lehet kísérletezni sokadszorra nekem is sikerült, de ez se nem előremutató, se nem intuitív… A hosszan nyomás hossza 5x-ére nőtt, nem akartam elhinni, hogy erre ennyit kell várni, azt hittem kifagyott az eszköz. Bevezettek viszont egy csomó funkciót, aminek nem sok értelmét látom, és nem is használom… Inkább a több felhasználó módot kellene támogatni az értelmetlen hülyeségek helyett…
- Az alkalmazások egy része nem kompatibilis az IOS 11-el, amíg a fejlesztők ki nem adják újra IOS 11-re. Véleményem szerint felhábiorító, hogy egy operációs rendszer nem képes a rá írt alkalmazások futtatéására, és ezt ennyi idő után sem tudta megoldani egy akkora cég, mint az Apple. Érdekes, a Microsoftnak sikerült, Windows 10 alatt is futnak a win95-ös alkalmazások, a 32 bit-esek is 64 bit-es windows-on… De sebaj, a fizetős alkalmazásaim fele kb. kuka, többek közt az iThoughts amit azért használtam… De cserébe megvehetem újra…
- Az alkalmazások egy másik része egyszerűen eltűnt az appstore-ból, és fel se tudom telepíteni. Ilyen az ISSH, amit megvettem, használtam, volt, nincs.
- Az AppStore-ból eltűnt továbbá a Whislist funkció. Ez különösen szuper, mert azok az alkalmazások, amik érdekeltek, pont ott voltak. Gondolom az Apple-nál meg úgy gondolták, hogy biztos írtam egy külön papírra (is)… Ha a Gog-on van, a Steamen van, az Apple-nál volt… Akkor miért kellett kiírtani?
- És hogy pozitívat is mondjak: az új billentyűzet jó
És ezek a hibák azok, amit saját magam találtam 1 hét használat után… Az interneten rá se merek keresni, hogy mit találtak mások. Összességében az Apple elérte, hogy pár óra leforgása alatt pont annyira utáljam, mint amennyire utáltam az iPad megjelenése előtt. Nem korrekt kifizetett alkalmazásokat nem támogatni, megszüntetni a régi IOS-ek aláírását, hogy nem telepíthetek olyan nyílt forráskódú szoftvert egy általam megvásárolt eszközre amit akarok (pl. retroArch). Nálam itt ért véget az Apple story. Ha lenne Apple részvényem, ez lenne az a pont, amikor eladnám, és a befolyt összegből vennék egy Microsoft Surface Pro-t.
Desktop apps comeback
Eddig is zavart, hogy olyan funkciókat amik egyszerűen, és jól megoldhatók lokális alkalmazásokkal, iszonyú munka és erőforrás árán web alapú “alkalmazássá” alakítanak. Tegnap végül elegem lett, és úgy döntöttem, hogy a napi munkavégzés során kerülöm a web alapú alkalmazásokat. Lassúak, iszonyú erőforrást használnak, és a helyzet az idő múlásával (az alkalmazások komplexitásának növekedésével) egyre rosszabb, amit jól szemléltet az alábbi ábra:
330 mb csak a Google Inbox, hozzá jön még a böngésző 400 mb-ja, így 700 mega memória szükséges ahhoz, hogy el tudjam olvasni a leveleim (egy részét). Tegyük hozzá, hogy egy levél megnyitása másodpercekig tart, és néha már a sima szövegbevitel is akadozik…
A fentiek ellenére van létjogosultsága, hogy megnézzem a leveleimet egy böngészőben, de nem akkor, ha az elkövetkező 8 órában arra készülök, hogy levelekkel dolgozzak.
Az elmúlt időben annyira megszerette mindenki ezeket a csodálatos webalkalmazásokat, hogy már nem is nagyon gondolkoznak másban. Nekem volt pár ötletem, de mielőtt teszteltem volna, kerestem cikkeket, hogy miért jobb az asztali (nem a web alapú) Microsoft Office Outlook-ot használni, mint a gmail-t böngészőben, de mindenki csak a web-es platformokat hasonlítgatta, fel sem merült bennük egy ilyen jellegű összehasonlítás.
Gondoltam amiről nem írnak az emberek, az csak jó lehet, így belevágtam a dologba. Az átállás első (és legegyszerűbb) lépése a levelezés kiváltása. Szerencsére ott az IMAP protokoll, engedélyezni kell, és meg is történik a csoda. Persze erre azért várni kell, mert a levelek letöltése / indexelése nem egy gyors dolog. Ezen sokat segíthet, ha bizonyos könyvtárakat (pl. Important items) nem is szinkronizálunk, míg más könyvtárakban (Spam) csak a levelek fejléceit töltjük le. Az eredmény magáért beszél, az Outlook 150 Mb memóriát használ, mindkét levelezésemmel, szemben a webmail 1.1 Gb-os memória használatával. UI reszponzivitás terén pedig nem is kérdés, hogy az outlook jobb (letöltött levelekből dolgozik, native ui, stb.).
A gmail webapp elhagyásával viszont megszűnik még pár dolog, mint pl. a hangouts, amit ki lehet váltani honlappal (hangouts.google.com) és elbúcsúzhatunk újabb 200 mb memóriától, esetleg a yakyak alkalmazással ami elektron alapú (így csak 180mb memóriát használ, de cserébe nem kezel több accountot…), és a jó öreg pidgin-el. Ez utóbbi előnye, hogy a facebook chat-et is bele lehet kötni, szóval az összes IM üzenet egy helyen kezelhető. Hangouts és facebook használatához szükséges az alábbi két extra plugin, de utána gond nélkül működik minden:
Ezek után mindhárom IM kliens együttesen fogyaszt 38 Mb memóriát, viszont ennyiből gyorsabban és jobban működnek…
A google drive-ra szerencsére már régóta van megoldás, a Drive File System, ez nem újdonság, eddig is ezt használtam, mert a web alapú fájlkezelés pokol.
Elvesztek még a már ismert contactok, de azokat be lehet szinkronizálni a GO Contacts Sync Mod-al. Mivel nem gyakran változnak, ezért ki is kapcsoltam az automatikus szinkronizálást.
Egyedül a naptár kezelésére nem találtam korrekt offline megoldást, abból maradt az online verzió, és a -180 Mb memória…
Alternatívaként még felmerülhet pár dolog az outlook helyett, ilyen pl. az eM Client ami kezeli a google contact-okat és a calendar-t is alapból, viszont az Outlookkal ellentétben nem tölti le a leveleket, így a használat során várni kell a levelek megnyitására. Ezzel meg lehet spórolni a memória használatot és a gui is gyorsabb mint a web alapú negoldás, de összességében a leveleket előre letöltő kliensek gyorsabbak. Nyílt forrású alternatíva még a Thunderbird, amit régebben használtam (pont az outlook után) de már nem volt energiám újra előszedni.
SyncToCloud – New achievement
Ez fogadott reggel:
Hirtelen azt hittem feltörték a SyncToCloud-ot, de aztán az Analytics fényt derített a rejtélyre:
Na ezt nevezem én keleti nyitásnak… Hopa davaj, Hopa davaj davaj!
Postfix + google apps
Google apps-ban van lehetőség SMTP Relay szerver engedélyezésére. Ez akkor jó, ha például olyan helyről szeretnénk levelet küldeni, ami nem rendelkezik Google Apps felhasználóval, például szerverekről.
Ezt a Google Apps adminisztrátori felületén lehet megtenni:
Google Apps -> Settings for Gmail -> Advanced Settings -> General Settings
SMTP relay service
Itt érdemes bekapcsolni az alábbi két opciót:
Only accept mail from the specified IP addresses – csak megadott helyekről fogadjon el leveleket
Allowed senders: Any addresses (not recommended) – onnan viszont bármilyen címről
Be is állítottam mindent, de a google SMTP szervere folyamatosan eldobálta a levelet, mert valamiért a postfix mindig csak a szerver nevét (pl. root@server) rakta bele a feladó mezőbe, amit a google annak ellenére sem szeret, hogy beállítottuk, hogy szeresse…
A végső megoldást az alábbi hack jelentette:
A /etc/postfix könyvtár alá létrehoztam egy sender_canonical nevű fájlt, aminek a tartalma:
/^(.*@).*$/ ${1}server.voji.hu
Módosítottam továbbá a /etc/postfix/main.cf-et:
sender_canonical_maps = regexp:/etc/postfix/sender_canonical
relayhost = smtp-relay.gmail.com:25
Ezek után már csak ki kellett generálni a sender_canonical-hoz tartozó .db fájlt:
postmap sender_canonical
valamint újrarúgni a postfix-et:
sudo postfix reload
És már csak egy gyors teszt volt hátra:
echo "Test mail from postfix" | mail -s "Postfix test" voji@voji.hu
Mindeközben a /var/log/mail.log fájlban:
Sep 10 14:44:20 server postfix/smtp[11752]: 98D866567C3: to=<voji@voji.hu>, relay=smtp-relay.gmail.com[173.194.65.28]:25, delay=0.7, delays=0.34/0/0.26/0.09, dsn=2.0.0, status=sent (250 2.0.0 OK 1410353060 q15sm45749wij.3 – gsmtp)
Sep 10 14:44:20 adsrv2 postfix/qmgr[11744]: 98D866567C3: removed
Tadaaam.
Ui: azt, hogy a postfix által küldött levelek normális feladóval rendelkezzenek biztos el lehet érni ennél kultúráltabb módon is, de egyenlőre ennél jobb megoldást nem találtam (pedig próbálkoztam midnenféle myorigin = /etc/mailname-el és társaival is)
AdBlock Plus on android
Az AdBlock Plus böngésző bővítmény minden telepítés során az elsők között van nálam, a mobil alkalmazásokért pedig inkább fizetek, semmint reklámokat nézzek. Viszont amikor már iOS-en és Androidon is fizetnem kellene a reklámok letiltásáért egyazon alkalmazáson belül, akkor elszomorodok…
Egy ilyen elszomorodásom alkalmával gondoltam rákeresek, hogy van e megoldás androidon belül arra, hogy kikapcsoljam a kéretlen reklámokat. Meglepődtem, amikor az AdBlock Plus for Android volt az első találat. Maga a koncepció zseniális, a mobil verzió ugyanis egy lokális proxy, ami a reklámokat szolgáltató szerverek felé egyszerűen nem engedi át a forgalmat. Így gyakorlatilag minden böngésző, és alkalmazás alatt működik.
Telepítés után az egyetlen dolog, hogy a rendszer életre kelljen az az internet elérésre használt kapcsolatok módosítása, hogy a forgalmat az AdBlock Plus által.
Ezt úgy tudjuk megtenni, ha az aktuális wifi kapcsolatra hosszan klikkelünk, majd a felugró menüben kiválasztjuk a modify connection opciót, és ott megadjuk a proxy szervert (alapból a címe localhost és a port 2020).
A mobil adatkapcsolat esetén is hasonlóan kell eljárnunk, csak ott Settings -> More… -> Mobile networks -> Access Point Names -> (alapértelmezett AP ami ki van pipálva) -> Proxy és Port beállítások
Hello Spotify
Szeretem a Google-t, hiszen sok mindent köszönhetünk nekik. Gondoljunk csak a keresésre, gmail-ra vagy a maps-ra, esetleg az androidra. Ezek nélkül lehet még mindig létezne symbian, nokia maps, és emberek tömegei hinnék azt, hogy ez normális.
Elég sokat hallgatok zenét (munka közben, és munka után is), és szeretném azt hinni, hogy Magyarországon is van már akkora bérszínvonal, hogy megengedhetem magamnak az online zene streaming-et, legálisan, egyszerűen már nem volt kedvem mp3-ak letöltésével, másolgatásával foglalkozni.
Adott volt a google play all access, működött a keresztértékesítés, elő is fizettem rá, úgy bő fél éve. Jól elvoltunk, bár voltak komoly hiányosságok. Pl. előadókra nem lehetett feliratkozni rss feed szerűen, hogy ha csinált valamit, akkor azt meg tudjam hallgatni. Mi tagadás ez picit zavart, de ezen még túlemelkedtem. Sokkal jobban zavart, hogy ipad-ra nem sikerült fél év alatt kiadni a normális klienst… Értem én, hogy google, android, stb, de meguntam.
Ma töröltem az előfizetést, és előfizettem a spotify-ra. Van ipad kliens, lehet albumra feliratkozni, és sokkal több zenét érek el, vannak mindenféle social vonatkozásai, újra él a last fm profilom, szóval öröm boldogság. Ja és véletlenül az előfizetés is pont annyiba kerül mint a google-nél az all access.
Már csak egy feature hiányzik mindkét rendszerből. Az előadók csv export és import képessége… Ez azért jól jönne, ha mondjuk a kedvenc előadóim listáját mozgatni szeretném a rendszerek között, de gondolom ezt nem véletlenül nem csinálják meg… Ha már a windows preinstalled böngészőkből ekkora botrány lehet, akkor nem tudom online szolgáltatások között miért nem teszik kötelezővé az átjárhatóságot, legalább ilyen alap szinten…
Google error…
Mostanában elég sok google terméket használok, és elég sok hibát is találok, de ezek rendszerint adminisztrátorokat, és a felhasználók elég kis részét érintik, de néha elég alap dolgokat is képesek elrontani… Ma zenét hallgattam volna, csak épp össze vissza vannak a számok az albumokon… Lol
Azt hiszem a google-nél is elkelne valami normálisabb QA mert ez így egy csőd… Bejelentettem, kíváncsi leszek mikorra javul…