Gradle parametrizált task

A gradle task-ok nem tudnak paramétereket fogadni by design. Globális build paramétereket lehet olvasni belőlük, de hát azért a gányolásnak is van határa…

És bár paramétert nem lehet task-nak adni, task-ot viszonylag egyszerűen lehet létrehozni. És igény esetén kicsit bonyolultabban is.

Tegyük fel angular-t szeretnénk fordítani, különböző build target-ekkel. Vagy másolunk sokat, vagy csinálunk egy ilyet:

def createAngularTask(build, language) {
    return tasks.create("buildAngular_${build}_${language}", Exec) {
        group = "generated"
        workingDir = project.ANGULAR_APP_PATH
        inputs.dir(Paths.get(workingDir.toString(), "/src"))
        outputs.dir(Paths.get(workingDir.toString(), "/dist_hu"))
        def cmdArray = ["npm", "run", "${build}:${language}"]
        if (System.getProperty('os.name').toUpperCase().contains('WINDOWS')) {
            cmdArray.addAll(0, ["cmd", "/c"])
        }
        commandLine cmdArray
    }
}

Kicsit emlékeztet ez a C-s define varázslásokra, de úgy tűnik a groovy-s csapatot ez nem rettentette el. Szóval ha csináltunk egy ilyet, akkor már csinálhatunk ilyesmiket is:

createAngularTask("aembuild", "hu")
createAngularTask("aembuild", "en")
createAngularTask("jarbuild", "hu")
createAngularTask("jarbuild", "en")

És ha ilyeneket csináltunk, akkor már csinálhatunk csoportos build task-okat copy paste nélkül:

task buildAngularAem {
    group = BasePlugin.BUILD_GROUP
    dependsOn('buildAngular_aembuild_hu')
    dependsOn('buildAngular_aembuild_en')
}

A fenti játékot el lehet játszani akár string tömbökből is, ha nagyon sok task lenne. Így a task-oknak, csak a képzeletünk szab határt…

Microsoft Xbox wireless controller

A Microsoftnak valahogy mindig sikerül félre pozícionálni egy terméket, bármennyire is jó az. Elkezdték ezt a dolgot a konzolok nevével (tegye fel a kezét, akinek nincs xbox-ja, és sorrendbe tudja tenni, hogy az xbox, xbox one, xbox360, xbox s, xbox x volt előbb vagy utóbb) de a controllerekkel se jobb a helyzet.

De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük onnan, hogy minek is controller PC-hez? A válasz egyszerű, mert jobb vele játszani. Főleg ha egy laptop, Tv, vagy esetleg mobil eszközök kerülnek a képbe. És mobil eszközök alatt nem csak a telefont értem, hanem mondjuk tabletet, a Steam in home streaming-jét, vagy a geforceNow-t. És persze ott vannak maguk a játékok. A csak controllerrel élvezhető játékok első zászlóshajója a Resident Evil széria volt (kb. az összes rész), de mostani játékokból is van bőven, ami egyszerűen játszhatatlan egérrel (pl. Detroit: become human), és azok amik jobbak controllerrel (pl. a Cyberpunk 2077).

A fentiek önmagukban még nem győznének meg arról, hogy Microsoft által gyártott controllert kell vennem, ugyanis elérhető közelségben van egy Nintendo Pro controller, ami papíron hasnálható PC-vel. Csak sajnos a Nintendo ezt a feature-t nem gondolta túl: ha kábellel próbálod használni PC-n, akkor utána a controller nem kapcsol ki soha, amíg le nem merül, vagy újra nem párosítod a switch-hez ami ki tudja kapcsolni. Amit biztos meg kell tenned, mert egy kábeles PC-s használat elég ahhoz, hogy elfelejtse ő valójában egy Nintendo Switch-el párosított controller, szóval onnantól nincs se távoli bekapcsolás, se instant játék… Tehát papíron a feature pipa, gyakorlatban használhatatlan.

És ha ez nem lenne elég, a Microsoft megcsinálta azt, amit a Nintendon’t. Képesek voltak szabványos bluetooth protokollt is implementálni a vezérlőjükbe, ami kommunikál androiddal és IOS-el. Ez volt az a pont, ami meggyőzött, hogy jó lesz még egy controller a háznál.

Szóval az első probléma, ha controllert akarunk venni, hogy melyiket. Szerencsére ezen a részlegen már nem voltak olyan kreatívok a marketingesek, mint a gép név választásnál, így csak számokat kaptak a controllerek nevek helyett, amik növekednek, de… Na lépjünk is tovább, a lényeg, hogy a legújabb controller a 1914-es.

A webshop-ok kínálatában a beszédes Microsoft Xbox Wireless Controller néven fogjuk megtalálni a legtöbb helyen, akárcsak az összes többit… Természetesen a számot nem szokták odaírni.

Viszont ha ezt vesszük, akkor az IOS támogatásra még várni kell, mert az még csak “coming in the future”. Szóval vagy a legújabb controller IOS támogatás nélkül, vagy az egyel régebbi a 1708-as. A típusokat leginkább csak kép alapján lehet megkülönböztetni egymástól, a Microsoft is különböző körülírásokkal hivatkozik az egyes controller generálciókra (a vezérlő, amin van share gomb, vagy a verzérlő aminek a felső része egybe van a gobokkal, stb), ami valahol azért elég vicces…

Ha már választunk controllert, akkor arra is érdemes figyelni, hogy az adott típusból is több van, nagyjából egy árban. A csak vezérlő (xbox-hoz), vagy a pc-hez csomagolt kábellel, és a wireless dongle-s. Itt fontos látni, hogy a controller ugyanaz, de usb-usb-c kábelt pár ezer forintból be lehet szerezni az ebay-en, viszont Microsoft USB dongle-t nem, és az boltban bőven tízezer forint fölötti összeg. Plusz infó, hogy az usb dongle nem bluetooth dongle, egyedi protokollon keresztül kommunikál, ami hatékonyabb jelátvitelt, rövidebb latency-t, és extra feature-ket is tud, mint pl. 8 vezérő is csatlakoztatható hozzá egyidőben (Bluetooth-on keresztül max. 1).

Ha megérkezik a csoda controller, akkor jön csak az igazi nagy meglepetés. Mégpedig ez:

Bizony. A Microsoft Windows 10 nem ismeri fel, a Microsoft XBOX dongle-t. Semmi leírás, semmi driver, elviekben plug and play. Nem akartam elhinni, és ma is nehezen hiszem, hogy ezt így ebben a formában sikerült összerakni a Microsoftnak, de sikerült.

Ha valaki mégis szeretné Microsoft Windows alatt használni, a Microsoft által gyártott eszközét, akkor az alábbit kell tenni:

  1. Elolvasni a Microsoft FAQ-t, ahol azt állítják, hogy minden plug and play, szóval, arrafelé sötétség van a fejekben.
  2. Különféle forum bejegyzéseket keresni, amiből elég sok lesz (nem meglepő módon), és megtalálni azt, ami a mi vezérlőnkről szól, és működik.
  3. Vagy egyszerűen csak tovább olvasni ezt a szuper leírást 🙂

Első körben meg kell néznünk, milyen típusú vezérlőnk van. Ezt a Device Managerben az alábbi képernyőn viszonylag egyszerűen megtehetjük:

Ezek után kell túrni egy hozzá megfelelő drivert a windows update catalog-ban:

http://www.catalog.update.microsoft.com/Search.aspx?q=USB%5CVID_045E%26PID_02FE

2 találat lesz, a nagyobb méretű kell:

Az eredmény egy cab file lesz, amit az explorer megnyit és pár fájl lesz benne:

Ezt másoljuk ki egy könyvtárba, és a Device Managerben mondjunk egy Update Driver-t.

Ne is próbálkozzunk drivereket találni, használjuk a sajátunkat.

Adjuk meg a könyvtárat ahova a fájlokat tettük a cab-ból, és láss csodát:

A jelenség nem egyedi, 3 teljesen külön win10-en is kipróbáltam, amiből kettő már átesett a 20H2 update-n is. Pedig maga a hardware job mint a Nintendo Pro controller (a dpad biztos), a funkciói is jobbak, hogy pont a telepítését sikerült így elszúrni, arra nem számítottam…

Ha ezzel megvagyunk, akkor még nincs vége a megpróbáltatásainknak. A vezérlőt a windows update nem frissíti, ahhoz egy külön programot kell letöltenünk, amit a Microsoft Store-ba találunk meg. A neve:

Miután ezt letöltöttük, és elindítottuk el is indul a firmware frissítés, amennyiben szükséges.

Securing apache

Ha esélyt szeretnénk adni Apache szerverünknek az életre, érdemes az alap beállításokon módosítani pár dolgot.

A legfontosabb szabály, a szerverünk mindig legyen naprakész (apt update, apt upgrade, esetleg a paranoiásaknak chkrootkit)

Aztán érdemes meggyőzni az Apache-ot, hogy ne mondja el mindenkinek a verziószámát, így talán nehezebb lesz expolit-ot keresni benne:

ServerSignature Off
ServerTokens Prod

A második a mod_security. Ezt sajnos kicsit macerásabb beállítani, de megéri. Ehhez az alábbi lépésekre van szükség:

apt-get install libapache2-mod-security2
cp /etc/modsecurity/modsecurity.conf-recommended /etc/modsecurity/modsecurity.conf

Ezután érdemes bekapcsolni a security használatát az újonnan létrehozott (modsecurity.conf) konfig fájlban (alapból csak detektálásra van állítva)

SecRuleEngine On

Ha ez megvan, már nincs másra szükségünk, csak friss biztonsági szabályokra (persze csak egy gyors backup után).

mv /usr/share/modsecurity-crs /usr/share/modsecurity-crs.bak
git clone https://github.com/coreruleset/coreruleset.git /usr/share/modsecurity-crs

Majd ezt lehet frissítgetni időnként az alábbi paranccsal:

cd /usr/share/modsecurity-crs
git pull

Ezután még példányosítani kell a configot:

cp /usr/share/modsecurity-crs/crs-setup.conf.example /usr/share/modsecurity-crs/crs-setup.conf

Ha ez megvan, és a szerveren futtatunk valamilyen speciális dolgot (Pl. WordPress) akkor érdemes azt kivételként megadni. Az új configunkban (crs-setup.conf) az alábbi sorokat kell kicommentelni, és a megfelelő rendszerhez 1-est írni:

 SecAction \
  "id:900130,\
   phase:1,\
   nolog,\
   pass,\
   t:none,\
   setvar:tx.crs_exclusions_cpanel=0,\
   setvar:tx.crs_exclusions_dokuwiki=0,\
   setvar:tx.crs_exclusions_drupal=0,\
   setvar:tx.crs_exclusions_nextcloud=0,\
   setvar:tx.crs_exclusions_phpbb=0,\
   setvar:tx.crs_exclusions_wordpress=1,\
   setvar:tx.crs_exclusions_xenforo=0"

És már meg is tettük az első lépéseket egy biztonságosabb Apache szerver felé.

Sose feledjétek: biztonságos rendszer nincs, max. biztonságosabb…

JDK on Ubuntu

A Java telepítés nem egy nagy varázslat. Rendszerint arról szól, hogy kitömörítjük valahova a fájlokat, és elérjük, hogy amikor beírjuk hogy java, akkor az általunk kitömörített cucc induljon el.

Ez windows alatt egy download, total commander, és a PATH környezeti változó módosításával elérhető.

Ubuntu alatt főként csak terminált használok, szóval beírtam a google-be, hogy jdk install ubuntu, és vadabbnál vadabb dolgokat láttam, és nagyjából semmi se működött. Szóval ha valaki jdk-t szeretne telepíteni ubuntura, akkor az alábbit kell tenni:

Ellátogatni az OpenJdk oldalára, és kimásolni a nekünk tetsző JDK csomag URL-jét

Letölteni a kívánt csomagot:

wget https://download.java.net/java/GA/jdk15.0.1/51f4f36ad4ef43e39d0dfdbaf6549e32/9/GPL/openjdk-15.0.1_linux-x64_bin.tar.gz

Ki kell tömöríteni a cuccot amit letöltöttünk:

sudo tar -xvf openjdk-15.0.1_linux-x64_bin.tar.gz -C /usr/lib/jvm/

Fel kell venni az újonnan létrehozott JDK-a az alternatives közé:

sudo update-alternatives --install /usr/bin/java java /usr/lib/jvm/jdk-15.0.1/bin/java 1151

Utána pedig beállíthatjuk a használni kívánt java verziót az alábbi paranccsal:

sudo update-alternatives --config java

Adobe Creative Cloud – ERROR 184

Valamiért az Adobe CC egyik gépemen sem akar frissülni, mert mindig a 184-es hibát mond.

Process monitorral pillanatok alatt kideríthető a hiba oka: az adobe szakértők beregisztrálták az alábbi helyen lévő fájlt mint interop service:

“c:\Program Files (x86)\Common Files\Adobe\CoreSyncExtension\CoreSync_x64.dll”

Amit az explorer ezek után – nem meglepő módon – használ. A telepítő meg megpróbálja felülírni, ami – ugyancsak nem meglepő módon – nem sikerül neki.

A fájlt törölni nem lehet, mert használatban van, és ennyire nem linux a windows.

Szóval vagy az explorert be kell zárni a frissítés előtt – ami lássuk be kevéssé felhasználóbarát- vagy át kell nevezni a könyvtárat (mert ennyire már linux a windows is) és akkor a telepítő létrehozza az új fájlt, frissíti a komponens regisztrációt, és restart után már törölhető is a régi…

Netflix magyar content

A netflix már egy ideje hivatalosan is elérhető Magyarországon. Aztán lokalizálták a honlapot is magyarra, és az utóbbi időben elszaporodtak a magyar feliratok, és ami meglepett a magyar szinkronos filmek is. Bár ezekre az embedded app-okon belül nem nagyon lehet keresni, és a webes felületen se triviális, az alábbi linket megnyitva szépen le lehet szűrni a magyar nyelvű contentet:

https://www.netflix.com/browse/audio

Spotify számcímek a lejátszási listákból

Ha valaki ki szeretné másolni a spotify playlist-ből az előadók és számok címeit, akkor az alábbi javascript kóddal érdemes próbálkozni:

var tracks = document.getElementsByClassName("track-name-wrapper");
for(var i = 0; i < tracks.length; i++)
{
   var trackTitle = tracks[i].getElementsByClassName("tracklist-name")[0].innerHTML;
   var trackArtist = tracks[i].getElementsByClassName("tracklist-row__artist-name-link")[0].innerHTML;
   console.log(trackArtist + " - " + trackTitle);
}

A router, az agy, és két füstölgő puskacső

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy az utcánkban fellelhető pokoli ADSL vonalat már jó ideje optikára cserélte a T. Mivel a média fogyasztási szokásaink teljes egészében átcsatornázódtak az online felületekre (Netflix, HBO online, Youtube, Twitch, Spotify és társai), az internet előfizetést is átcsoportosítottam, és a kábeltévé helyett lett az 1000mbit/s .

Elsőre ez jól hangzik, de az ördög a részletekben rejlik. Pl. a T által adott modem még elméletileg sem tud ennyi adatot átengedni magán, kezelni aztán meg végkép nem. Ezt gondolom ők is érezték, ezért adtak mindenféle instrukció nélkül egy D-LINK (brrrr) DIR-842-es “router”-t.

A koncepció az lehetett, hogy bár a noname kínai modem nem tudja kihajtani a vonalat, ha a D-LINK-et használjuk erre PPPoE módban (tehát kvázi modemként) akkor valamivel jobb lesz a helyzet. Ezzel a setup-al kb. 600-800mbit/s már elérhető az 1000-ből ha nem nagyon terhelt a hálózat. Gondoltam egy PPPoE beállítás nem okozhat gondot (első hiba). Már a PPPoE jelszóval elakadtam, amit bár láttam a T-COM-os modem felületén, de csak jelszó mezőként. Visszaalakítottam text-é ami egy elkódolt karaktersorozatot tartalmazott. Sikerült firmware-t találnom hozzá, amúgy is szeretem az ilyen cuccok dolgait nézegetni, pár óra alatt meg is lett a kódolást végző script, meg nekem a python átiratom hozzá, így már nem csak felhasználónevem, hanem jelszavam is volt.

Széttúrtam az addigi infrastruktúrát, bekötöttem a routert ami az átvétel óta a polcon porosodott, és vártam a széles sávú csodát.

Ennyi élettapasztalattal már tudom, hogy csodák csak ritkán vannak (ezért hívják őket csodának), így meg sem lepődtem, amikor az internet kapcsolatot jelző ikon továbbra is pirosan világított.

Olvastam kicsit a neten, elviekben összedugdosás után mindennek magától kellene működnie, ezzel is elment pár óra, végül csak felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol a szokásos intró után (tududu du dummmm) egy AI-nak kellett volna elmagyaráznom, hogy nem működik a PPPoE kapcsolatom… Elég jól elbeszélgettünk, aminek átirata valahogy így nézett ki:

  • Üdvözlöm, én az ostoba AI vagyok, amit rengeteg pénzért eladtunk a TCOM-nak, felismerek szavakat amiket hallok aztán majd lesz valami
  • Szia, én az ügyfél vagyok, és nem működik a PPPoE kapcsolatom
  • Az interneteléréssel van probléma?
  • Igen
  • Hálózati probléma van?
  • Nem
  • Az Internet eléréssel van probléma?
  • ….

A végén már egész jól tudtam, milyen szavakat kerüljek a kommunikációnk során, és akkor 2-3 teljesen felesleges kör után az ügyintézőhöz kapcsol… Ezúton is köszi valakinek, aki kitalálta ezt a szart, és jár a gratuláció annak aki meg is vette.

Ezek után megtudtam, hogy PPPoE jelszót meg tudom változtatni online is, ezt a kört meg is futottam (feleslegesen, mert mint kiderült jól fordítottam vissza a jelszót, nem az volt a gond), továbbra sem lett jó. Ismét telefonáltam, AI, várakozás, elmondták, hogy ők nem tudják, kérdés van e internet PPPoE nélkül. Mondom van. Hát akkor ők nem tudják, ők csak a routerig érdekesek, hívjam a fizetős ügyfélszolgálatot.

Itt volt az első pillanat, amikor legszívesebben elővettem volna azt a bizonyos puskacsövet, és bementem volna az ügyfélszolgálatra ügyet intézni. De mivel én ilyen visszafogott csávó vagyok, puskacsövek nélkül, 3-4 órányi beszélgetés után úgy döntöttem lesz ami lesz, felhívom a fizetős ügyfélszolgálatot (szuperszervíz), ahol a srác tényleg értelmesebb volt mint a másik helyen az összes többi együtt, és korrekt is, mert elmagyarázta, hogy ez pénzbe fog kerülni ha segít, de igazából nem is tud segíteni, mert ezt a problémát a T ingyenes ügyfélszolgálata tudja megoldani, mégpedig úgy, hogy átkapcsolják a fos modemjüket PPPoE módba. Abban maradtunk, hogy ne mondjak bonyolult mondatokat, ne is próbáljam meg elmondani, hogy miért meg hogyan, csak azt mondjam hogy “modem -> PPPoE mód -> bekapcsolás”. Akkor hátha átmegy az üzenet.

Felhívtam őket, lekűzdöttem az intelligens asszisztenst (az uborkákról és a paradicsomokról beszélgettünk), hogy aztán egy vele egyszintű emberi hasonszőrűvel kb. 25 perc várakozás után lefolytassam a következő beszélgetést:

  • Legyen kedves átkapcsolni a modememet PPPoE módba
  • Ööö nem tudom miről beszél, de átkapcsolom egy technikus kollégákhoz

Ez volt az a pont, amikor már csak 30 perc választott el attól, hogy a technikus kolléga az én “régi” eszközömet távolról PPPoE módba tudja kapcsolni. Hittem benne, hogy meg tudja csinálni, kb. 3x mondta, hogy egy pillanat, még kipróbálok valamit, és én egyszer se mondtam el neki Yoda mester örök érvényű szavait: tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld… Pedig sokszor eszem bejutott…

Ezek után el is indult az internet, és jött a következő állomás, az igen neves D-Link cég routernek nevezett terméke, ami egész addig működött, amíg nem próbáltam beállítani rajta pár port forward szabályt. Aztán kicsit önellentmondásba keveredett a saját route szabályaival, és bizonyos kérések hatására meg-megállt pár percre. No meg egy port forward szabály se működött…

Sajnos az OpenWrt, DDWrt körről pont egy hw revízióval maradtam le, szóval ez a router max wifi AP-nek használható… Sebaj, ahogy a mondás tartja, ingyen routernek ne nézd a firmware-jét, elkezdtem hát inkább más routereket nézni.

A router piac teljesen megváltozott mostanában. Vannak már Gaming routerek, amik erősen középkategóriásak, és mind wifi-s. Az áruk nem azért sok, mert annyira tudnak route-olni, meg csomagokat kezelni, hanem mert a legszuperebb wifi szabványokat támogatják, ami nekem pont nem kell. De ha kellene se fizetném ki egy kisebb számítógép árát, egy wifi routerért, ami sok mindent tud, de gyorsan, és jól routolni azt pont nem. Ami tényleg jó, és bír sok klienst, meg nagy sávszélességet az kb. 80k és még wifi sincs benne. Mivel a PPPoE már megvolt, a szerverem úgy is mindig megy, gondoltam átrakom a router funkcionalitást oda. Ott nem lesz melegedési gond, és a PPPoE, routing, és társai kb. nem kimutatható cpu kapacitást emésztenek fel egy mai gépen. Ezzel egy probléma volt, amit pedig úgy hívtak, Microsoft.

Tudtam, hogy nem lesz egy leányálom Windows 8 alatt routing-ot konfigurálni, főleg olyat, ami nekem kell.

Ez az a pont, ahol megint számot kell vetnem magammal, és leírnom, miért is váltottam windows szerverre:

  • akkor és ott jó ötletnek tűnt
  • szeretem a kihívásokat
  • van rajta onedrive kliens
  • van rajta norton antivírus amiből volt egy privát előfizetésem
  • unalmas volt, hogy ubuntu alatt minden átlátható, és általában működik is

Szóval a PPPoE kapcsolat felkonfigurálása gyorsan ment. Van ott egy kis kavar, hogy a fizikai interfész furcsa státuszban marad amin a kapcsolat megy, de kikapcsoltam róla minden protokollt, akkor már nem sok vizet zavart. Az internet megosztásért az Internet connection sharing felel, pár kattintás, és láss csodát működik. Pontosabban: működik, olyan microsoft-osan.

Egy demo erejéig ezek a funkciók nagyszerűek, és jól prezentálhatók. Csak éppen a megosztás után a teljes belső subnet-em elmászott a 192.168.137.x tartományba. Gondoltam sebaj, kerestem a neten, meg lehet változtatni. Meg is változtattam, itt:

HKLM\System\CurrentControlSet\services\SharedAccess\Parameters
(REG_SZ) ScopeAddress
(REG_SZ) StandaloneDhcpAddress

Ezek után már volt DHCP szerverem, csakhogy olyan módon, hogy a létező teljes címtartományból oszt címeket… Hogy mi alapján rejtély. Ez nem annyira jó, mert nálam nem minden DHCP-ről megy, és van pár dolog aminek akkor is fix ip kellene, ha arról menne (pl. QoS miatt). Na range definíciót, vagy hw adress mapping-et persze már nem tud. Gondoltam sebaj, elengedem, használok másikat, vagy konfigurálok egyet linuxon, de ezt a csodát kikapcsolni se nagyon lehet. Én az alábbit tettem: a lan interfész IP címét megváltoztattam az ICS beállítás után, a registryben pedig egy másik címtartományt adtam meg. így valamiért a routing működött (talán mert az interface alapú…) de a DHCP szerver nem tud mit kezdeni magával és az eltérő címtartományokkal, ezért el sem indul (erről persze se log, se dokumentáció, se semmi). Innentől már csak az OpenDhcp szervert kellett telepíteni, és volt is normális belső hálózatom DHCP-vel, windows alatt.

Aztán ott van a windows tűzfal, a maga 100000 szabályával. Ezt elég egyszerűen bekonfiguráltam. Letöröltem mindent, felvettem azt a 6 szabályt ami nekem kellett (Deny All, Allow lan, pár port), és láss csodát működött. A windows tűzfal nem rossz, csak szerintem külön csapat csinálta a tűzfalat, és a front-end konfigurációt.

Miután már tűzfalam is volt, csak a port forwarding volt hátra. Ezt a PPPoE adapternél az ICS beállításoknál lehet matatni, egyszerű: Port, hova, protokoll, és kész is. Elméletben. Minden forgalom, ami a szerverre érkezett, az működött. Minden ami külső szerverre (pl. a virtual box-ban futó ubuntu-ra) az nem. Ezzel futottam pár kört, a megoldást végül szintén egy külső alkalmazás jelentette: a PassPort ami egy egyszerű port forwarding implementáció. Tehát a WAN lábról forwardoltam a portokat a szerverre, a szerverről ezzel a belső hálózatra, és így már működik.

A fenti problémák elviekben korrektebbül megoldhatóak Windows server edition alatt (ott pl. van RRAS is), de nekem nem ilyen windows-om van 🙂

A QoS-t már tényleg point and click-el beállítottam, azok a fejlesztők valószínű a tűzfalas fejlesztőkkel voltak haverok 🙂

Ezek után jött a teszt, ami egy egyszerű Ookla-s speedtest volt. Az eredmény egy kék halállal egybekötött kernel security check volt… Itt már kicsit elvesztettem a lelkesedésemet, és nagyon csúnyán kezdtem nézni a norton antivírusra. A csúnya nézésből a 3. konfigurációs próbálkozás és kifagyás után uninstall lett, és láss csodát. 2-3 nap alatt talán sikerült a windows 8.1-ből egy normális router gépet faragni…

Klímaváltozás és az autók

A napokban volt egy előadás a Széchenyi István Egyetemen, ami eredetileg azt boncolgatta volna, hogy mikorra tűnnek el a mostani robbanómotoros autók. Az előadást Dr. Hanula Barna tartotta, aki jelenleg a járműmérnöki kar dékánja, de tanítás előtt 22 évig az iparban dolgozott mint motorfejlesztő mérnök, így van némi rálátása a témára. Egy óra nem kimondottan sok egy ilyen előadásra, de a felszínt kapargatva is feltűnhet, hogy nem annyira egyszerű ez a kérdés, mint amennyire sokan látni szeretnének.

Akinek van egy kis ideje, nézze meg, megéri: