Posted on

SmartHome – az első lépések

Már egy ideje játszok a gondolattal, hogy milyen jó lenne ha bizonyos dolgok maguktól működnének otthon. Eddig mindig elvetettem az ötletet, mert bárki bármit mond, egy ház pont annyira tud okos házként működni, amennyi okos eszközt beletelepítenek, és azok a házak, amiket nem eleve ilyen céllal terveznek, sajnos igen komoly hátrányból indulnak.

De hát egy kis okosság nem árthat, ezért gondoltam teszek egy kis lépést, és beszereztem pár milight égőt. Az egyik ismerősöm ajánlotta, akciós, mit veszíthetek.

A terv az volt, hogy szépen bekötöm a hálóba, és munkanapokon reggel 7 körül elkezd majd feléledezni, én pedig erre felébredek, vagy ha nem is erre, de mindenesetre könnyebben mintha csak az óra keltene.

Sajnálatos módon a csomagban rögtön 4 izzó volt, ezért elkezdett bonyolódni a dolog.

Szerverem, milight API van, a cron és egy egyszerű bash script megoldja jól az égőkapcsolgatás nem túl komplex problémáját, nincs miért aggódni.

Aztán az api-k olvasgatása közben ráakadtam az OpenHab-ra, amit pont ilyen eszközök kapcsolgatására találtak ki. Miközben épp mindenkinek az okos égőimmel dicsekedtem, amikor a barátom csak annyit mondott, hogy nagy dolog, nála már egy ideje a raspberrypi vezérli a fűtést…

Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor tudtam, hogy elvesztem. Én is akartam weboldalról vezérelhető fűtést, grafikont, mobilklienst… És azt hiszem ezzel egy időben kezdett jelezni egy apró kis lámpa is a fejemben, hogy megint egy olyan területre sodródtam, ami rengeteg időt elrabol majd az életemből… De hát mint tudjuk az élet kegyetlen, és mint mondtam, szerverem már úgyis volt, szóval el is kezdtem a tervezgetést 🙂

Azóta foglalkoztam már a relékkel, gpio protokollal, kábelekkel, ellenállásokkal, hőmérőkkel, és egy rakat programmal mindezekhez… De igyekszem tartani magam a fokozatosság elvéhez, így a fűtésvezérlés projekt már csak nyárra marad, akkor talán nem lesz annyira nagy probléma, ha pár hétig nem jó a fűtés.

Első körben összeszedtem az elvárásokat az új rendszerrel kapcsolatban:

  • Ha hazajövök, kapcsolódjanak fel az ajtó előtti, és folyosói lámpák
  • Ha bekapcsolom a TV-t akkor a nappaliban tompuljon le a világítás
  • Ugyanez a számítógépnél
  • Munkanapokon reggel szépen fokozatosan kapcsoljon fel a lámpa a hálóban
  • Ha elmegyek otthonról minden lámpa kapcsoljon le
  • Ha bekapcsolom a számítógépemet, álljon minden olyan ami jelentős hálózati forgalmat generál (pl. a qbittorrent amivel rendszerint a legújabb ubuntu iso-kat töltöm le)
  • + fűtés vezérlés

Természetesen mindezt lehessen vezérelni egyszerűen, és lehetőleg mindenhonnan (számítógép, telefon, tablet, és társai) ahol van internet.

A megvalósítás során fontos szempont volt, hogy ha megáll a szerverem, akkor ne álljon meg minden, ezért a hagyományos lámpa funkciókat is meg szeretném tartani. Szerencsére minden szobában 3 kábelt húztak fel a lámpákhoz. Egyet összekötök fixen (kapcsolótól függetlenül lesz benne áram), ez megy majd az okos égő foglalatába, a lámpa többi része pedig hagyományos lámpaként funkcionál majd tovább. A fűtés esetén pedig a termosztát kábelét osztom ketté, így egy váltókapcsolóval bármikor vissza lehet majd állni a hagyományos termosztát alapú vezérlésre.

Ennyit a nagy tervekről, az elkövetkező postok várhatóan a megvalósításról, buktatókról, és a vég nélküli szívásokról fog szólni… Addig is olvassátok a devttys0 blog-ot, hogy még időben elmenjen a kedvetek az okos eszközöktől, és megkíméljétek magatokat mindattól ami még előttem áll 🙂

Posted on

Oracle 11g lejáró jelszavak és account lockout

A napokban kaptam egy hibaüzenetet a szokásos oracle login-nál, hogy a jelszavam hamarosan lejár… Mint kiderült az Oracle-nál a 11-es verzióban valakinek jó ötletnek tűnt, hogy egy adatbázisnál alapértelmezett beállítás az, ha lejárnak a jelszavak. Szerintem ez egy nagyon rossz ötlet, ami elég sok komplikációt okozott, ami aztán rengeteg blog és dokumentáció olvasásához vezetett (+1 db restore-hoz). Ezért gyorsan le is írom mire jutottam:

Azt, hogy egy oracle felhasználóra milyen jelszó lejárati/kitiltási beállítások vonatkoznak a felhasználó profile beállítása írja le. Hogy milyen profile tartozik az adott felhasználóhoz, azt az alábbi select mondja meg:

select profile from DBA_USERS where username = 'DETDB';

Ha megvan a profile (jó esetben DEFAULT) akkor annak a beállításait lekérdezhetjük az alábbi módon:

select resource_name,limit from dba_profiles where profile='DEFAULT';

Itt mindennek UNLIMITED-nek kellene lenni, kivéve a PASSWORD_VERIFY_FUNCTION változónak, mert annak NULL

Ha valaki sql-ből szeretné ezt állítani, akkor:

alter profile default limit password_life_time unlimited;

De a beállítások elérhetőek az Oracle Enterprise Managerben is: Server->Profiles->Default->Edit->Password->Expire in->Unlimited

(Oracle EM indítása (shell, oracle user): emctl start dbconsole)

Ha már megtörtént a baj (lejárt a jelszó), akkor az alábbit kell tenni:

 ALTER USER DETDB IDENTIFIED BY ******;
 ALTER USER DETDB ACCOUNT UNLOCK;

Ez megváltoztatja a felhasználó jelszavát (ezáltal újra resetelődik a lejárati idő) és visszaengedi a felhasználót. Célszerű a limitek módosítása után ezt megtenni, akkor többet nem kell vele foglalkozni.

Ha ezután sem tudunk belépni, akkor érdemes megvizsgálni azokat a felhasználókat akikkel gond van:

SELECT username, account_status, created, lock_date, expiry_date
 FROM dba_users
 WHERE account_status != 'OPEN';

Ha a felhasználónkat (mondjuk a jelszóváltoztatás után) folyamatosan zárolják a rossz jelszóval történő próbálkozások miatt, akkor jó lenne tudni, hogy ki és honnan. Ezt alapból nem tudjuk meg, ehhez engedélyezni kell a bejelentkezési események auditálását…

AUDIT network BY ACCESS;

Unlockoljuk a felhasználót, és várjuk a csodát (a 1017 return kóddal záródó login próbálkozásokat)

SELECT username,userhost,returncode, t.TIMESTAMP
 FROM dba_audit_session t
 WHERE username='DETDB' and returncode='1017'
 ORDER BY sessionid DESC;

A listában látható host-okon kell megváltoztatni a jelszót, és egy ideig megint minden jó lesz…

 

 

Posted on

Svn pre-commit hook and conflict markers

Előfordul néha, hogy a nagy lelkesedésben conflict makereket tartalmazó fájlt commitolnak a fejlesztők a repository-ba. Ez nem túl gyakori hiba, de azért tud kellemetlen lenni. Keresgettem egy kicsit, de nem találtam nekem tetsző script-et, ezért írtam egyet.

 

SVNLOOK=/usr/bin/svnlook
for x in `$SVNLOOK changed "$REPOS" -t "$TXN"`; do
 if [ "$updated_file" == true ]; then
    mimetype=`$SVNLOOK propget "$REPOS" svn:mime-type -t "$TXN" "${x}" 2>/dev/null`
    #ignore binary files
    if [ -z ${mimetype} ]; then
      if $SVNLOOK cat -t "$TXN" "$REPOS" "${x}" | grep -qE '^+?(<<<<<<<|>>>>>>>)'; then
        echo "Commited conflict marker detected, commit rejected!" 1>&2 && exit 1
      fi
    fi
    updated_file=false
    continue
 else
    if [ "$x" = "U" ]; then
      updated_file=true
    fi
 fi
done
set -e
Posted on

Windows downgrade

A windows 10 frissítés után tudatosult bennem, hogy bár a windows 10-el önmagában semmi probléma nincs, a számítógépes zenélést el is felejthetem mert ott még komoly kompatibilitási problémák vannak. Ez nem új dolog, és nem is csak Windows specifikus, OSX-en is hasonló a helyzet az El Captain kapcsán… Azt hittem ez nem lehet probléma, visszatelepítem a régi windowst (8.1), otthon az érdemi dolgok úgyis külön partíción, vagy dropbox-ban vannak.

A telepítéshez szükséges kulcsokat mindig mentem keepass-ba, így a kulcs is megvolt. Ha valaki esetleg elmulasztotta volna ezt a lépést, és nem tudja, hogy az általa használt windowsnak mi a telepítési kulcsa, akkor azt utólag is kinyerheti a Magical Jelly Bean Keyfinder alkalmazással.

Az első komoly problémát a windows telepítő beszerzése jelentette. A microsoft még mindig egy tucat telepítőt gyárt, amik csak bizonyos kulcsokat fogadnak el. Én azt hittem msdn által telepített windows verzióm van (általában mindig olyat telepítek) de mivel a mostani windowsomat upgradek hada állította elő (win7 -> win8 -> win10) az msdn.es telepítő nem fogadta el a kulcsomat.

Ekkor került képbe Janek által fejlesztett Ultimate PID checker. Az alkalmazás segítségével meg lehet határozni egy megadott windows telepítési kulcs típusát. Az általam használt kulcs RETAIL típusú, amihez természetesen nem volt telepítőm. A megoldást meglepő módon a microsoft szállította, és még csak MSDN subscription sem kell hozzá. A Windows 8.1 Media Creation Tool letöltése után csak ki kell választani a system type-ot, nyelvet, editiont (amit szintén megmond a PID checker) és már tölti is a megfelelő telepítőt, amit közvetlenül pendrive-ra is fel tud rakni (működött, így nem kellett megfutni egy rufus-os plusz kört).

Az újratelepítés során egyetlen dolgot rontottam el. A letörölt windows 10 kulcsát nem mentettem el, mielőtt letöröltem, így az elveszett. Azt visszaszerezni már csak bonyolultan lehet (le kell menteni a Windows 8 lemez képét, azt mountolni egy virtuális gépre, ott bootolni, upgradelni win10-re, lementeni a kulcsot, törölni az egészet). A free upgrade 2016 juliusig él, tehát mindezt még ez előtt lenne célszerű megcsinálni… Majd egyszer, talán…

Mint felhasználó nem tudom, a szivatáson kívül mi értelme van ezeknek a különböző Microsoft telepítőknek, edition-oknak, időhöz kötött upgrade-knek. Jobs a leopárd kapcsán viccelődött is ezzel, egyszer talán majd Nadella is elsüti ezt lenti poént: https://www.youtube.com/watch?v=gtSDlSVDibA

Posted on

Új mame, régi frontend

A mame-t minden játéktermi gépen edződött fiatal ismeri (aki valamiért mégsem, gyorsan kezdjen ismerkedni vele :). Zseniális emulátor, de a fejlesztők a minél tökéletesebb emuláción kívül nem sok mindennel foglalkoznak (szerencsére), ezért sokan gyártottak hozzá különböző front-end-eket.

Ellenben az utóbbi időben az újabb mame verziókkal valahogy semmilyen front-end nem akart működni. Ennek az az oka, hogy a mame v.162 óta megváltozott a generált gamelist.xml fájl formátuma, aminek tartalmára a front-end-ek erősen támaszkodtak. A változás miatt az újabb mame verzió által generált xml fájlon már nem nagyon igazodnak ki.

Erre jelenthet megoldást az alábbi parancs:

</pre>
sed -e "s/machine+/game+/g" -e "s/<!ELEMENT machine/<!ELEMENT game/g" -e "s/<!ATTLIST machine/<!ATTLIST game/g" -e "s/<machine/<game/g" -e "s/<\/machine/<\/game/g" < gamelist.xml > gamelist_of.xml
<pre>

Ez az új formátumú mame gamelist.xml-t konvertálja át a régi formátumra.

A problémáról az alábbi linken írnak a Mala front-end kapcsán, de ugyanúgy érinti a Maximus Arcade felhasználókat is:

http://forum.arcadecontrols.com/index.php/topic,145865.0.html

 

 

Posted on

Windows 10 – disable automatic updates

A 10 számú windows esetében a fejlesztők szó szerint értelmezték az automatikus frissítések funkciót. Ugyanis ezen windows verzió óta a frissítések letöltése tényleg felhasználói interakció nélkül (automatikusan) történik. Ezzel egy kábelen lógó asztali gép esetén nincs is baj, de elég kellemetlen meglepetés érheti az embert, amikor a windows öntudatára ébred, és a legfontosabb feladatának a frissítések letöltését tekinti. Mondjuk mobilneten, egy megbeszélés közepén, amikor nagyon kellene egy dokumentum, ami a felhőben van…

A Microsoft által javasolt pol-korrekt megoldás az lenne, hogy minden ilyen jellegű wifi kapcsolat esetén állítsuk be, hogy Metered connection-ről van szó, de nekem semmi kedvem ezt átvezetni az összes elmentett wifi kapcsolatomon, valamint minden új kapcsolatkor, kapcsolódás után, külön. Amúgy sem szerencsés, ha az operációs rendszer akkor töltöget amikor csak kedve támad. Én úgy gondolom, hogy azt csak a felhasználó tudja, mikor nem zavarja, hogy a windows berántja a rendelkezésre álló sávszélességet.

Az automatikus frissítés letöltés kikapcsolására van mód, és jó leírás is:

http://www.thewindowsclub.com/make-windows-10-notify-you-before-downloading-or-installing-windows-updates

Sokat hozzátenni nem is tudok, talán csak annyit, hogy nekem a 2 érték nem működött, az 5 viszont igen, így érdemes azzal próbálkozni elsőre.

Posted on

XML fájlok szerkesztése parancssorból

Egyre több program tárolja az adatokat XML formátumban, ami kezelése nem egyszerű a hagyományos parancssori eszközökkel (grep, sed, és társai). Az XML formátum kezelésére viszont léteznek már újabb eszközök, mint például az XmlStarlet. Ez gyakorlatilag egy parancssori XML szerkesztő tool, melynek segítségével könnyedén nyerhetünk ki, vagy adhatunk, módosíthatunk adatokat az XML formátumú fájlokban.

A használata során nem árt képben lenni az XPATH fogalmával, és formátumával. Ehhez jó kiindulási alap lehet az W3Schools leírása. A munka során jó szolgálatot tehetnek még az online XPATH teszterek, generátorok.

Egy sok xml-t módosító (alap) script valahogy így néz ki a gyakorlatban:

#!/bin/sh
WORKSPACE=/cygdrive/t/work/

for x in `ls -d ${WORKSPACE}/*/`;
do
  PROJ_FILE=${x}build.xml
  if [ -f ${PROJ_FILE} ]
    then
    echo Processing build file: ${PROJ_FILE}
    xmlstarlet ed -O -P -a "/project" -t attr -n default -v "rebuild_release" ${PROJ_FILE}
  fi
done

A futtatás során a megadott könyvtár alkönyvtáraiban található build.xml fájlok tartalma az alábbi képpen módosul:

Eredeti tartalom:

<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<project name="ac">
	<import file="../build/common.xml"/>

Tartalom a módosítás után:

<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<project name="ac" default="rebuild_release">
	<import file="../build/common.xml"/>

A példa nem vizsgálja, hogy az XML tartalmaz e már default attribútumot, de ezt igény esetén egy újabb xmlstarlet query-vel és egy if-el könnyedén ellenőrizhetnénk. Jelen működés alapján, ha kétszer futtatnák le a fenti kódot, akkor az xml-ekben 2x kerülne beszúrásra a default tag.