Archive for the ‘geek’ Category

Openhab #3 – Owntracks, MQTT és egyéb finomságok

Friday, March 25th, 2016

Az előző Openhab-os post-ban a ping parancs segítségével állapítottuk meg, hogy egy adott eszköz elérhető-e a hálózaton, vagy sem. Ezzel a gyakorlati használat során több probléma is adódott. Példának okáért a telefonok teljesen ad-hoc módon eldobják a wifi jelet. Arról nem is beszélve, hogy az ‘{ exec=”<[‘ típusú változók a megadott polling intervallumon belül mindig frissülnek, aminek következtében az event log szépen szemetelődik a “Sh_VojiPcIsUp state updated to ON” üzenetekkel, akor is, ha nem változott semmi, az előző állapothoz képest.

Ha az IP cím és a wifi kapcsolat nem használható az aktuális helyünk meghatározására, akkor nem marad más, mint a GPS pozíció. Szerencsére ez az ötlet már másnak is eszébe jutott, és el is készítette az OwnTracks nevű alkalmazást. Az alkalmazás pont annyit tud, mint amire nekünk szükségünk van, időnként elküldi az aktuális helyzetünket, egy megadott címre.

Az első ilyen buktató, amibe belefutottam a HTTP alapú működés. Itt van fekete fehéren, hogy aki nem akar az MQTT-vel szívni (én pedig nem akartam, mert azt sem tudtam mi az, és úgy is rég php-ztem, gondoltam itt a remek alkalom, hogy kicsit újra elővegyem) annak készítettek egy szuper HTTP módot.

Ezen, és az ott látható példa POST híváson annyira fellelkesedtem, hogy telepítettem gyorsan egy apache-ot, beállítottam a plain http security-t (+ a fail2ban-t, amiről remélem Ti sem feledkeztek meg soha ha plain security-t használtok), készítettem php oldalt, ami megetetve a REST kéréssel tovább postolta azt az OpenHab rest api-nak…

Ami elkerülte a figyelmemet, az az oldalon lévő táblázat, ahol valami ilyesmi szerepel:

_type iOS Android Usage
location Y Can return friend location objects.

Az egész oldalon a “-” jelnyi szó esik arról, hogy bármilyen szuper is ez a HTTP alapú kommunikáció, android-on sajna még nem csinálták meg. Én sajnos nem ebből jöttem rá, hanem abból. hogy bármennyire is kerestem ezt az opciót, nem találtam az alkalmazásban, és eztán egy forum post-ból, ahol éppen azon örömködnek, hogy mekkora királyság lesz ez a HTTP mode, és odaírták, hogy az Androidos verzió majd lesz… Amikor a “Spread the word, and tell us what you think about it” résznél tartottam, nagyon nagy önuralomról tettem tanúbizonyságot, hogy ennyi felesleges ráfordítás után sem írtam oda a véleményem.

Na de ne ragadjunk le a részleteknél, ha nincs HTTP mód, akkor csak az MQTT mód van, bármi legyen is az, jó ötletnek tűnt arra indulni. Az előzmények eltakarítása után (sok apt-get remove, és rm) el is jutottam a konklúzióig, hogy az MQTT egy message bróker, üzenetet lehet beküldeni, és aki fel van rá iratkozva, annak a kapott üzeneteket továbbküldi. Jan-Piet Mens aki a profilképén pont úgy néz ki mint egy shaolin pap (na nem mintha bármi bajom lenne a shaolin papokkal) egész érdekes dolgokkal foglalkozik. Többek között készített telepítési leírást az MQTT brókerhez Raspberry-hez, ami alapján a mosquitto-t én is telepítettem. A leírásban hivatkozott mosquitto-setup.sh-t is használtam, de azért ezzel óvatosan, nekem nem kicsit kusza beállításokat generált.

Telepítés után azok a dolgok amiket módosítottam a mosquitto configban:

  • Minden esetben kérjünk jelszót: allow_anonymous false
  • A jelszavakat itt tároljuk: password_file /etc/mosquitto/passwd
  • Kicsit visszavettem a logolásból, mert a debug azért túlzásnak tűnt: #log_type debug
  • Kulcsok helye, amit nem sikerült valami jól eltalálni elsőre
  • A titkosítás nélküli listener beállításait: listener 1883 127.0.0.1 ezt módosítottam: listener 1883

Az utolsó lépés nálam azért releváns, mert a szervert két helyről lehet elérni. LAN-on használható a 1883 port, ahol nem szükséges a titkosított adattovábbítás, kiajánlásra pedig úgyis csak a 8883 port kerül, ahol követelmény.

Ezután még létre kell hozni felhasználókat, melyre a mosquitto_passwd nevű programot használhatjuk, valahogy így:

sudo mosquitto_passwd /etc/mosquitto/passwd testuser

A gyors konfiguráció után el is érkezett az ideje a tesztelésnek. Ezt a legegyszerűbben úgy tehetjük meg, hogy feliratkozunk a friss mqtt brókerünk várva várt eseményeire, és megnézzük, hogy érkeznek e. Ehhez első körben be kell állítani az OwnTracks alkalmazást,de ott nincs sok bonyodalom, megadjuk az ip címet, a felhasználói adatokat, és a szerveren generált ca.crt-t.

A sikeres beállítás után el is post-olja az alkalmazás az aktuális pozíciónkat, amit a képen pirossal keretezett ikon segítségével igény szerint tetszőleges számban megismételhetünk.

2016-03-23 15.25.51

Az eseményekre történő feliratkozás a szerveren:

mosquitto_sub -t ‘owntracks/#’ -d -u testuser-P aaaaa

Sikeres üzenet fogadása esetén ilyesmit kell látnunk:

Client mosqsub/22511-raspberry received PUBLISH (d0, q0, r1, m0, ‘owntracks/voji/voji_phone’, … (109 bytes))
{“_type”:”location”, “lat”:99.4484811, “lon”:99.9012079, “tst”:1458742457, “acc”:30, “batt”:68, “t”:”u”, “tid”:”ne”}

Ha már küldjük a szerverre az adatokat, érdemes lehet ezeket menteni is, hogy igény esetén vissza is tudjuk nézni, mikor merre jártunk, beazonosíthassuk a frekventált területek koordinátáit (vagy segítségével megkereshessük az elhagyott telefonunkat).

Erre az ot-recorder nevű alkalmazást érdemes használni, ami szintén az owntracks projekt része és elég jól használható, lekérdezhető. A telepítését nem kell túlbonyolítani, egy egyszerű apt-get-tel megoldható. Az indítása már keményebb dió, alapból nem készül hozzá init.d script, én pedig lusta voltam demonizálni, így nálam cron-ból indul.
Az indítást végző sh fájl:


#!/bin/sh

export OTR_USER="otrecorder"
export OTR_PASS="****"

/usr/local/sbin/ot-recorder --http-host 192.168.1.11 --http-port 8083 'owntracks/#' &amp;

A crontab bejegyzés:

@reboot /home/openhab/scripts/ot-rec.sh

A sikeres indítás és üzenetelvétel után elviekben láthatóvá vállnak az adatok a fenti címen.

Untitled

Ha ez működik, akkor innen már egyszerű dolgunk van, el kell érnünk, hogy az openhab-ban is megjelenjenek ezek a pozíciók. Itt két irányban indulhatunk el. Ha csak arra van szükségünk, hogy valaki egy adott helyen tartózkodik e vagy sem, akkor használhatjuk az openhab számára készített Mqttitude Binding-et.

Én (vesztemre) ennél egy kicsit komplexebb dolgot képzeltem el, amiben fontos szerepe van az adott helytől történő távolságnak, és a mozgás irányának. Ezt oly módon tudjuk megvalósítani, hogy az Mqttitude binding helyett a sima mqtt bindinget használjuk. így ugyan nekünk kell az üzenetet parse-olni, távolságokat méregetni, státuszokat állítani, de bárki beláthatja, hogy minden ezzel töltött perc megtérül (nem).

Szóval akkor haladjunk sorjában, nézzük először a működéshez szükséges item-ek listáját:


Switch locSomeAtHome "Someone at home [%s]" &amp;amp;amp;lt;house&amp;amp;amp;gt; (S_Location)

String mqttPositionVoji "Voji Location Raw Data" { mqtt="&amp;amp;amp;lt;[rpi:owntracks/voji/voji_phone:state:default]" }
Location locVoji "Voji Location" (S_Location, T_LocationMaps)
Number locVojiDistFromHome "Voji distance from home [%.1f m]" (S_Location)
Switch locVojiAtHome "Voji at home [%s]" &amp;amp;amp;lt;phone&amp;amp;amp;gt; (S_Location) 


Itt a mqttPositionVoji a lényeges, ide érkezik az OwnTracks által küldött lokáció. A többi változó csak a számított értékek tárolására szolgál.

A kapcsolódó szabályok:


/*
 * process mqtt location message
 */
val org.eclipse.xtext.xbase.lib.Functions$Function1 processLocationMsg = [
 StringItem mqttLocationMsg |
 val PointType homeLocation = new PointType("99.4484713,99.9011735")
 val int homeRange = 100
 val String userName=mqttLocationMsg.name.substring(12)
 val String locItemName="loc"+userName
 val String distanceItemName=locItemName+"DistFromHome"
 val String locAtHomeItemName=locItemName+"AtHome"
 val LocationItem locationItem = S_Location.members.findFirst[ name.equals(locItemName) ] as LocationItem 
 val NumberItem distanceItem = S_Location.members.findFirst[ name.equals(distanceItemName) ] as NumberItem
 val SwitchItem atHomeItem = S_Location.members.findFirst[ name.equals(locAtHomeItemName) ] as SwitchItem
 
 
 val String json = (mqttLocationMsg.state as StringType).toString 
 /*
 * {"_type":"location","lat":99.4484713,"lon":99.9011735,"tst":1458648216,"acc":33,"batt":27,"tid":"ne"}
 */
 val String type = transform("JSONPATH", "$._type", json)
 if (type == "location") {
 val String lat = transform("JSONPATH", "$.lat", json)
 val String lon = transform("JSONPATH", "$.lon", json)
 /*val String acc = transform("JSONPATH", "$.acc", json)
 val String batt = transform("JSONPATH", "$.batt", json)*/
 val PointType locationPoint = new PointType(lat + "," + lon)
 if (locationItem!=null) {
 locationItem.postUpdate(locationPoint) 
 } else {
 logInfo("System", "Unable to update location, because item not found: " + locItemName)
 }
 
 val DecimalType homeDist = homeLocation.distanceFrom(locationPoint)
 logInfo("System", "Updating location: " + userName + " Dist: " + homeDist.doubleValue)
 if (homeDist&amp;gt;homeRange) {
 atHomeItem.postUpdate(OFF)
 } else {
 atHomeItem.postUpdate(ON)
 }
 
 if (distanceItem!=null) { 
 distanceItem.postUpdate(homeDist) 
 } else {
 logInfo("System", "Unable to update distance, because item not found: " + distanceItemName) 
 } 
 } else { 
 logInfo("System", "Unknown location message. Type: " + type) 
 }
 true
]


rule "MqttLocationChanged"
 when 
 Item mqttPositionVoji changed
 then
 processLocationMsg.apply(mqttPositionVoji)
end
&lt;/pre&gt;

Itt a mágia a processLocationMsg XBase funkcióban történik. A kapott String mqtt üzenetből kihámozzuk az aktuális lokációt (lat, lon), amit elrakunk egy PointType típusú változóba, és a kapott értékek alapján számolgatunk kicsit (például otthontól mért távolságot).

A funkciók használata során még annyi változás történt, hogy meguntam a paraméterek használatát, így egy változóhoz tartozó egyéb változókat név alapján próbálom előkeríteni. Ezáltal csak a megfelelő névkonvenciót kell tartani, és elég egy paramétert átadni a függvénynek.

És amikor azt hittem, hogy vége, azt tapasztaltam, hogy valamiért az egész mégsem működik. Olyan ötven méter után egy lokáció report sem érkezett meg. Mint kiderült ennek a T-Com által árult csoda Speedport W 724V dsl modem az oka. Ugyanis ha egy olyan dns bejegyzéssel találkozik, ami a külső lábára mutat, akkor azt meg sem próbálja belső címre fordítani, hiába van rá port forward szabály. Ezen a problémán sokat gondolkoztam, nem akartam a teljes belső hálózatomat feltúrni. A megoldás végül az lett, hogy a raspberry-re telepítettem egy dnsmasq csomagot, ami egy dhcp szerver, és egy dns forwarder, amit rendesen lehet konfigurálni. A modemen kikapcsoltam a dhcp-t, de gateway továbbra is maradt ő, és a dns fordításnál megadtam szabálynak, hogy ha belső hálózatról a szerver dns-ére hivatkoznak, akkor annak a belső ip címét adja meg.

A kapcsolódó dnsmasq config:

bogus-priv
no-resolv
server=8.8.8.8
server=8.8.4.4
no-hosts
dhcp-range=192.168.1.50,192.168.1.150,12h
dhcp-range=192.168.1.1,192.168.1.49,static,255.255.255.0,infinite
dhcp-option=3,192.168.1.254
dhcp-option=option:router,192.168.1.254
dhcp-authoritative
address=/speedport.ip/192.168.1.254
address=/home.server.hu/192.168.1.10
address=/mqtt.server.hu/192.168.1.11

dhcp-host=ff:ff:a5:6f:ff:ff,voji-pc,192.168.1.30
dhcp-host=ff:ff:23:28:ff:ff,milight,192.168.1.20


Az openhab projekt a fűtés miatt jelenleg romokban van, de hamarosan jön az újabb, felturbózott verzió.

 

Openhab #2

Wednesday, March 2nd, 2016

Be kell vallanom, az első OpenHab post után azt hittem gyorsabban jön majd a folytatás, de időközben megérkezett a forrasztó kínából, az adafruit-os csomag Amerikából, de ezekről bővebben majd a a következő írások egyikében.

Az első openhab projekthez elviekben semmilyen okos eszközre nincs szükség. Okos ház helyett, az okos programokat vezérli, ezért bárki bármire használhatja. A cél egyszerű, ha elindítjuk a számítógépünket, álljon le a torrent kliens. Erre természetesen nem azért van szükség, hogy CS:GO alatt ne akadjon a játék, és nem is azért, mert a torrent szerver folyamatosan seedelne, vagy éppen töltene (ubuntu image-ket ofc).

A főbb funkciókhoz szükség volt pár shell scriptre, ezeket az sh könyvtárba raktam, kezdjük is ezekkel:

  • sh\hostup.sh – megnézi, hogy a paraméterül kapott IP elérhető e a hálózaton. Kimenete: ON vagy OFF
  • sh\qtorrentcmd.sh – a paraméterül kapott parancsot elpostolja a qtorrent szervernek. A lehetséges parancsokat nem sokat kerestem, elég a webes felületen kattintani, és firebug-ban szépen látszik, mikor mit küld a szervernek a böngésző.
  • sh\terraria_srv.sh – elindítja, vagy leállítja a terraria szervert. Ezt a netről loptam, sajnos a szerver idle állapotban is megeszik egy magot, ezért nem nagyon akarom, hogy állandó jelleggel fusson. Mivel console-ról lehet csak szépen leállítani, tmux-olni kell. Nem a legelegánsabb megoldás, de működik.

Mint az látható a openhab_base\items\default.items-ben a változók értékeit többnyire a scriptek határozzák meg.

 


Switch Sh_qBittorrent "Torrent download [%s]" (S_Network) { exec=">[ON:/mnt/storage_local/openhab/scripts/qtorrentcmd.sh@@resumeAll] >[OFF:/mnt/storage_local/openhab/scripts/qtorrentcmd.sh@@pauseAll]" }
Switch Sh_VojiPcIsUp "Voji-Pc status [%s]" (S_Network) { exec="<[/mnt/storage_local/openhab/scripts/hostup.sh@@192.168.1.68:10000:]" }

A lényeg, hogy ha esemény változásnál futtatni szeretnénk valamit, akkor azt > jellel tudjuk (erre példa a Sh_qBittorrent változó), ha egy változó értékét szeretnénk külső program által meghatározni, azt pedig a < jellel (erre példa a Sh_VojiPcIsUp változó).  A szintaxis kicsit fura (pl. a program paramétereket a @@ jelöli), és a frissítés gyakoriságát :10000: formátumban kell megadni.

További részletekkel az exec binding dokumentáció  tud szolgálni.

A projekt tartalmaz még példát a wake on lan funkcióra, valamint az astro modulra, aminek segítségével a napfelkeltét, és a napnyugta idejét tudjuk követni. Ez majd a jövőben lesz érdekes, amikor a világítás is képbe kerül.

Ha a változóink megvannak akkor erre tetszőleges szabályokat készíthetünk. Ezek annyira egyszerűek, hogy nagyon nincs is mit hozzáfűzni. De nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nem lesz ez mindig így 🙂

A sitemap pedig egy lehetséges kinézete a jelenlegi működésnek, almenükkel, kategóriákkal.

A demo projekt letölthető innen: http://voji.hu/downloads/openhab_base.zip

Az eredmény androidon valahogy így néz ki:

2016-03-02 19.19.37

 

OpenHab – az első lépések

Wednesday, December 16th, 2015

Az gyorsan eldőlt, hogy az otthoni okos eszközök vezérlését az OpenHab végzi majd. Hogy miért annak számtalan oka van. Pl. azért mert ilyen eszközök vezérlése tervezték, mert nyílt forráskódú, ingyenes, és végezetül java-ban írták… Egyébként ez utóbbiért már csak szakmai érdeklődésből is szétkaptam volna, hogy megnézzem, hogy működik

Az OpenHab telepítését nem is boncolgatnám nagyon, Linux alatt elég egyszerű telepíteni apt-get-el a fejlesztők által készített telepítési leírás alapján. Windows alatt is hasonló a helyzet, csak apt-get nélkül 🙂

A telepítés után létrejön pár fontos könyvtár, melyek az alábbiak:

  • /etc/openhab – nem meglepő módon ide kerülnek az alkalmazás konfigjai
  • /var/log/openhab – ide pedig az alkalmazás logjai
  •  /usr/share/openhab/webapps/images – itt vannak azok a képek, amikre hivatkozhatunk a konfigurációnkban
  • /usr/share/openhab/addons/ – itt pedig a feltelepített binding-ek

Bindingeket is érdemes apt-get-tel telepíteni, mert így maguktól tudnak frissülni.

Akárcsak a zenei masterre, az OpenHab telepítésre is igaz, hogy a kevesebb néha több. Tehát mindig csak azt a bindinget telepítsük fel, és azt a feature-t konfiguráljuk be, amit tényleg használni szeretnénk. Én kicsit problémásnak éreztem, hogy minden addon konfigurációja bele van rakva az openhab.cfg-be,  ami ezáltal egy 2000 soros. Ebből a kezdeti setupban kb. 5 sort kellett módosítani, és ebben már a levélküldés beállítása is benne volt, a többi irreleváns.

Még mielőtt a tényleges implementációba belefolynánk tekintsük át az OpenHab főbb komponenseit:

Addons: ezek azok az opcionális komponensek, amik segítségével bővíthetőek az openhab alaprendszer funkcionalitásai. Ebből elég sok féle van, amik általam használatra kerülnek egy egy projekt kapcsán azt igyekszem majd leírni. Gyakorlatilag ezek a külső interfészek a HW eszközök, és minden más rendszer felé

Items: az eszközeink leírásai. Ide nem csak a fizikai eszközök tartoznak, mint pl. a villanykapcsoló, és az okoségő, hanem különböző logikai eszközök is létrehozhatóak (pl. számítógép be van e kapcsolva állapotjelző, amihez semmilyen HW érzékelő nem tartozik)

Rules: szabályok amik azt írják le, hogy bizonyos esemény bekövetkeztében (ez leggyakrabban időzítő, vagy eszköz állapot változás) mi történjen.

Sitemaps: itt tudjuk leírni, hogy az általunk definiált eszköz listából mit mutasson a rendszer a felhasználóknak, és hogyan. Én egy apró design flaw-nak tartom, hogy ide nem csak a mit rész került, hanem a hogyan rész is, mert ez a csoportok kezelésénél elég érdekes helyzeteket szül (csoport kezelés kapcsán már nem tudjuk befolyásolni a csoporton belüli item-ek megjelenését), de ne szaladjunk ennyire előre.

Ahhoz, hogy az OpenHab egyáltalán működjön, a fenti dolgokból létre kell hozni valamit, ellenkező esetben a program egy elegáns exception-nel, és call stack-al jelzi, hogy nincs default.sitemap. Az átlag felhasználó valahol itt adja fel a harcot (elég sok fórumon felmerül a probléma, hogy ez az exception jön, és ilyenkor mi a teendő).

Szégyen gyalázat, de ezen a ponton én is elakadtam. Az ötlet az volt, hogy dropbox-ba rakom a konfigurációmat, és majd symlink-el berakom a dropbox-bol a configurations mappát a /etc/openhab/ alá. Beletelt fél órába, amire rájöttem, hogy nem a kezdeti konfigurációval lesz itt a gond, hanem az openhab valamiért nem olvassa fel symlink-en keresztül a konfigurációt…

Hardlinkelni nem akartam, így maradt a fapados felhőtlen megoldás: kiajánlottam a /etc/openhab mappát samba-n, és raktam bele még pár symlink-et az images, és a log könytárra.

Az OpenHab konfigurációkat, rule-okat célszerű az OpenHab Designerrel csinálni, mert azon felül, hogy ellenőrzi a beírt kódokat, fel is tudja ajánlani az adott helyen alkalmazható kulcsszavakat. A designert windows alá sajnos csak 32bit-es jdk-ra fordították le (nem tudom miért). Ha esetleg valaki 64 bit-es jvm-et használ, akkor megszívja. Ebben az esetben az alábbit kell tenni:

Kitömöríteni a designert egy számára választott könyvtárba. Ide létre kell hozni egy jvm könyvtárat, amibe bele kell telepíteni egy 32 bit-es portable java-t. Ezután az openHAB-Designer.ini fájl elejére be kell szúrni az alábbi sort:

-vm ./jvm

És már működik is. Kezdetben érdemes a demo konfigurációból kiindulni, és kitörölgetni ami nem kell, aztán szépen lassan építgetni a saját rendszerünket a példák, és a gyűjtött tapasztalatok alapján.

 

 

Így gyártják a steam controllert…

Tuesday, December 15th, 2015

Nem tudom mi a durvább… A teljesen automatizált gyártási folyamat, vagy az aperture logó a robotokon… 🙂

NES controller szappan

Monday, December 14th, 2015

Azt hiszem valaki ismét talált egy piaci rést:

https://deals.sourceforge.net/sales/nes-controller-soap-2-pack

El nem tudom képzelni, ki rendel ilyet… Rajtam kívül 🙂

SmartHome – az első lépések

Thursday, December 10th, 2015

Már egy ideje játszok a gondolattal, hogy milyen jó lenne ha bizonyos dolgok maguktól működnének otthon. Eddig mindig elvetettem az ötletet, mert bárki bármit mond, egy ház pont annyira tud okos házként működni, amennyi okos eszközt beletelepítenek, és azok a házak, amiket nem eleve ilyen céllal terveznek, sajnos igen komoly hátrányból indulnak.

De hát egy kis okosság nem árthat, ezért gondoltam teszek egy kis lépést, és beszereztem pár milight égőt. Az egyik ismerősöm ajánlotta, akciós, mit veszíthetek.

A terv az volt, hogy szépen bekötöm a hálóba, és munkanapokon reggel 7 körül elkezd majd feléledezni, én pedig erre felébredek, vagy ha nem is erre, de mindenesetre könnyebben mintha csak az óra keltene.

Sajnálatos módon a csomagban rögtön 4 izzó volt, ezért elkezdett bonyolódni a dolog.

Szerverem, milight API van, a cron és egy egyszerű bash script megoldja jól az égőkapcsolgatás nem túl komplex problémáját, nincs miért aggódni.

Aztán az api-k olvasgatása közben ráakadtam az OpenHab-ra, amit pont ilyen eszközök kapcsolgatására találtak ki. Miközben épp mindenkinek az okos égőimmel dicsekedtem, amikor a barátom csak annyit mondott, hogy nagy dolog, nála már egy ideje a raspberrypi vezérli a fűtést…

Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor tudtam, hogy elvesztem. Én is akartam weboldalról vezérelhető fűtést, grafikont, mobilklienst… És azt hiszem ezzel egy időben kezdett jelezni egy apró kis lámpa is a fejemben, hogy megint egy olyan területre sodródtam, ami rengeteg időt elrabol majd az életemből… De hát mint tudjuk az élet kegyetlen, és mint mondtam, szerverem már úgyis volt, szóval el is kezdtem a tervezgetést 🙂

Azóta foglalkoztam már a relékkel, gpio protokollal, kábelekkel, ellenállásokkal, hőmérőkkel, és egy rakat programmal mindezekhez… De igyekszem tartani magam a fokozatosság elvéhez, így a fűtésvezérlés projekt már csak nyárra marad, akkor talán nem lesz annyira nagy probléma, ha pár hétig nem jó a fűtés.

Első körben összeszedtem az elvárásokat az új rendszerrel kapcsolatban:

  • Ha hazajövök, kapcsolódjanak fel az ajtó előtti, és folyosói lámpák
  • Ha bekapcsolom a TV-t akkor a nappaliban tompuljon le a világítás
  • Ugyanez a számítógépnél
  • Munkanapokon reggel szépen fokozatosan kapcsoljon fel a lámpa a hálóban
  • Ha elmegyek otthonról minden lámpa kapcsoljon le
  • Ha bekapcsolom a számítógépemet, álljon minden olyan ami jelentős hálózati forgalmat generál (pl. a qbittorrent amivel rendszerint a legújabb ubuntu iso-kat töltöm le)
  • + fűtés vezérlés

Természetesen mindezt lehessen vezérelni egyszerűen, és lehetőleg mindenhonnan (számítógép, telefon, tablet, és társai) ahol van internet.

A megvalósítás során fontos szempont volt, hogy ha megáll a szerverem, akkor ne álljon meg minden, ezért a hagyományos lámpa funkciókat is meg szeretném tartani. Szerencsére minden szobában 3 kábelt húztak fel a lámpákhoz. Egyet összekötök fixen (kapcsolótól függetlenül lesz benne áram), ez megy majd az okos égő foglalatába, a lámpa többi része pedig hagyományos lámpaként funkcionál majd tovább. A fűtés esetén pedig a termosztát kábelét osztom ketté, így egy váltókapcsolóval bármikor vissza lehet majd állni a hagyományos termosztát alapú vezérlésre.

Ennyit a nagy tervekről, az elkövetkező postok várhatóan a megvalósításról, buktatókról, és a vég nélküli szívásokról fog szólni… Addig is olvassátok a devttys0 blog-ot, hogy még időben elmenjen a kedvetek az okos eszközöktől, és megkíméljétek magatokat mindattól ami még előttem áll 🙂

Oracle 11g lejáró jelszavak és account lockout

Monday, October 26th, 2015

A napokban kaptam egy hibaüzenetet a szokásos oracle login-nál, hogy a jelszavam hamarosan lejár… Mint kiderült az Oracle-nál a 11-es verzióban valakinek jó ötletnek tűnt, hogy egy adatbázisnál alapértelmezett beállítás az, ha lejárnak a jelszavak. Szerintem ez egy nagyon rossz ötlet, ami elég sok komplikációt okozott, ami aztán rengeteg blog és dokumentáció olvasásához vezetett (+1 db restore-hoz). Ezért gyorsan le is írom mire jutottam:

Azt, hogy egy oracle felhasználóra milyen jelszó lejárati/kitiltási beállítások vonatkoznak a felhasználó profile beállítása írja le. Hogy milyen profile tartozik az adott felhasználóhoz, azt az alábbi select mondja meg:

select profile from DBA_USERS where username = 'DETDB';

Ha megvan a profile (jó esetben DEFAULT) akkor annak a beállításait lekérdezhetjük az alábbi módon:

select resource_name,limit from dba_profiles where profile='DEFAULT';

Itt mindennek UNLIMITED-nek kellene lenni, kivéve a PASSWORD_VERIFY_FUNCTION változónak, mert annak NULL

Ha valaki sql-ből szeretné ezt állítani, akkor:

alter profile default limit password_life_time unlimited;

De a beállítások elérhetőek az Oracle Enterprise Managerben is: Server->Profiles->Default->Edit->Password->Expire in->Unlimited

(Oracle EM indítása (shell, oracle user): emctl start dbconsole)

Ha már megtörtént a baj (lejárt a jelszó), akkor az alábbit kell tenni:

 ALTER USER DETDB IDENTIFIED BY ******;
 ALTER USER DETDB ACCOUNT UNLOCK;

Ez megváltoztatja a felhasználó jelszavát (ezáltal újra resetelődik a lejárati idő) és visszaengedi a felhasználót. Célszerű a limitek módosítása után ezt megtenni, akkor többet nem kell vele foglalkozni.

Ha ezután sem tudunk belépni, akkor érdemes megvizsgálni azokat a felhasználókat akikkel gond van:

SELECT username, account_status, created, lock_date, expiry_date
 FROM dba_users
 WHERE account_status != 'OPEN';

Ha a felhasználónkat (mondjuk a jelszóváltoztatás után) folyamatosan zárolják a rossz jelszóval történő próbálkozások miatt, akkor jó lenne tudni, hogy ki és honnan. Ezt alapból nem tudjuk meg, ehhez engedélyezni kell a bejelentkezési események auditálását…

AUDIT network BY ACCESS;

Unlockoljuk a felhasználót, és várjuk a csodát (a 1017 return kóddal záródó login próbálkozásokat)

SELECT username,userhost,returncode, t.TIMESTAMP
 FROM dba_audit_session t
 WHERE username='DETDB' and returncode='1017'
 ORDER BY sessionid DESC;

A listában látható host-okon kell megváltoztatni a jelszót, és egy ideig megint minden jó lesz…

 

 

Svn pre-commit hook and conflict markers

Tuesday, October 20th, 2015

Előfordul néha, hogy a nagy lelkesedésben conflict makereket tartalmazó fájlt commitolnak a fejlesztők a repository-ba. Ez nem túl gyakori hiba, de azért tud kellemetlen lenni. Keresgettem egy kicsit, de nem találtam nekem tetsző script-et, ezért írtam egyet.

 

SVNLOOK=/usr/bin/svnlook
for x in `$SVNLOOK changed "$REPOS" -t "$TXN"`; do
 if [ "$updated_file" == true ]; then
    mimetype=`$SVNLOOK propget "$REPOS" svn:mime-type -t "$TXN" "${x}" 2>/dev/null`
    #ignore binary files
    if [ -z ${mimetype} ]; then
      if $SVNLOOK cat -t "$TXN" "$REPOS" "${x}" | grep -qE '^+?(<<<<<<<|>>>>>>>)'; then
        echo "Commited conflict marker detected, commit rejected!" 1>&2 && exit 1
      fi
    fi
    updated_file=false
    continue
 else
    if [ "$x" = "U" ]; then
      updated_file=true
    fi
 fi
done
set -e

Windows downgrade

Tuesday, October 6th, 2015

A windows 10 frissítés után tudatosult bennem, hogy bár a windows 10-el önmagában semmi probléma nincs, a számítógépes zenélést el is felejthetem mert ott még komoly kompatibilitási problémák vannak. Ez nem új dolog, és nem is csak Windows specifikus, OSX-en is hasonló a helyzet az El Captain kapcsán… Azt hittem ez nem lehet probléma, visszatelepítem a régi windowst (8.1), otthon az érdemi dolgok úgyis külön partíción, vagy dropbox-ban vannak.

A telepítéshez szükséges kulcsokat mindig mentem keepass-ba, így a kulcs is megvolt. Ha valaki esetleg elmulasztotta volna ezt a lépést, és nem tudja, hogy az általa használt windowsnak mi a telepítési kulcsa, akkor azt utólag is kinyerheti a Magical Jelly Bean Keyfinder alkalmazással.

Az első komoly problémát a windows telepítő beszerzése jelentette. A microsoft még mindig egy tucat telepítőt gyárt, amik csak bizonyos kulcsokat fogadnak el. Én azt hittem msdn által telepített windows verzióm van (általában mindig olyat telepítek) de mivel a mostani windowsomat upgradek hada állította elő (win7 -> win8 -> win10) az msdn.es telepítő nem fogadta el a kulcsomat.

Ekkor került képbe Janek által fejlesztett Ultimate PID checker. Az alkalmazás segítségével meg lehet határozni egy megadott windows telepítési kulcs típusát. Az általam használt kulcs RETAIL típusú, amihez természetesen nem volt telepítőm. A megoldást meglepő módon a microsoft szállította, és még csak MSDN subscription sem kell hozzá. A Windows 8.1 Media Creation Tool letöltése után csak ki kell választani a system type-ot, nyelvet, editiont (amit szintén megmond a PID checker) és már tölti is a megfelelő telepítőt, amit közvetlenül pendrive-ra is fel tud rakni (működött, így nem kellett megfutni egy rufus-os plusz kört).

Az újratelepítés során egyetlen dolgot rontottam el. A letörölt windows 10 kulcsát nem mentettem el, mielőtt letöröltem, így az elveszett. Azt visszaszerezni már csak bonyolultan lehet (le kell menteni a Windows 8 lemez képét, azt mountolni egy virtuális gépre, ott bootolni, upgradelni win10-re, lementeni a kulcsot, törölni az egészet). A free upgrade 2016 juliusig él, tehát mindezt még ez előtt lenne célszerű megcsinálni… Majd egyszer, talán…

Mint felhasználó nem tudom, a szivatáson kívül mi értelme van ezeknek a különböző Microsoft telepítőknek, edition-oknak, időhöz kötött upgrade-knek. Jobs a leopárd kapcsán viccelődött is ezzel, egyszer talán majd Nadella is elsüti ezt lenti poént: https://www.youtube.com/watch?v=gtSDlSVDibA

Új mame, régi frontend

Tuesday, September 8th, 2015

A mame-t minden játéktermi gépen edződött fiatal ismeri (aki valamiért mégsem, gyorsan kezdjen ismerkedni vele :). Zseniális emulátor, de a fejlesztők a minél tökéletesebb emuláción kívül nem sok mindennel foglalkoznak (szerencsére), ezért sokan gyártottak hozzá különböző front-end-eket.

Ellenben az utóbbi időben az újabb mame verziókkal valahogy semmilyen front-end nem akart működni. Ennek az az oka, hogy a mame v.162 óta megváltozott a generált gamelist.xml fájl formátuma, aminek tartalmára a front-end-ek erősen támaszkodtak. A változás miatt az újabb mame verzió által generált xml fájlon már nem nagyon igazodnak ki.

Erre jelenthet megoldást az alábbi parancs:

</pre>
sed -e "s/machine+/game+/g" -e "s/<!ELEMENT machine/<!ELEMENT game/g" -e "s/<!ATTLIST machine/<!ATTLIST game/g" -e "s/<machine/<game/g" -e "s/<\/machine/<\/game/g" < gamelist.xml > gamelist_of.xml
<pre>

Ez az új formátumú mame gamelist.xml-t konvertálja át a régi formátumra.

A problémáról az alábbi linken írnak a Mala front-end kapcsán, de ugyanúgy érinti a Maximus Arcade felhasználókat is:

http://forum.arcadecontrols.com/index.php/topic,145865.0.html