Category: music prod

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Hozzáértőknek feltűnhet, hogy az új kép sokkal profibb, hisz míg a régin csak egy vézna kis árnyék van, az új képen frankó tükröződés. Amikor ezt megláttam, tudtam, hogy a sorsom megpecsételődött. Egyszerűen kell.

Persze vannak még különbségek, amik a képen nem látszanak elsőre. Pl. míg a 2i2 usbről működött, a 6i6-nak már dedikált tápegységre van szüksége. Ez lehetne hátrány is, de mint tudjuk, ha valaminek külön táp kell, akkor az csak egyet jelenthet: sokat fogyaszt. És ha csak nem rontottak el valamit nagyon a Focusrite főhadiszállásán, akkor reménykedhetünk benne, hogy ez a valami gyorsabb is lesz ezáltal és nem csak olvasztjuk vele a jégsapkákat, mert megtehetjük (segítek: nem hibáztak, gyorsabb lett).

Fontos apróság továbbá, hogy van hozzá MixControl is végre (hello pfl, hello loopback). Az igazat megvallva azt hittem, hogy ez alap, amíg egy kedves angol úriember fel nem világosított, hogy rosszul hiszem. Persze ahogy a mondás tartja, olcsó hangkártyának ne nézd a MixControlját. Sajnos még a 6i6 mixere is fapad a Liquid Saffire 56 mixeréhez képest de ennek legalább van.

És hát a hangja… Szóval a teszt biztos jól sikerült volna, ha nem akadok el az első sound check videónál:

http://vimeo.com/63173106

Nemrég került fel a netre egy stílusosan elkészített videó: Understand music. A videó végkövetkeztetése a földön élő emberek nagy részére igaz ugyan, de mindig vannak olyanok akik az árral szemben úsznak. Régen (amikor még fiatal voltam és bohó) én is azt hittem, zenét szerezni ösztönből kell. Emlékszem mennyire igyekeztem kerülni a szabályokat, nem figyelni azt mások mit csinálnak, vagy hogyan csinálják. Ma már ezt egy picit másképp látom, és foglalkozok a zeneelmélettel.

Elég nehéz könyvet írni, ha az ember nem ismeri az írást, valahogy így van ez a zenében is. Szóval sok zenét hallgatok, és gondolkozok, vajon mit miért is csináltak, vagy hogyan csinálták.

Tanulni viszont kétféle képen lehet, érzésből, vagy adatok alapján. Az utóbbi célravezetőbb (mint azt az autózásból tudjuk), mert az érzések kiszámíthatatlanok (mint azt az életből tudjuk).

Ahogy az emberi beszédfelismerés is rohamosan fejlődött az elmúlt évtizedben, úgy a zenét algoritmikus úton elemező szoftverek is. Én zenei elemzésre a sonic visualizert találtam a legalkalmasabbnak, és hogy igazán kihasználjuk a programban rejlő lehetőségeket, érdemes még feltelepíteni hozzá a QM VAMP plugin készletet. Ezután adatok tömkelegét tudjuk előállítani algoritmikus úton zenékből, amihez elég jó eszközöket kapunk (a szokásos spectrogram, és herz értékeken felül még van pár érdekes funkció, mint pl.: beat and barline tracker, tempo estimator, key estimator, tonal change detector, structural segmenter, timbral and rhythmic similarity estimator, stb)

A kinyert adatok, és ismert elmélet alapján már könnyen beazonosíthatunk egy egy művet, és elemezhetjük a bennük alkalmazott zenei megoldásokat, valamint az általuk keltett hatást. Ezt a részét a jobbak ránézésre, fejből csinálják, én pedig (programozó lévén) alkalmazásokat fejlesztek rá (napi szinten sok sok órát kellene ezzel foglalkoznom, hogy minden a fejembe legyen, de ennyire azért nem érek rá).

És hogy milyen programokat? Pl. olyat, ami megmondja akkordokról, hogy melyik skálának a részei, és a skálában hol helyezkednek el. Hogy a zeneelmélet mennyire inkább kombinatorikai probléma, sem mint hatalmas mennyiségű adat megtanulása, szemlélteti az is, hogy a programom adatkészlete viszonylag minimális:

public static final String[] modetype=new String[] { "", "m", "dim"};
public static final String notes[] = new String[] { "C", "C#", "D", "D#",
"E", "F", "F#", "G", "G#", "A", "A#", "B" };
public static final int distances[] = new int[] {2, 2, 1, 2, 2, 2, 2};
public static final String modes[] = new String[] { modetype[0], modetype[1],
        modetype[1], modetype[0], modetype[0], modetype[1], modetype[2]};
public static final String[][] scales= new String[notes.length][distances.length];

Ebből már pillanatok alatt számolható a circle of fifths, és abból pedig ügyes hashtábla alapján megtalálható akkordok alapján, hogy az adott dolog miben is szól.

Vegyünk valami egyszerűt, pl. Hurt by Johnny Cash

Start scale search: Hurt Chords by Johnny Cash – verse
chords: C – D – Am
Scale founded: G
Scale: G – Am – Bm – C – D – Em – F#dim
Chord positions: C(3) – D(4) – Am(1)

Start scale search: Hurt Chords by Johnny Cash – chorus
chords: Am – F – C – G
Scale founded: C
Scale: C – Dm – Em – F – G – Am – Bdim
Chord positions: Am(5) – F(3) – C(0) – G(4)

Az eredmény hozza a papírformát, egy G skála, utána pedig egy C, ezen nincs mit magyarázni (aki nem értené nézze meg az interactive circle of fifths oldalt). Az akkordmenetek sem különösebben egyediek, mind a 4-5-2 mind az 6-4-1-5 elég standard.

Kicsit bonyolultabb eset, a radiohead – creep száma, ami szintén végtelenül egyszerű (4 akkord), de zeneileg már diszharmóniára is épít (a 4. akkord mólra vált):

Start scale search: Creep by Radiohead
chords: G – B – C – Cm

Scale founded: G
Scale: G – Am – Bm – C – D – Em – F#dim
Chord positions: G(0) – B(-1) – C(3) – Cm(-1)

Scale founded: C
Scale: C – Dm – Em – F – G – Am – Bdim
Chord positions: G(4) – B(-1) – C(0) – Cm(-1)

A megadott hangok alapján két skála is szóba jöhetne, de látszik, hogy a G skála lesz a befutó, és itt nem annyira egyértelmű a lépésköz sem: 1 – 3# – 4 – 4m

Tessék tanulni a hibámból, inkább ne induljatok el ezen az úton, mert minden új érdekes zene után, a helyett, hogy csak örülnétek neki, egyfolytában azt akarjátok majd tudni, miért csinálták ezt, vagy éppenséggel miért működik az, amit csináltak… (és rendszerint nem csak egy gitár, vagy egy zongora miatt működik, szóval a helyzet ennél általában komplexebb…).

Véletlenül csak piszkozatba mentettem el a postot régen… most rátaláltam ismét.

monday

Kíváncsi voltam, hogy milyen lenne, ha megint elkezdenék játszani a lemezjátszóimmal…

Ilyen lenne: voji-Sound_1.mp3

Nem vagyok elégedett, de talán nincs minden veszve…