GWT rpc servlet Vs Apache proxy

A gwt alkalmazások (egyik) legnagyobb előnye a perfect cache kezelés. Ahhoz, hogy ez hatékony legyen érdemes minden statikus tartalmat egy apache-ra rakni, és csak az RPC hívásokat átfűzni egy proxy-n az alkalmazás szerver felé. Ennek hatására viszont előállhat az a furcsa helyzet, hogy az RPC szolgáltatásokat kezelő szervlet context-root-ja eltér a statikus fájlok context-root-jától.

Ezt a GWT rpc kezelő servlete nem szereti valami nagyon és mindenkit megjutalmaz az alábbi hibaüzenettel:

[10/28/10 12:50:44:383 CEST] 00000041 webapp        I com.ibm.ws.webcontainer.webapp.WebApp log SRVE0296E: [app_war#app.war][/app/services][Servlet.LOG]:.PartnerServiceServlet: ERROR: The module path requested, /app/, is not in the same web application as this servlet, /app/services.  Your module may not be properly configured or your client and server code maybe out of date.:.null

Ez önmagában nem baj, csak csúnya, de amikor komplex osztályokat küldünk fel a szerverre, ennél komolyabb hibák is jelentkeznek (cannot load serialization policy).

Ennek oka, hogy az RPC üzenetek hordozzák magukban, hol keletkeztek, és a szerver oldal ellenőrzi, hogy az egyezik e a context rootjával.

Ha megfigyeljük az RPC hívások tartalmát látszik, hogy az url a verziók után utazik, pl:

verziók|hívó|ser policy fájl|hívás névtér|szolgáltatás, stb…

A valóságban valami ilyesmi:

5|0|9|http://server/app/|D0C8380096848CC179C5488360839537|hu.aftershock.client.services.gwtrpc.modules.common.ICommonService|getCommonCodes

A probléma a 4 résznél van, amit cserélni kell (ha az alkalmazás context rootja nem /app hanem /app/services). Ezt oly módon tudjuk megtenni, hogy leszármazunk a RemoteServiceServlet osztályból, és felülírjuk a processcall funkciót (ezt egyébként is érdemes megtenni, ide lehet mindenféle hasznos dolgot mint profiling, audit, security implementálni).

@Override

public String processCall(String paydload) throws SerializationException {

paydload=mainUrlFix(paydload);

A mainUrlFix implementáció az alábbi módon néz ki:

private String mainUrlFix(String payload) {

int tokenNum=0;

String prefixString=””, mainUrl=””, postfixString=””;

for (int i=0, il=payload.length(); i<il; i++ ) {

if (payload.charAt(i)== AbstractSerializationStream.RPC_SEPARATOR_CHAR) {

tokenNum++;

if (tokenNum==3) {

prefixString=payload.substring(0,i);

} else if (tokenNum==4) {

mainUrl=payload.substring(prefixString.length(),i);

postfixString=payload.substring(i);

break;

}

}

}

if (!mainUrl.endsWith(“services/”)) {

mainUrl+=”services/”;

}

return prefixString+mainUrl+postfixString;

}

Ubuntu too many open files

Ha túl sok a megnyitott fájl (enterprise és java alkalmazások előnyben), akkor az alábbit kell tenni:

Ide kell írni a limiteket:

/etc/security/limits.conf

Az alábbi módon:

* soft nofile 65535
* hard nofile 65535

Ezek után ellenőrizhetjük a beállításunkat:

ulimit -n

Ha 1024-et ír ki a 65535 helyett, akkor annak az az oka, hogy nincs benn a megfelelő pam modul, amit az alábbi módon tudunk betenni.

/etc/pam.d/common-session

session required pam_limits.so

UPC internet féláron

Nem kell sokat a sorok között olvasni, hogy a UPC felsővezetése egyáltalán nem a partnerek elégedettségére hajt. Biztos vagyok benne, hogy minden vezetői értekezleten egy számot tartalmazó report képezi a board elégedettségének alapját, ami az új ügyfelek számát tartalmazza.

Ezért aki már nem új ügyfél, könnyen ráfizet. Vegyük alapul a mostani akciót. A legdrágább előfizetés 6000 forint. Aki már 3 éve előfizető ugyanezért 12000 forintot fizet.

Felmerülhet az ötlet mindenkiben, minek fizessek 2x annyit, lemondom, és újrakötöm. Sajnos erre gondoltak, ha valaki lemondja az előfizetését, akkor a lemondás címére (igen nem név, és nem előfizető hanem cím) 3 hónapig nem köthet akciós szolgáltatást. Ez különösen jó dolog akkor, ha valaki kiköltözik valahonnan, jól ki tud tolni az utána jövővel.

Ellenben van megoldás. Első körben szerezni kell egy címet, ahol nem neteznek, de elérhető a UPC. Át kell köttetni oda az internet előfizetést (ez ingyenes). Le kell mondani az internet előfizetést (átköltözetni és lemondani többször is lehet). Újra kell kötni az internet előfizetést. Lehet örülni a félárú internetnek. A legjobb a dologban, hogy lemondott címre 3 hónapig nem lehet kötni kedvezményes előfizetést, de már meglévőt átköttetni lehet.

Online Youtube to mp3 converter

A youtube-on található zenék hangminősége elég kérdéses, de ha valaki csak azért halgat meg egy zenét, hogy megtanulja (tehát a hangminőség nem releváns), arra bőven elég. Sajnos a youtube sok dolgot viszont nem tud, ezért szükségünk lehet a hanganyagra valami “fogyasztható” videó nélküli formátumban. Erre az általam ismert legjobb megoldás:

http://www.dirpy.com/

Online, gyors, és mindent tud, amire csak szüksége lehet az embernek egy ilyen konvertálás során.

Levélküldés tesztelése

Manapság már nem nagy dolog olyan alkalmazást fejleszteni ami emailt tud küldeni. Ellenben fejlesztés alatt egyáltalán nem biztos, hogy szerencsés, ha a valódi felhasználók a fejlesztők viccesebbnél viccesebb tárgyú leveleit kapják kézhez (pl. szerződését díjrendezettség hiányában töröltük, stb). Ezt elkerülendő lehet mindenféle if-eket írni a kódba, de ez sajnos megváltoztatja a program működését, és ezzel a metódussal elég sok potenciális hibaforrást elrejthetünk a kódban. Célszerűbb csinálni egy saját smtp szervert, ami e leveleket fogadja, de nem küldi ki, hanem lementi egy könyvtárba.

Erre a legegyszerűbb megoldás linux alatt a fakemail nevű program, ami a phytonnal együtt jön.

Tehát a telepítés

sudo apt-get install python

Az indítás (pl. init.d-ből)

sudo su -c ‘fakemail.py –host=voji.hu –port=10025 –path=/var/samba/servers/smtp –background’ voji

A lényeg a ‘ ‘ jelek közötti rész, a su -c csak azért felel, hogy voji userként fusson a szerver.

A paraméterek:

  • host – a cím, ahol a szerver fut
  • port – port ahol hallgatózik majd az smtp szerverünk
  • path – könyvtár ahova a leveleket lementi amit a szerveren keresztül küldenek.
  • background – háttérben fusson, ne a konzolon

Symbian developer certificate

Dúl a háború az okostelefonok piacán, és elég letisztult a kép. Harcol az Apple az Android ellen, elviekben ezzel mindenki jól jár, megismétlődik az összecsapás a nem nyílt és a nyílt forráskódú operációsrendszerek között. Szerintem mostmár változott akkorát a világ (és fejlődött a szoftverfejlesztés), hogy a nyílt forráskódú rivális nyerjen. De majd elvállik.

Mindenesetre a futottak még kategóriában harcol a nokia a symbiannal, ami inkább csak vicc. Sajnálnám őket, de nem tudom, volt idejük, sőt, több idejük és pénzük volt mint bárkinek, hogy fejlesszenek egy normális operációs rendszert, meg normális telefonokat… Ha valaki szoftvert szeretne rá telepíteni, akkor szembesül azzal a problémával, hogy a telefonra csak aláírt szoftvert lehet telepíteni. Aláírni csak pénzért lehet. Ezért minden komolyabb szoftverért fizetni kell, legalább a certificate árát. Ki jár ezzel jól? A Nokia. Nem elég hogy eladják a telefont minimum 10x áron, de bárki belefekteti idejét/pénzét hogy fejleszzen valamit, még azután is lehúzzák a sápot. Developer certificatet is csak úgy lehetne szerezni, ha ŐK engedélyezik, és adnak.Szóval nem baj, ha kihal az egész symbian vonal, és a nokia-ért se fogok könnyeket hullatni, ha ilyen pofátlanok megérdemlik. Legalább most, hogy közel a vég, észheztérhetnének.

Addig is amíg ez nem történik meg (a kipusztulás, vagy észheztérés) az alábbi kínai oldalról imei szám megadása után saját fejlesztői certificate-t generálni:

http://cer.opda.cn/en/

Mindenkinek saját dns szervert

Amennyiben az otthoni számítógépünk nem rendelkezik fix ip-címmel, sokat segíthet a DynDNS szolgáltatás. Ennek segítségével beregisztrálhatunk magunknak egy tetszőleges domain nevet (ingyen) és a szolgáltatáshoz adott kis kliens program segítségével (linux alatt ddclient apt-get-tel telepíthető) az otthoni gépünk mindig frissítheti a saját dns-éhez tartozó ip címét (tehát akkor is elérhetjük a gépünket, ha a gonosz szolgáltató más ip-t adott neki).

Tegyük fel, adott Lajos, aki szeretné a számítógépét elérni otthonról. Beregisztrálja magának a lajos.homeip.net címet. Ezek után az otthoni számítógépét mindig eléri ezen a címen, aminek nagyon örül. Ellenben ha Lajos belső hálózatot is használ, akkor két dolgot tapasztalhat:

1. Olyan szerencsés, hogy a routere támogatja a nat loopback funkciót, és ha beírja otthon, hogy lajos.homeip.net akkor minden működik

2. Nem szerencsés

A nem szerencsés esetet két féle képpen orvosolhatjuk. Ha beírjuk a hostfile-ba, hogy lajos.homeip.net az a szerver lokális ip címe (pl 192.168.2.1). Ez jó, de ha Lajos hazamegy, midnig át kell írnia a host-fájlt, ha meg elmegy otthonról midnig vissza kell írni. Lássuk be ez nem a legelegánsabb megoldás.

Másik alternatíva, hogy Lajos saját dns szervert csinál. Ez azért is hasznos, mert megismeri a DNS szerverek működését, és felépítését (persze csak nagyon felületesen) és mert lát ilyet is…

Linux alatt dns szerverre a bind nevű csomagot szokták használni, amit az alábbi módon telepíthetünk:

sudo apt-get install bind9

Ezekután már van jól működő DNS szerverünk, ami a 67-68 udp portokon üzemel már csak konfigurálni kell. A dns szerver konfigurációját az alábbi helyen találjuk: /etc/bind

Ide kell két fájlt létrehoznunk, ami alapján a dns szerver megoldja majd a név-ip és ip-név fordítást.
db.1.168.192
;
$TTL 604800
@ IN SOA localhost. lajos.homeip.net. (
28 ; Serial
604800 ; Refresh
86400 ; Retry
241920 ; Expire
604800 ) ; Negative Cache TTL
;
@ IN NS localhost.
2 IN PTR lajos.homeip.net.

db.homeip.net
;
$TTL 604800
@ IN SOA homeip.net. lajos.homeip.net. (
28 ; Serial
604800 ; Refresh
86400 ; Retry
241920 ; Expire
604800 ) ; Negative Cache TTL
;

@ IN NS dns1.hu.
@ IN NS dns2.hu.

@ IN A 204.13.248.119
www IN A 204.13.248.119
lajos IN A 192.168.1.2

Az db.1.168.192 nevű fájl megmondja, hogy a 192.168.1 tartományban a 2 ip cím (192.168.1.2) az nem más mint a lajos.homeip.net.

A második db.homeip.net nevű fájl pedig megmondja, hogy a homeip.net domainban a sima hivatkozás nemmás mint a homeip.net szerver neve (ezt ping homeip.net-el meg lehet tudni), és a lajos.homeip.net pedig nemmás mint a 192.168.1.2 ami a szerverünk címe…

Ezek után már csak használni kell ezeket a fájlokat, a named.conf.local fájlba fel kell venni az alábbi két sort:

include “/etc/bind/zones.rfc1918”;

zone “1.168.192.in-addr.arpa” {
type master;
file “/etc/bind/db.1.168.192”;
};

zone “homeip.net” {
type master;
file “/etc/bind/db.homeip.net”;
};

Ezek után kell egy bind újraindítás (/etc/init.d/bind9 restart), ha elrontottunk valamit arról a var/log/syslog-ban fogunk kapni infót.

Az eredményről magunk is meggyőződhetünk:

dig @localhost lajos.homeip.net

Értelemszerűen a dhcp szervernek meg kell adni, hogy a DNS szerver címe a lokális szerver (192.168.1.2) legyen.

Vnc ubuntu alatt

Sokszor kell, mindig elfelejtem, most már leírom ide is:

Telepítés:
sudo apt-get install vnc4server

ezekután elindítjuk a vnc4servert (létrehoz mindenféle konfigokat, bekéri a jelszót, stb)
vnc4server

ezekután lelőjjük:
vnc4server -kill :1

kicsit átírjuk a konfigurációt ami az alábbi helyen található:
nano ~/.vnc/xstartup

A fájl tartalma ez legyen:
#!/bin/sh
unset SESSION_MANAGER
exec /etc/X11/xinit/xinitrc
[ -r $HOME/.Xresources ] && xrdb $HOME/.Xresources

Biztos ami biztos adjunk jogot az xinitrc-re:
sudo chmod 755 /etc/X11/xinit/xinitrc

Csatlakozhatunk a host:5901 porton… (ahány példányt indítunk annyiszot emelkedik a portszám 1-el)

Az UltraVNC ha kis porotot adunk meg alapból hozzáad 5900-at, tehát ott elég megadni így: host:1

Spring

Manapság divatos szó a Spring. Ha már csak megjelenik a szövegkörnyezetben, rögtön betölti a levegőt a misztikum, és mindenki érzi, hogy itt valami nagyon komoly, és jó dologról van szó.
Valószínű azért, mert már önmagában a szó jelentése is tavasz, rugalmasság, tehát csupa jó dolog egy olyan világban, ahol a legtöbb dolgot már csak 3 betűs rövidítésekkel illetik (igen kreatív módon, mint pl esb, ejb, ear, stb. 🙂

Programozóknak a spring szó már önmagában olyan, mint az átlagembernek egy üveg Chteau Latour Pauillac. Nem tudja mi az, de jól hangzik, biztos jó lesz valamire.

A fentiek miatt, manapság már szinte nem is találkozni olyan dokumentummal amiben ne szerepelne ez a misztikus szó, ami önmagában örvendetes, és ugyanakkor elszomorító is.
Elszomorító, mert az esetek nagyrészében nagyon kevés ember tudja elmondani, hogy miért és legfőképp mire is használja a springet.

Hogy ezt tisztába tegyük, röviden mire is jó a Spring:
– Az alkalmazások Spring alkalmazás környezetben futnak, ami független lehet az alkalmazásszerver gyártójától, és egyéb megkötésektől. Ezáltal könnyen mozhatható az alkalmazás különböző alkalmazásszerver vendor-ok között, vagy használható az alkalamzás akár alkalmazás szerver nélkül is.

– Megvalósítja azt jól, ami az ejb-nek nem sikerült valami fényesen: alkalmazásobjektumok kezelését, és azok automatikus egymásba ágyazását, működésének meghatározását az alkalmazástól „független” konfiguráció alapján

– Segítségével könnyedén lehet integrálni sok más divatos szóval jelölt technológiát (hibernate. quartz, stb.)

Hirtelen ennyi gondolatébresztőnek, nemsokára várható pár érdekesség a témában 🙂