Klímaváltozás és az autók

A napokban volt egy előadás a Széchenyi István Egyetemen, ami eredetileg azt boncolgatta volna, hogy mikorra tűnnek el a mostani robbanómotoros autók. Az előadást Dr. Hanula Barna tartotta, aki jelenleg a járműmérnöki kar dékánja, de tanítás előtt 22 évig az iparban dolgozott mint motorfejlesztő mérnök, így van némi rálátása a témára. Egy óra nem kimondottan sok egy ilyen előadásra, de a felszínt kapargatva is feltűnhet, hogy nem annyira egyszerű ez a kérdés, mint amennyire sokan látni szeretnének.

Akinek van egy kis ideje, nézze meg, megéri:

418 lóerős ford focus

A black friday kapcsán találtam ezt a gyöngyszemet az emag-on, az “autó, sport” kategóriában… Gyári 418LE ennyiért…

De természetesen csak egy elírásról volt szó 🙁

Snap1

RicmoTech LoadCell mod

Az ember általában ragaszkodik a jól megszokott, és bevált dolgokhoz. Én sem nagyon mertem módosítani a jól bevált Logitech G27-en. Persze, ahhoz, hogy elégedett legyek, szükség volt még pár dologra (rFactor2, PlaySeat, TrackIR), de utána úgy éreztem, hogy tényleg nincs tovább, olyan mintha egy autóban ülnék, a szimulátorok végre elérték azt a szintet, aminél több már nekem nem kell.

Aztán egy gyenge pillanatomban, mégiscsak elszántam magam egy loadcell modra, mert mindenki azt mondta, az a G27 legnagyobb problémája, hogy nem loadcell alapú a fék.

De mire is jó a loadcell? A probléma, hogy a G27-ben, minden pedált ugyanolyan módon alakítottak ki. A pedál benyomás mértékét továbbküldik a szoftvernek, és kész. Ez jó is a kuplung, és a gázpedál esetében, mert azok tényleg így működnek, de sajnálatos módon a fékpedálok esetén már nem.

Aki látott már/használt tárcsaféket, pontosan tudja, hogy a pedált csak addig lehet lenyomni, amíg a fékpofák hozzá nem érnek a féktárcsához. Onnantól kezdve már a lenyomás ereje számít, nem “esik” beljebb a pedál, és legfőképpen nem a pedál pozíció határozza meg a fékezés mértékét.

A LoadCell-es pedál tehát nem esik be. Van egy pici holtjátéka (hogy szimulálja amíg a fékpofa a féktárcsáig elér), de utána megáll, és a lenyomás mértéke számít. Ráadásul minél jobban szeretnénk fékezni, annál erősebben kell nyomni a pedált, míg a hagyományos esetben csak beljebb kell nyomni. Ez így leírva nem tűnik olyan nagy dolognak, de valójában hatalmas különbség.

Egy kis csavarozás, és farigcsálás után a helyére került a LoadCell, és bár működött, nagyon furcsának éreztem. Annyira, hogy el is ment a kedvem a vezetéstől, és bár nem jellemző rám picit szomorú voltam. Be se lehet nyomni a fékpedált, minden fékezési pontom, és amit eddig gyakoroltam kuka, lehet vissza kellene csinálni az egészet, és a többi.

Ma aztán nem bírtam tovább, és a már jól bevált pályán, a jól bevált autóval mentem pár kört. A hatás lehengerlő volt. Sokkal jobban éreztem az autót, a féket, egyszer sem blokkolt egyik kerék sem, iszonyú durván lehet csapatni. Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy a második körnél már 1.3 másodperccel gyorsabb voltam az eddigi leggyorsabb körömnél (és azért nem kevés kört mentem már). Szóval a loadcell bevált, mindenkinek bátran ajánlom.

Van sokféle, az enyém innen jött.

 

Malaysia 1:04

Hosszabbodnak a napok, rövidülnek a köridők, szóval minden úgy halad, ahogy haladnia kell. Megvan az 1:04 ami azt jelenti, hogy egyszer már tudtam menni egy majdnem tökéletes kört (kézi váltóval, és manuális kuplunggal, abs és assistok nélkül). Igazából az idők nem számítanak, ez csak egy mérőszám, és ezért jegyzetelem, hogy látszódjon a fejlődés. Ami igazán számít az maga a folyamat, és a következtetések, tanulságok, amivel ezt az időt el lehet érni. Hamarosan itt a jó idő, és aztán lehet az egészet kezdeni újra, immáron élesben, ahol jobban fog fájni egy egy kicsúszás, és az ezzel járó dolgok. De hát ez az élet rendje. Tapasztalni, tanulni, tudni…

malaysia_nl