Super Putty régen:
Super Putty most:
Blog by Pál "voji" Vojácsek
Super Putty régen:
Super Putty most:
Mostanában csak ritkán jutok linux közelébe, és azt vettem észre, hogy hajlamos vagyok elfelejteni bizonyos parancsokat. Nincs is annál zavaróbb, mint amikor tudjuk, hogy mit tudtunk, de már nem tudjuk. Szóval elkezdtem összeírni az általam használt utasításokat, amiket mindig elfelejtek. Szerintem csak nekem lesz hasznos a lista, de valahogy meg kell találnom, szóval kilinkelem 🙂
Nem szeretem az Apple-t mint céget, sőt a termékeiket sem nagyon, de azt el kell ismerni, hogy tablet gyártás kapcsán nem nagyon tudják felülmúlni őket. Lehet méregetni mindenféle eszközzel (Android, Windows, Kindle fire), de valamiért az iPad évek óta pont azt tudja, amit kell, míg mások csak keresik az utat, több kevesebb sikerrel.
Ahogy élesedik a verseny a piacon, úgy puhul fel az Apple is, és kezdi átvenni az új trendeket. Pl. az új ipad már alapból tartalmazza a szövegszerkesztőt, táblázatkezelőt, prezentáció készítő programot, no meg a garage band-et. Ezekért régen még kb. 40-50 usd-t kértek. Aztán ott van a legnagyobb probléma az emulátorok kezelése. Amit elviekben nem lehet. Volt pár emulátor az app store-ban, amit engedélyeztek, leszedtek, és a végén sokan csak ezért váltottak iOS-ről, vagy jailbrake-eltek, mert megunták ezt az állandó huzavonát.
Ellenben verseny van, és hasonló program máshol is elérhető, ezért mára már teljesen magától értetődő, hogy van dosbox ipad-re, és még jailbrake-elni sem kell, hogy alkalmazásokat másoljunk fel rá. Hogy ez működjön az alábbit kell tenni:
Első körben megvenni az app store-ból az IDos 2 nevű alkalmazást (0.5 eur)
Ezek után jöhet a konfiguráció módosítása, és a fájlok másolása. Erre érdemes az iFunBox classic alkalmazást használni. Ahhoz, hogy ez működjön, a gépen szükséges egy működő ITunes ami már össze van kapcsolva az iPad-el. Ha ez megvan, akkor az itunes-nek már futnia sem kell, az IFunBox elintézi a többit.
Az iDos alkalmazásokat itt találjuk: Ipad / User Applications / iDOS 2 / Documents /
Ide másolhatjuk az alkalmazásainkat, amiket aztán használni szeretnénk az ipad-en.
Alap esetben az iDos egy választó képernyővel indul, ezt kikapcsolhatjuk oly módon, hogy szerkesztjük a dosbox configot (dospad.cfg) és kiszedjük belőle az utolsó sort (play) vagy módosíthatjuk magát a play.bat-ot is, úgy hogy kitörlünk belőle mindent. Ekkor egy kurzort fogunk kapni, lépkedhetünk a könyvtárakban, futtathatjuk a fájlokat.
Érdemes a programokhoz saját indító fájlokat készíteni (én start.bat) fájlokat csináltam. Így lehetőségünk van a programok egyszerű indítására.
Pl. ha cd romot kell szeretnénk mountolni a start.bat-ban:
imgmount d ".\jadg.gog" -t iso -fs iso dg.exe
Parancssorból gyakorlatilag a dosbox összes paraméterét módosíthatjuk, nem szükséges konfigurációs fájlokat készítenünk. Pl. kikapcsolhatjuk az ems támogatást:
config -set "dos ems=off"
A lehetőségekről bővebb leírást lehet olvasni a DosBox wiki oldalán.
És természetesen minden fut teljes képernyős módban is.
És hogy milyen játékokat érdemes kipróbálni érintőképernyőn DosBox alatt? Nagyjából ezeket: http://www.gog.com/mix/touchscreen_dosbox_games
Hogy mi is az az UEFI, és mire jó nekünk? Röviden valahogy úgy tudnám összefoglalni, hogy valami olyasmi a BIOS kapcsán, mint régen az AHCI és az IDE volt a lemezkezelés kapcsán. Általában mindenki tudta, hogy az AHCI jobb, és bizonyos esetekben gyorsabb lesz tőle a lemezelérés, de a legtöbb gép aminek a bios beállításait láttam, mégis IDE módban volt. Miért? Mert az AHCI vezérlőnek külön driver kellett, és ahhoz vagy egyénileg épített windowt telepítő kellett, ami már tartalmazta az új drivert, vagy 1.44″ lemez (wtf?), vagy cd drive, ami az esetek többségében nem állt rendelkezésre. Szóval maradt az IDE, és ezen a telepítés után már nem is nagyon lehetett változtatni.
De, hogy tényleg mi ez az egész, és miért jó, azt a microsoft vonatkozó cikkében nagyon szépen leírják, el lehet olvasni.
Azt, hogy a windows milyen módban került telepítésre elég egyszerűen ki lehet deríteni, futtatni kell az msinfo32 nevű alkalmazást (win+r – msinfo32) és a System summary – Bios mode rész tartalmazza is. Ha itt legacy-t látunk, akkor megszívtuk, ha UEFI-t akkor nem.
Úgy hozta a sors, hogy egy új laptopra telepítettem operációs rendszert, gondoltam oda már UEFI módban telepítek, ami azért nem is olyan egyszerű mint amilyennek elsőre tűnik.
Történt ugyanis, hogy a microsoft telepítő mérnökei úgy gondolták, menő minden telepítéshez szükséges dolgot 1 fájlba tenni (install.wim). Ez a fájl már ismerős, foglalkoztam vele régebben, amikor a windows 8.1-et kis ssd-re telepítettem.
Az USB-s win8.1 UEFI-s telepítés problematikája 2 pontban:
Mint tudjuk fat32-n a maximális megengedett fájlméret 4 gb (egész pontosan 4 gb -1 byte, még pontosabban 4,294,967,295 byte). Tehát egy gyári windows 8 telepítőt nem lehet felrakni egy fat32 fájlrendszerű pendrive-ra olyan egyszerűen, mint azt mi gondoljuk…
Ahhoz, hogy ez működjön, szét kell darabolni az install.wim fájlt kisebb fájlokra.
Első körben mountoljuk be a windows 8.1 telepítő iso fájlt (en_windows_8.1_with_update_x64_dvd_4065090.iso). Erre bármilyen virtuális cd meghajtó használható, én a WinCDEmu-t preferálom e téren.
Másoljuk le a telepítő teljes tartalmát egy könyvtárba, majd keressük meg a nekünk oly kedves install.wim fájlt (sokat nem kell keresni, itt található: /sources/install.wim)
Ezt kellene szétkapni kisebb részekre, mondjuk 4090 mb-os darabokra, amire a Win Toolkit nevű eszközzel tudunk a legegyszerűbben megtenni. Az alkalmazáson belül a wim splitter funkcióra lesz szükségünk, amit a Tools – Imaging menü alatt találunk.
A split után az új install.wim szétesik *.swm fájlokra (install.swm, install2.swm), amiket be kell másolni az install.wim helyére.
A toolkit nyitó oldalán található egy USB Boot Prep gomb, azzal tudunk elő álltani egy megfelelően formázott fat32 pendrive-ot.
Most már nincs is más dolgunk, mint felmásolni az új windows telepítőt a pendrive-ra és bootolni.
Arra azért még figyeljünk, hogy boot alatt a bios ne legacy, hanem UEFI módban legyen, különben sokat nem ért amit csináltunk.
Zárszó: a fenti dolgokból az is következik, hogy aki ssd-t használ, és wimboot-os windowst szeretne telepíteni, akkor annak jó eséllyel szüksége lesz egy usb-s optikai meghajtóra, és fizikailag dvd-re kell írnia a winre telepítőt az install.wim-el ha sikereket szeretne elérni…
Ha egy teljes domaint szeretnénk redirectelni .htaccess fájlból:
RewriteEngine on RewriteCond %{HTTP_HOST} ^olddomain\.hu$ [NC] RewriteRule ^(.*)$ http://newdomain.hu/ [R=301,L]
Egy ideje, (kb. amióta az xp-t lecseréltem windows 8-ra), eltűntek az overlay ikonok. Ezek azok a kis ikonocskák az ikonokon, amik pl. azt jelölik, hogy az adott ikon csak egy shortcut (lnk), vagy ténylegesen egy fájl.
Ez önmagában nem nagy probléma, egészen addig, amíg az ember nem kezd el dropbox-ot, vagy tortoise svn-t használni, mert ezen programok igencsak szeretnek az emberrel overlay ikonokon keresztül kommunikálni.
Kicsit utána olvastam a dolognak, és megtudtam két dolgot:
– a rendszerbe regisztrált overlay ikonok a registry-ben itt találhatóak: HKEY_LOCAL_MACHINE\SOFTWARE\Microsoft\Windows\CurrentVersion\Explorer\ShellIconOverlayIdentifiers
– valaki úgy gondolta, hogy 15 overlay ikon mindenre elég lesz, ezért ezt a számot hardcode-olta is a windows explorerbe.
A 15-ös limit kikényszerítése igen szofisztikált módon történik, valami ilyesmit kell elképzelni: if (overlayIconNum>=15) return;
Ugyanis ha 15 vagy annál több ikon van, akkor nem jelenik meg egyik sem. A 15 számot pedig egy modern rendszeren nem is olyan nehéz elérni, tekintve, hogy csak a DropBox regisztrál 8 overlay ikont, és a Groove Explorer (amit soha nem használtam és azt se tudtam mi) még 5-öt.
Mint kiderült a Groove Explorer a Microsoft office telepítéssel jött, és SharePoint Workspace 2010 névre hallgat. Eltávolítás, és egy újraindítás után ismét megjelentek az overlay ikonok. Hurrá 🙂
Távoli gép elérésre sok különböző megoldás született (team viewer, vnc, stb…), de az egyik legkiforrottabb a Microsoft Remote Desktop (RDP) megoldása. Igen komoly fejlesztések, és támogatás áll mögötte, és van benne pár olyan funkció, amitől a jelenlegi alternatívák még messze állnak (hang, vágólap, nyomtatók, usb eszközök megosztása, stb).
Sajnos a Microsoft ezt az igen jó funkciót az alap windows verziókból (mint pl. a Windows 8 valamint a Windows 7 home) kikapcsolta. Hogy visszakapcsoljuk, nem kell mást tennünk, mint feltelepíteni az alábbi programot:
Ennek segítségével elérhetővé válik ez a funkció a windows ezen verzióiban is.
Fontos, hogy az RDP protokoll általában minden főbb windows verzióval frissül. Ebből adódhatnak olyan problémák, hogy amennyiben az RDP szerver windows 8, a kliens pedig windows 7 a távoli asztal sebessége drasztikusan lelassul. Ezt fel lehet gyorsítani, oly módon, ha pár beállítást módosítunk.
RDP 8.0 telepítéséhez az alábbi két telepítő csomagra van szükség:
01. KB2574819
02: KB2592687
Ezek után még engedélyezni kell az új funkciókat (például az udp alapú adatátvitelt)
– Computer Configuration\Administrative Templates\Windows Components\Remote Desktop Services\Remote Desktop Session Host\Remote Session Environment\Enable Remote Desktop Protocol 8.0 -> Enabled
– Computer Configuration\Administrative Templates\Windows Components\Remote Desktop Services\Remote Desktop Session Host\Connections\Select RDP Transport Protocols -> Use both UDP and TCP
A beállítások a rendszer újraindítása után lépnek életbe.
RDP 8.1 update:
03. KB2923545
A Total Commanderrel van lehetőség mindenféle tömörített fájlban történő keresésre, viszonylag egyszerűen. Már amennyiben a zip formátumba tömörített fájl kiterjesztése zip. Ha nem csak zip-ekben szeretnénk keresni, akkor az extra kiterjesztéseket fel kell venni a wincmd.ini-be:
wincmd.ini [Configuration] rész:
SearchInFiles=*.war *.ear *.jar
És már kereshetünk is ezekben a fájlokban. Azt, hogy hol található a wincmd.ini, pedig az alábbi módon tudhatjuk meg:
reg query "HKEY_CURRENT_USER\Software\Ghisler\Total Commander" /v "IniFileName"
HKEY_CURRENT_USER\Software\Ghisler\Total Commander
IniFileName REG_SZ %APPDATA%\GHISLER\wincmd.ini