Amennyiben az otthoni számítógépünk nem rendelkezik fix ip-címmel, sokat segíthet a DynDNS szolgáltatás. Ennek segítségével beregisztrálhatunk magunknak egy tetszőleges domain nevet (ingyen) és a szolgáltatáshoz adott kis kliens program segítségével (linux alatt ddclient apt-get-tel telepíthető) az otthoni gépünk mindig frissítheti a saját dns-éhez tartozó ip címét (tehát akkor is elérhetjük a gépünket, ha a gonosz szolgáltató más ip-t adott neki).
Tegyük fel, adott Lajos, aki szeretné a számítógépét elérni otthonról. Beregisztrálja magának a lajos.homeip.net címet. Ezek után az otthoni számítógépét mindig eléri ezen a címen, aminek nagyon örül. Ellenben ha Lajos belső hálózatot is használ, akkor két dolgot tapasztalhat:
1. Olyan szerencsés, hogy a routere támogatja a nat loopback funkciót, és ha beírja otthon, hogy lajos.homeip.net akkor minden működik
2. Nem szerencsés
A nem szerencsés esetet két féle képpen orvosolhatjuk. Ha beírjuk a hostfile-ba, hogy lajos.homeip.net az a szerver lokális ip címe (pl 192.168.2.1). Ez jó, de ha Lajos hazamegy, midnig át kell írnia a host-fájlt, ha meg elmegy otthonról midnig vissza kell írni. Lássuk be ez nem a legelegánsabb megoldás.
Másik alternatíva, hogy Lajos saját dns szervert csinál. Ez azért is hasznos, mert megismeri a DNS szerverek működését, és felépítését (persze csak nagyon felületesen) és mert lát ilyet is…
Linux alatt dns szerverre a bind nevű csomagot szokták használni, amit az alábbi módon telepíthetünk:
sudo apt-get install bind9
Ezekután már van jól működő DNS szerverünk, ami a 67-68 udp portokon üzemel már csak konfigurálni kell. A dns szerver konfigurációját az alábbi helyen találjuk: /etc/bind
Ide kell két fájlt létrehoznunk, ami alapján a dns szerver megoldja majd a név-ip és ip-név fordítást.
db.1.168.192
;
$TTL 604800
@ IN SOA localhost. lajos.homeip.net. (
28 ; Serial
604800 ; Refresh
86400 ; Retry
241920 ; Expire
604800 ) ; Negative Cache TTL
;
@ IN NS localhost.
2 IN PTR lajos.homeip.net.
db.homeip.net
;
$TTL 604800
@ IN SOA homeip.net. lajos.homeip.net. (
28 ; Serial
604800 ; Refresh
86400 ; Retry
241920 ; Expire
604800 ) ; Negative Cache TTL
;
@ IN NS dns1.hu.
@ IN NS dns2.hu.
@ IN A 204.13.248.119
www IN A 204.13.248.119
lajos IN A 192.168.1.2
Az db.1.168.192 nevű fájl megmondja, hogy a 192.168.1 tartományban a 2 ip cím (192.168.1.2) az nem más mint a lajos.homeip.net.
A második db.homeip.net nevű fájl pedig megmondja, hogy a homeip.net domainban a sima hivatkozás nemmás mint a homeip.net szerver neve (ezt ping homeip.net-el meg lehet tudni), és a lajos.homeip.net pedig nemmás mint a 192.168.1.2 ami a szerverünk címe…
Ezek után már csak használni kell ezeket a fájlokat, a named.conf.local fájlba fel kell venni az alábbi két sort:
include “/etc/bind/zones.rfc1918”;
zone “1.168.192.in-addr.arpa” {
type master;
file “/etc/bind/db.1.168.192”;
};
zone “homeip.net” {
type master;
file “/etc/bind/db.homeip.net”;
};
Ezek után kell egy bind újraindítás (/etc/init.d/bind9 restart), ha elrontottunk valamit arról a var/log/syslog-ban fogunk kapni infót.
Az eredményről magunk is meggyőződhetünk:
dig @localhost lajos.homeip.net
Értelemszerűen a dhcp szervernek meg kell adni, hogy a DNS szerver címe a lokális szerver (192.168.1.2) legyen.