Category: internet

A kezdetek kezdetén, még üzemeltettem otthon szervereket, de aztán a kihívások megfogyatkoztak, a webhostingot pedig havi 1000 huf körül megoldották erre szakosodott cégek. Ennyiből otthonra egy fix ip-címet is nehezen lehet kihozni, az egyéb költségekről (sávszélesség, áramfogyasztás, üzemeltetést, stb.) már nem is beszélve.

Évekig nem is volt ezzel probléma, fizettem, hostoltak, és csupa öröm boldogság. A héten jött egy levél, ami tudomásomra hozta, hogy lejár az előfizetésem, megújítani nem lehet, de vannak szuper új csomagok, amik korszerűbbek, jobbak, válasszak azok közül, mert az nekem jó lesz.

Néztem is nagy lelkesen az új csomagokat, de valójában engem csak a legolcsóbb érdekelt. Sajnálatos módon ez is többe került hónapokra leosztva mint az előző, de hát egy kis bújtatott áremelés sose rossz, csak az időzítéssel van némi probléma.

A világ ugyanis változik, mint ahogy a webhosting is, de én arra számítottam, hogy csökkenni fog az ár, és nőni a szolgáltatás színvonala. Egyre profibbak a szoftverek, egyre olcsóbbak a hardverek, lassan már bárki tud hosting céget összepattintani kész komponensekből (pl. cPanel és társai), nem is beszélve olyan, a hosting cégek számára elég kellemetlen dolgokról, mint a cloud storage (dropbox, google drive, skydrive), amin a felhasználók csak úgy megoszthatnak ismerőseikkel, vagy a világgal gyakorlatilag bármit…

De sebaj, az ilyen problémákon még még túlemelkedik az ember. Viszont azon már kicsit nehezeben, hogy nekem kell migrálnom az oldalakat az egyik csomagból a másikba. Egyszerűen nem értem. Amennyiben egy szolgáltatásért fizetek, akkor miért nem oldják meg? Nem egyszerűbb készíteni valakinek egy migráló scriptet, sokkal jobban megéri előfizetők ezreit ezzel vegzálni? Főleg ilyen áron? Jó, végül is nem nagy meló, ha ért hozzá az ember, akkor 4-5 site 1 óra alatt megvan. De érzésre nem mindenki látja ezt a folyamatot ilyen egyszerűnek. Sebaj, ez Magyarország, ha mi üzemeltetnénk a gmailt, biztos kiküldenénk felhasználók millióinak is gondolkodás nélkül, hogy most van már egy új gmail, csak másold át a leveleidet a régiből az újba légyszi (jó példa erre még a vatera szánalmas fejlesztőbrigádja, akik jelenleg két külön kereskedő oldalt üzemeltetnek két külön adatbázissal…).

Amikor elkezdtem volna a migrációt, azonnal beleütköztem egy másik problémába: csak egyetlen domaint lehetett a csoda új csomagban rögzíteni, többet nem (a régibe 10 virtualhost volt engedve). Jeleztem, hogy itt valami probléma lesz, mert hiányzik egy menüpont. Közölték, nincs itt semmi probléma, mert a kisebb csomagot fizettem elő, és ott nem lehet virtualhostokat konfigurálni… De vegyem meg az egyel nagyobb csomagot (havi 2k-nál járunk) akkor aztán majd minden lesz jól (minden = max. 5 virtualhost).

Azt hiszem ez volt az a pont, amikor eltört bennem valami. Azt megértem, ha valaki pénzt kér, mondjuk a tárhelyért, memóriahasználatért, processzorért… Bármiért, amiről el tudom hinni, hogy tényleg költség és kerül valamibe. Még talán azt is, hogy picit többet kér, pedig valójában csökkennie kellene az árnak… De azt, hogy egy olyan dolgot, ami nem kerül semmibe (mint pl. egy virtualhost) pénzért áruljon… Na ne már…

Gyorsan körbenéztem a világban, és nagyjából minden nagyobb, minőségi (nem magyar) szolgáltató havi 3.5 usd (igen, ez kevesebb mint 1000 huf) költségért kínál ilyesmit, és folyamatosan egymásra licitálnak olyan dolgokkal, mint korlátlan tárhely, korlátlan virtualhost, korlátlan email, ingyen backup, 7/24 rendelkezésre állás, one click wordpress install, stb…

Elkezdett érdekelni a dolog, új információim birtokában bepróbálkoztam még pár magyar helyen, hátha találok végre egy magyar szolgáltatót, aki legalább arra vette a fáradságot, hogy a google-ben rákeressen, hogy néz ki az a piac jelenleg, amiből ő részesedni kívánna, vagy van fogalma arról, mit hívnak szolgáltatásnak, amit ő (elviekben) nyújtani próbálna nekem, hogy boldog legyek, és ezért fizessek.

Nem tagadom a végére picit elfogyott a türelmem… Pár helyen megpróbáltam kifejteni, hogy szerintem el vannak tévedve, és körül kellene nézniük a világban… Elvégre nem olyan bonyolult dolog ez, van az az internet nevű csoda, csak azt kellene használni… Ezek a beszélgetések általában a lehető legrosszabb irányba indultak el. SENKI nem mondta azt, hogy megvizsgálják a kérdést, még csak el sem gondolkoztak rajta. Viszont elég sokan válaszolták, hogy hallottak már ilyet, rosszul tudom, az csak marketing, az a korlátlan nem úgy korlátlan, az nem az összes költség, és majd meglátom, stb.

Lehet nem véletlen, hogy a wordpress.org-on a hosting témájú cikkben egyetlen magyar szolgáltatót sem ajánlanak.

De hát ennek már a fele sem volt tréfa, ha valóban ilyen rossz a helyzet, és külföldön minden szolgáltató hazudik, akkor ezt már meg akartam tapasztalni a saját bőrömön. Igen, csalódni akartam, hogy sírva jöhessek vissza a magyar szolgáltatókhoz, akik már a honfoglaláskor is tudták, hogy mi az a true webhosting.

Szedtem hát virtuális sátorfámat, és elköltöztem külföldre. Igen, egy amerikai cégnek fizetem a pénzt, amiből amerikai srácok fognak amerikai hamborgert venni… De most legalább úgy érzem, figyelnek arra amit mondok, fontos nekik, hogy elégedett legyek. De az igazat megvallva nem sok mindent tudok mondani. Fizetés után 5 perccel már jött a levél, ip cím, felhasználó név, jelszó. Meglepő módon minden működött elsőre. Alapértelmezett a 7/24 support (kipróbáltam, kérdeztem, nagyon kedvesek voltak, amerikai idő szerint reggel 3-kor, 5 percen belül válaszoltak), van ssh hozzáférés a szerverhez (!), van automatikus backup (ingyen, és csak úgy), és ezen felül minden, amit így hirtelen el tudtam volna képzelni (pedig a képzelőerőmmel általában nincs gond). Mindezt kevesebb mint havi 1e forintért, értelmetlen korlátozások nélkül (igen, akármennyi tárhely, akármennyi emailcím, és meglepő módon, akármennyi virtualhost…). A hozzáállásuk is kicsit más a dolog pénzügyi részéhez, 30 napig le se vonják a pénzt, bármikor megszüntethetem az előfizetést, de a szerződés ezután is bármikor felmondható, időarányosan visszaadják a pénzt.

Eközben Magyarországon a hűségszerződés alap, 5 webes felületen kellett bejelentkeznem, 5 különböző azonosítóval. 6 éven keresztül arra képtelenek voltak, hogy megváltoztathassam az email címemet, és ne arra a címre menjenek a levelek, amit több mint 5 éve nem használok. Aztán árat emelnek, és erősen korlátozzák a szolgáltatást… Elvégre, ha 6 évig le tudtak húzni, akkor benne van, hogy lehet még 6 újabb jó évük…

Ebben a dologban nem is igazán az bánt, hogy egy olyan területen, ahol elég csak okosnak lenni, minimális beruházással iszonyú innovációkat lehet véghezvinni, ilyen szinten állunk Mi, Magyarok. Az bánt, hogy nem is akarunk jobbak lenni.

De mint mondtam, változik a világ, és a „magyar színvonalat”képviselő cégek csődbe fognak menni. Az emberek egyre inkább tudnak angolul, egyre inkább nem riadnak vissza, ha külföldről kell beszerezniük valamit, és aztán majd lehet skandálni a tüntetéseken, hogy „Magyarországon már nincs semmi, mert a konzervgyárakat, meg a hostingcégeket is bezárták…”. Amihez én csak annyit fűznék hozzá, hogy „szerencsére”

Pesten a népsűrűségnek, és a wifi hálózatok terjedésének megvannak a maga jótékony hatásai. Soha se volt jó a jel a pesti lakásban, de azért amikor minden 5 csomag request timeoutra futott, elkezdtem komolyabban venni a problémát. Gondoltam leírom milyen út vezetett a megoldáshoz, később még jól jöhet.

Nulladik lépésként ellenőrizzük, hogy az internet kapcsolattal, vagy a wlannal van probléma. Elég kellemetlen, ha órákat töltünk a wlan kapcsolat állítgatásával, közben az internettel van probléma. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy elfelejtjük a wlant, nézünk egy ping -t google.com-ot, esetleg speedtest.net-et, és ha minden rendben, megismételjük ezt vezeték nélküli hálózatról is.

Ha csak a wlan része a problémás a dolognak, akkor jöhet az érdemi munka. Első körben mindig próbáljuk meg frissíteni a router szoftverét, mert lehet azt próbáljuk megoldani épp, amit a router készítői már megoldottak (mondjuk 2 éve).

Ha ez megvan, és a helyzet nem javult, akkor a “mi mindent megtettünk” felkiáltás mellett végre széttúrhatjuk a gyári beállításokat.

A hullámformából következik egy csomó dolog (például, hogy nem kell vezeték…), de ami minket most a legjobban zavar az a hullámok között fellépő interferencia. Ha sok wlan van egy helyen, akkor azok hajlamosak összeveszni a csatornákon, ami elég rossz hatással van hálózatunk működésére. Azt, hogy pontosan mi is történik körülöttünk a Wifi Analyzer nevű programmal meg tudjuk nézni, akár a telefonunkon is. Itt kell választani egy olyan tartományt, ami viszonylag kevésbé belakott. Nálam ez a 12 csatorna volt (a routerek általában az alacsonyabb csatornákat lakják be, és ott harcolnak egymással).

Első beállításunk tehát:

Channel: 12

Ha nagyon terhelt a hálózat, akkor érdemes még a csomagméretet kisebbre venni, mert kisebb csomagokba kevésbé tud belerondítani bárki. Ha ezt az értéket túl kicsire vesszük, akkor járhat sávszélesség vesztéssel, de:  inkább legyen egy lassú de állandóan működő hálózatom,  mint egy gyors, de néha nem működő változtat.

Fragmentation Threshold: 1024

Ilyen helyzetben alap, hogy minden sok sok crc-vel fogunk ellátni, hogy minél nagyobb hibákat is tudjanak javítani az eszközeink, tehát:

Preamble Type: Long preamble

Ha az életben maradásért (na jó nem, csak stabil internet kapcsolatért) küzdünk, akkor mindenféle optimalizációt (mint a rövid gurad intervallt, csomag összefűzést kapcsoljunk ki):

Short GI: Off

Aggregation: Off

És lőn nagy öröm, boldogság, éjszakákat átívelő stream-ek.

A végén megjegyezném, hogy -1 lépés az, hogy ne vegyük meg a legolcsóbb és legrosszabb minőségű routert. Törekedjünk az ismert, bevált márkákra (asus, cisco, linksys, stb), és ezekből se a kategória alját vegyük, hanem a kb. 2-3000 huf-al drágább középmezőnyből válogassunk. Olcsó noname routereknél nem ritka jelenség, hogy nagy mennyiségű adattól túlmelegednek/belassulnak, vagy egyszerűen sok élő kapcsolattól meghalnak, és ezekre a problémákra rendszerint csak egy drágább router vásárlása jelenti a megoldást.