Category: /dev/null

Hogy mi közöm a BKV-hoz? Néha magam is elgondolkozom rajta. Amióta van autóm teljesen elszeparálódtam a Máv értékelhetetlen, színvonaltalan szolgáltatásától. És milyen jól tettem. A havi bérlet árából bőven megtankolok, és nem 1.5 óra az út hanem maximum 40 perc. A sztrájkokról is csak akkor értesülök, ha valakit felhozok pestre, mert épp megint nem járnak a vonatok. Ennek ellenére pesten nem használom az autót, mert úgy érzem, hogy nem helyes megfullasztani embertársaimat. Így hát marad a BKV amivel nagy általánosságban nem is volt bajom. Eddig.
Történt ugyanis, hogy hazafele tartok, mikor odajött hozzám egy kedves ellenőr. Sebaj, mindennapos dolog, és amúgy is mindig van bérletem, mert bízom benne, hogy ha fizetek, akkor talán szolgáltatást is kapok. A szolgáltatást meg is kaptam, az ellenőr kedvesen megkérdezte, hogy mi az a szám a bérleten. Én kedvesen mondtam neki, hogy a személyi igazolványom száma, mi más. Válasz: hát fiatalember szét kellene tépnem a bérletét, mert ez így nagyon helytelen. Szerintem meg nem az, de a vége az lett a dolognak, hogy nagylelkűen mégsem tépte szét, és a lelkemre kötötte, hogy azonnal másnap de rögtön csináltassak BKV bérletigazolványt. Kb. 4-5 éve nincs ilyenem, és azért meg voltam nélküle egész jól. De mivel én jó fej vagyok, és a világért sem akarok konfrontálódni a helyi magasan képzett BKV-s ellenőr urakkal, valamint úgyis mentem bérletet venni, gondoltam akkor most már lesz ilyenem is. Sajnos az utolsó igazolvány kép körülbelül 5 évesen készült rólam. De gondoltam az pont megfelelő is lesz. Nagy lelkesen odaálltam egy bérletpénztárhoz, ahol balszerencsémre éppen valami probléma kezdett kibontakozni. Valaki ugyanis épp 30 napos bérletet akart venni, de azt mondta a kedves hölgy hogy olyan nincs. Ezt a párbeszédet ismételgették már 5 perce, amikor arra a szörnyű felismerésre jutottam, hogy én is olyat akarok az új igazolványom mellé, szóval gyorsan oda is álltam egy másik ablakhoz. Ez az ablak sokkal jobbnak tűnt, odaadtam a képet, meg a pénzt, és meglepő módon ott volt 30 napos bérlet is 🙂
Az igazolvány. Szóval csak a kép kellett. Azt egy hölgy beszegecselte egy lapra, csodapecsét, és már kész is a szupi, eredeti BKV bérletigazolvány. A képre annyi volt a reakció, hogy megkérdezte, diák bérletet kérek e? Sebaj, az élet szép, és már bérletigazolványom is van.
De a hülyeségek helyett inkább:
Vehetnének. számlázó szoftvert, hogy ne kelljen várni arra, amíg a szerencsétlen árusok minden hónapban, minden alkalmazottnak beírják kézzel a számlára a cégadatokat (a várakozási idő 70%-át ez tette ki)
Aztán érdemes lenne elgondolkozni azon is, mennyivel jobb a személyigazolványomnál, egy darab fehér lap egy képpel, amit egyébként bárki, bármikor meghamisít. Továbbá nincs rajta semmilyen adat, se név, se cím se semmi. Pontosabban nekem senki nem mondta, hogy meg kellene adni. Hely az van neki. Majd lehet, és persze ha lesz kedvem, kitöltöm ceruzával. Azt legalább ki tudom radírozni, ha kölcsönadom valakinek a bérletem.
De ami a legnagyobb probléma. Egy újabb iratot kell magamnál tartani, teljesen feleslegesen, ami ráadásul nem is kártya méretű… (nekem már akkora mert összehajtogattam ügyesen)

Mivel még továbbra sem lelhető fel ezen alapmű szövege, közzéteszem, hogy mindeki meg tudja tanulni ügyesen.

Simian Mobile Disco – Hustler

Yeah, I’m a hustler baby
That’s what my daddy’s made me

If I had the money to go to a record store, I would
Go to the record store
Go to the record store and put records in my clothes
Go to the record store

Gotta walk out the record door past that record man

Go to the record store and put it in my clothes and walk past that record man
Gotta have the sticky hands when your *** is broke like me
Go to that record store, steal some records man
I’m telling you I’m broke
But I’m surviving and I can cope
Yeah, I’m a hustler baby
That’s what my daddy’s made me

It’s eight o’clock and I got nothing to do
Can’t go to the club so I guess I’ll go to the record store
Visit my record man with my sticky hands,
Walk out that record door with the records in my clothes

What the **** is you gonna do?
What the **** is you gonna do about it?
Nothing.

Push it, push it, push it

I’m a hustler baby
That’s what my daddy’s made me

Tegnap este, hazafele séta alatt, máig ismeretlen körülmények között, fényképeztem ezt.

Ilyenkor mindig arra kell gondolni, hogy mily értéktelen fémhalmaz, mert bármikor reprodukálható. Ellentétben veletek.
De akkor is gyönyörű…

Bizony az ABC üzletlánc utódját is utolérte a szörnyű kapitalizmus.

Tegnap hazafelé menet, beugrottam egy kis boltba, ami talán az egyetlen volt a környéken, ami ilyen késői órában is alkalmas volt a hagyományos (civilizált) értelemben vett élelemszerzésre. Szóval bementem, és meglepő módon volt náluk sajt, ami az a termék volt, ami a teljes vásárlási igényemet lefedte. Meg is vettem, öröm boldogság, mondjuk az árán kicsit meghökkentem, ugyanis annyiért fél kilót is adnak máshol. Sebaj, elvégre valaki itt azért nem alszik, hogy nekem sajtot adhasson az éjszaka közepén. Aztán elkezdtem gondolkozni ezen a dolgon egy picit. Miért is kell valakinek a boltban lennie azért, hogy nekem eladjon valamit, amikor máshol ezt önkiszolgáló módon is meg lehet tenni. Ahol a 7/24 az tényleg 7/24, és ahol a pénztárnál lehúzom a termékek vonalkódjait, és a végén beteszem a kártyámat, majd távozok. Arról nem is beszélve, hogy ismertem egy ilyen kis bolt tulajdonost. Neki nem volt hűtőkocsija, és 3 darab sajtért, ami kb. az üzletben 1 hónap alatt elfogy nem is fog odamenni egy hűtőkocsi. Tehát az áruszállítás abból ált, hogy a kis kombi személykocsival elment mondjuk a Metróba, bepakolt mindent a csomagtartóba, és aztán szépen hazagurult. Nem biztos, hogy a leg egészségesebb ez mondjuk egy sajtnak, ha kint 30 Celsius fölötti a hőmérséklet. Lehet, hogy egy ilyen szállítás után újra kell értékelni a „minőségét megőrzi” feliratot. De sebaj, szerencsére most nincs kánikula.
Szóval miért is nincsenek itt normális önkiszolgáló üzletek, ahol nem aranyáron adnak bármit, és tehetik ezt, azért mert nem kell alkalmazottakat fizetni, max néha az árufeltöltőket, meg a takarítókat? Sok mindent fel lehet sorolni indoklásnak. De ha belegondolunk, mi történne, ha nyitna itt egy ilyen üzlet…
Az emberek egy része nem fizetne semmit. A másik része azért valamekkora részt kifizetne, a többit csak úgy elvinné, elvégre ő szegény. És lenne egy nagyon kis rész, aki intelligens, mindent kifizet, és tudatában van annak, hogy ha nem teszi ezt, bezár a bolt, mert amit nem ad oda az olyan mintha mástól venné el. És aztán megint nem lesz olcsó sajt, főleg nem este 8 után. Persze aztán a semmit ki nem fizető társadalmi réteg elmondaná a haverjainak is, hogy itt milyen nagy biznisz van, aminek következtében az intelligensebbek, már be sem mennének a boltba, de még a részlegesen fizetők se.
Persze bele lehet építeni a lopások árát a termékek árába. Kis hazánkban erre nagyon sok jó példa van. Természetesen a példák csak azért jók, mert nagyon jól szemléltetik, miért nem szabad ilyet csinálni.
Itt van például az ArtistJust, amit én mind a mai napig nem értek. Van ugyanis ez a kedves szervezet, aki ragasztgat ilyen matricákat mindenre (CD, DVD, memóriakártya, merevlemez), és aztán a befolyt pénzből támogatja a művészeket (saját elgondolásában igazságos rendszer szerint). Teszi ezt azért, mert szegényeknek letöltik, meg másolják a dalaikat. Kérdem én, egy fényképezőbe vett memóriakártyán, vagy egy backupnak használt DVD-n milyen jogon fizettetnek ki velem ilyen díjat? Milyen jogon vádolnak meg azzal, hogy illegális tartalmat fogok rá másolni? Ez alaphangon is rágalmazás. De hát jogállamban élünk, itt lehet ilyet. A szegény, napi megélhetési problémákkal küzdő zenész meg csinálja azt, amihez ért(enie kellene). Menjen el fellépni, nyújtson valami egyedit, amiért megéri elmenni a koncertjére. Sajnos nagyon kevés ilyen zenész van, és hogy mindenki megnyugodjon, nem azokat támogatják az emberek a kis matricák utáni fizetéssel. De eltartunk egy egész ArtisJust-ot cserébe, csak úgy puszira, matricaragasztgatásért, sőt még óriásplakátok tervezésérem nyomtatására, felrakására is van pénz. Gondolom ott is vannak alkalmazottak, ügyvezető, kell a céges autó, a sok számítógép, elvégre ők mind kemény és nélkülözhetetlen munkát végeznek.
Ugyan ez a helyzet a zene és filmterjesztésben is, senki sem vásárol, meg kevesen járnak moziba, emeljük az árát, és akkor legalább a haszon meglesz. Persze ennek hatására az sem fog vásárolni, vagy moziba menni, aki eddig megtette, de ez mellékes, az áremelés minidig jó ötlet.
Na de visszatérve a sajthoz, és a fenti jó példákhoz, rádöbbenünk, hogy ez sajnos nem járható út. Mint ahogy a biztonsági őrök, meg kamerák sem, mert az első variáns szintén drága, a második meg használhatatlan.
Tehát marad minden a régiben, és felesleges is fejtegetni, a probléma további okait.
Jobb esetben konstatálhatjuk, hogy nem miattunk nem lehet normális szolgáltatást nyújtani, örülhetünk, ha ismerőseink is ebbe a kategóriába tartoznak. De a hiba ennek ellenére mégiscsak bennünk van.

Ezúton is Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok mindekinek (aki szereti)

Gondoltam milyen jó lenne egy program, ami csak annyit tud, hogy az IRC kliensem fenntartja az ircNet-en, és amikor belépek, visszaírja amit addig írtak nekem amíg nem voltam Online. Valamiért első blikkre a BNC szó ugrott be, amik valami hasónlót is tudnak, de egyébként túl komplikáltnak tűnt a dolog.
Én pedig nem szeretem a komplikációkat. Pedig a megoldás nem más mint a bip nevű csomag ami egyszerre több irc szervert is össze tud fűzni, támogatja a blacklog-ot, és egyszerű mint a bot (nem irc bot, hanem mint egy bot fából). Többet nem is írok róla, örüljünk neki együtt.
bip bip

Tegnap este mielőtt álomra hajtottam volna a fejem, megszületett az elhatározás, hogy ma dist-upgrade-et fogok futtatni. Tegnap elég fáradt lehettem, mert az elhatározás után közvetlenül eszembe jutott egy képrejtvény is (amit most meg is osztok veletek).
Mi ez?

(félelem)

Nemsokára írok pár technikai postot, de mint fentebb is olvasható: nincs elég energiám.

Jó rég nem volt időm írni, de tegnap olvastam olyat…
A cikkben sztárok nyilatkoznak. Hagy ragadjak ki egy részletet:

Mekkora energiát igényel a műsor előkészítése?
Péntek Ádám: — Figyeljük a zenei tévéket, hogy tudjuk, mi a trendi zene.

Legalább most már képben vagyok, miért nem leszek soha sztár 🙂 Amit azért végtelenül sajnálok ám 🙂 Mondjuk az igazat megvallva, én becsülöm őket, hogy van gyomruk a zenei tv-khez.

A teljes cikk itt, vannak még nagyon durvák, megéri olvasgatni 🙂

Rég nem volt módomban bejegyzést írni, de legyünk optimisták, így nem kell senkinek leszoknia a blogom-ról, mert annyit írok, hogy nincs ideje elolvasni. A technikai bejegyzések száma az utóbbi időben tart a nullához. Ezt betudom annak, hogy mostanában túlzásba viszem a munkát. A legkedvesebb témámmal kapcsolatban, ami a zenélés lenne, még nem is írtam egy bejegyzést sem. Pedig tervben volt hogy megmutatok néhány effektet, és azok lehetőségeit.
Sebaj, ami késik, nem múlik, mindenesetre tegnap volt MSI koncert, és jó is volt. Egész hallgatható szintre fejlődtek, bár kicsit színpadias előadás volt, nem lehet azt mondani, hogy nem volt hangulata.
Találkoztam 2 régi ismerősömmel, akiket nagyon régen nem láttam már, és volt módom beszélgetni hazafelé két másik emberrel, ami mellesleg legalább olyan jól esett mint az MSI-s ugrálás, és picit meg is hőköltem, hogy vannak a világon még értelmes, gondolkodó emberek (és hogy pont MSI-n lehet velük találkozni az azért durva :).
Na ennyit a koncertről és szerény életemről, ígérem, legközelebb próbálok valami szakmához közelebbit írni.