#!/bin/sh
cat ${WORKSPACE}/build/hudson/apps.txt | tr -d “\015” | while read name
do
if [ $name == “–EOF–” ]
then
break
fi
echo “Line: ” $name
done
Sed a barátunk
Hasznos sed példa, mielőtt elfelejtem 🙂
in:
99 Területen kívüli szervezet
out:
99;Területen kívüli szervezet
cat agazatok.txt | sed ‘s/^\([0-9][0-9]\) /\1;/’
Napi cukiság
Class inheritance
Composition is often more appropriate than inheritance
Plex – Videót a világnak
Réges régen egy messzi messzi galaxisban… még másolgattam a filmeket, mindenféle eszközökre, mindenféle formátumban, és állandóan komoly fejtörést okozott, hogy mit másoltam fel, mit láttam már, és mik azok a tartalmak, amik ezen másolgatások közben elvesztek, és soha többé nem kerültek elő többet.
Azt gondoltam, kell lennie erre ennél korrektebb megoldásnak is, mert hihetetlen, hogy ezt emberek tömegével így csinálják. Elég sok szabványt, és még több implementációt találtam, de végül is a Plex mellett döntöttem. Nem ez a legokosabb lejátszó, és valószínű nem is ez a legjobb, de egyben van, működik, és folyamatosan fejlesztik.
Mivel többen nem hallottak még róla, én pedig már így is túl sokszor meséltem el, túl sok mindenkinek, gondoltam inkább leírom, hogy mi is ez, és mire jó.
A Plex mint olyan két fő részből áll. A plex média szerver, ami a tartalmakat szolgáltatja a másik komponens felé, ami maga a plex média player ami ezeket a tartalmakat tudja lejátszani. A szerver komponens nem csak szolgáltatja a tartalmakat, hanem azokhoz mindenféle metaadatot is letöltöget innen onnan, így a média könyvtárunkban jó eséllyel megjelennek a filmekhez, sorozatokhoz tartozó borítók, leírások, főcímzenék, és minden ilyen nyalánkság (itt fontos megjegyezni, hogy az esélyeket nagyban növeli a helyesen megválasztott könyvtár és fájl nevek). És ami még fontos, nyilvántartja azt is, mit néztünk meg, mit hagytunk félbe, és hol hagytuk félbe. Ha pl. a vonaton belenézek egy filmbe, otthon a tv-n folytathatom ha úgy tartja kedvem onnan, ahol abbahagytam. Ha megnézek egy epizódot a sorozatból, akkor látom, hogy miket néztem meg, és mi az amit még nem láttam. Ha pedig kevés lenne a sávszélesség (pl. mobilnet miatt) akkor a szerver újra is tudja kódolni a tartalmakat, hogy akadás nélkül le lehessen játszani azzal a sávszélességgel ami rendelkezésre áll.
A player egy kúltúrált médialejátszó (tv-re optimalizálva), aminek a segítségével lehet válogatni a szerveren található tartalmak között. Ha egy plex lejátszót elindítunk, akkor a lokális hálózaton alapból észreveszi az ott található plex szervereket.
A plexhez lehet csinálni egy online accountot (itt) amit ha megadunk a szerveren, és a lejátszón is, akkor bárhonnan elérhetjük a tartalmainkat az internetről. Sőt, ismerőseink a plex account ismeretében megoszthatják velünk a saját plex szerverüket, tehát amit ők kiraknak, azt mi is megnézhetjük.
A Plex szerver, és a desktop lejátszó ingyenes, a mobil kliensekért fizetni kell nagyságrendileg 5 dollárt.
Chrome + Google Url Shortener
A nap plugin-ja: Google Url Shortener Chrome extension
Photoshop bekaphatja
Van pár olyan cég, akinek a termékeit akkor sem használnám, ha kivételesen jók lennének (de rendszerint nem azok)… A borland ilyen (nincs az a büntetés amit a pascal világra és oktatási intézményekre szabadított borzalmai miatt érdemelnének), és ide tartozik az Adobe cég is, a flash-től kezdve a photoshopig…
http://www.coffeemonk.com/2009/05/photoshop-guides-and-pixel-precise-alignment/
Ez egy 2009-es cikk, azóta is fel feltűnik a ‘Snap Guides to Pixel Grid’ opció mit a kárhozatra ítélt grafikusok utolsó reménysugara… Eltelt azóta több mint 10 év, és… Természetesen nem történt semmi az ügyben.
Adobe én így szeretlek!
RicmoTech LoadCell mod
Az ember általában ragaszkodik a jól megszokott, és bevált dolgokhoz. Én sem nagyon mertem módosítani a jól bevált Logitech G27-en. Persze, ahhoz, hogy elégedett legyek, szükség volt még pár dologra (rFactor2, PlaySeat, TrackIR), de utána úgy éreztem, hogy tényleg nincs tovább, olyan mintha egy autóban ülnék, a szimulátorok végre elérték azt a szintet, aminél több már nekem nem kell.
Aztán egy gyenge pillanatomban, mégiscsak elszántam magam egy loadcell modra, mert mindenki azt mondta, az a G27 legnagyobb problémája, hogy nem loadcell alapú a fék.
De mire is jó a loadcell? A probléma, hogy a G27-ben, minden pedált ugyanolyan módon alakítottak ki. A pedál benyomás mértékét továbbküldik a szoftvernek, és kész. Ez jó is a kuplung, és a gázpedál esetében, mert azok tényleg így működnek, de sajnálatos módon a fékpedálok esetén már nem.
Aki látott már/használt tárcsaféket, pontosan tudja, hogy a pedált csak addig lehet lenyomni, amíg a fékpofák hozzá nem érnek a féktárcsához. Onnantól kezdve már a lenyomás ereje számít, nem “esik” beljebb a pedál, és legfőképpen nem a pedál pozíció határozza meg a fékezés mértékét.
A LoadCell-es pedál tehát nem esik be. Van egy pici holtjátéka (hogy szimulálja amíg a fékpofa a féktárcsáig elér), de utána megáll, és a lenyomás mértéke számít. Ráadásul minél jobban szeretnénk fékezni, annál erősebben kell nyomni a pedált, míg a hagyományos esetben csak beljebb kell nyomni. Ez így leírva nem tűnik olyan nagy dolognak, de valójában hatalmas különbség.
Egy kis csavarozás, és farigcsálás után a helyére került a LoadCell, és bár működött, nagyon furcsának éreztem. Annyira, hogy el is ment a kedvem a vezetéstől, és bár nem jellemző rám picit szomorú voltam. Be se lehet nyomni a fékpedált, minden fékezési pontom, és amit eddig gyakoroltam kuka, lehet vissza kellene csinálni az egészet, és a többi.
Ma aztán nem bírtam tovább, és a már jól bevált pályán, a jól bevált autóval mentem pár kört. A hatás lehengerlő volt. Sokkal jobban éreztem az autót, a féket, egyszer sem blokkolt egyik kerék sem, iszonyú durván lehet csapatni. Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy a második körnél már 1.3 másodperccel gyorsabb voltam az eddigi leggyorsabb körömnél (és azért nem kevés kört mentem már). Szóval a loadcell bevált, mindenkinek bátran ajánlom.
Van sokféle, az enyém innen jött.
Napi cukuság: Lonely dog blues by lonely dog
Napi okosság
“A gyermek számára az ismeretlen a fejlődés hajtómotorja: mindig felfedezni akar, mindig a miértet keresi. Aztán felnő, és rádöbben, hogy nagyjából már mindent megismert, amit biztonságos volt megismerni, és itt meg is áll, ha a többséghez tartozik. Ha nem, akkor azon kevesek egyike, akik előrébb viszik a világot…” – Tom Clancy