Hogy mi is az az UEFI, és mire jó nekünk? Röviden valahogy úgy tudnám összefoglalni, hogy valami olyasmi a BIOS kapcsán, mint régen az AHCI és az IDE volt a lemezkezelés kapcsán. Általában mindenki tudta, hogy az AHCI jobb, és bizonyos esetekben gyorsabb lesz tőle a lemezelérés, de a legtöbb gép aminek a bios beállításait láttam, mégis IDE módban volt. Miért? Mert az AHCI vezérlőnek külön driver kellett, és ahhoz vagy egyénileg épített windowt telepítő kellett, ami már tartalmazta az új drivert, vagy 1.44″ lemez (wtf?), vagy cd drive, ami az esetek többségében nem állt rendelkezésre. Szóval maradt az IDE, és ezen a telepítés után már nem is nagyon lehetett változtatni.
De, hogy tényleg mi ez az egész, és miért jó, azt a microsoft vonatkozó cikkében nagyon szépen leírják, el lehet olvasni.
Azt, hogy a windows milyen módban került telepítésre elég egyszerűen ki lehet deríteni, futtatni kell az msinfo32 nevű alkalmazást (win+r – msinfo32) és a System summary – Bios mode rész tartalmazza is. Ha itt legacy-t látunk, akkor megszívtuk, ha UEFI-t akkor nem.
Úgy hozta a sors, hogy egy új laptopra telepítettem operációs rendszert, gondoltam oda már UEFI módban telepítek, ami azért nem is olyan egyszerű mint amilyennek elsőre tűnik.
Történt ugyanis, hogy a microsoft telepítő mérnökei úgy gondolták, menő minden telepítéshez szükséges dolgot 1 fájlba tenni (install.wim). Ez a fájl már ismerős, foglalkoztam vele régebben, amikor a windows 8.1-et kis ssd-re telepítettem.
Az USB-s win8.1 UEFI-s telepítés problematikája 2 pontban:
- USB-s UEFI boothoz fat32 fájlrendszer kell
- a remekbe szabott install.wim 4.6 gb
Mint tudjuk fat32-n a maximális megengedett fájlméret 4 gb (egész pontosan 4 gb -1 byte, még pontosabban 4,294,967,295 byte). Tehát egy gyári windows 8 telepítőt nem lehet felrakni egy fat32 fájlrendszerű pendrive-ra olyan egyszerűen, mint azt mi gondoljuk…
Ahhoz, hogy ez működjön, szét kell darabolni az install.wim fájlt kisebb fájlokra.
Első körben mountoljuk be a windows 8.1 telepítő iso fájlt (en_windows_8.1_with_update_x64_dvd_4065090.iso). Erre bármilyen virtuális cd meghajtó használható, én a WinCDEmu-t preferálom e téren.
Másoljuk le a telepítő teljes tartalmát egy könyvtárba, majd keressük meg a nekünk oly kedves install.wim fájlt (sokat nem kell keresni, itt található: /sources/install.wim)
Ezt kellene szétkapni kisebb részekre, mondjuk 4090 mb-os darabokra, amire a Win Toolkit nevű eszközzel tudunk a legegyszerűbben megtenni. Az alkalmazáson belül a wim splitter funkcióra lesz szükségünk, amit a Tools – Imaging menü alatt találunk.
A split után az új install.wim szétesik *.swm fájlokra (install.swm, install2.swm), amiket be kell másolni az install.wim helyére.
A toolkit nyitó oldalán található egy USB Boot Prep gomb, azzal tudunk elő álltani egy megfelelően formázott fat32 pendrive-ot.
Most már nincs is más dolgunk, mint felmásolni az új windows telepítőt a pendrive-ra és bootolni.
Arra azért még figyeljünk, hogy boot alatt a bios ne legacy, hanem UEFI módban legyen, különben sokat nem ért amit csináltunk.
Zárszó: a fenti dolgokból az is következik, hogy aki ssd-t használ, és wimboot-os windowst szeretne telepíteni, akkor annak jó eséllyel szüksége lesz egy usb-s optikai meghajtóra, és fizikailag dvd-re kell írnia a winre telepítőt az install.wim-el ha sikereket szeretne elérni…