Nyomtatni szeretnék…

A ma estém elmondom mivel telt: 1 oldal nyomtatásával. Nem tűnik bonyolultnak. Nyomtató bedug, driver telepít, nyomtat, örül.

Nálam ez így nézett ki ma: (a bedug, telepít után)

Ubuntu linux  alatt a samba, es a cups, össze vissza indulnak el, ezért néha nem látszik a megosztott  nyomtató… persze egy idő után rájöttem, hogy samba restart után mindig látszik, de mivel a samba restartot rendszerint a konfigurációs fájlok túrása előzte meg (mondván biztos én bénázok), volt pár iteráció mire ez ebben a formában kikristályosodott (konfig írás, már jó, restart, mégse, újra konfig írás,  na most már, mégse, újra… stb.).

A megoldás:

nano  /etc/init/smbd.conf

és itt a “pre-start script” első sora legyen ez: sleep 10

Ezután gondoltam már csak egy drivert kell telepíteni a windows alá… mi se egyszerűbb ennél… kiválasztom a listából… a listából mit is?

A laserjet 4 ami nekem van, windows 7 alatt már nincs alapból a listában (xp alatt még ott volt). Újabb keresgetés, 1 óra mindenféle fórum olvasás,  mire eljutottam ide:  http://catalog.update.microsoft.com

Tegye fel a kezét, aki ismerte ezt az oldalt eddig. Na mindegy. A download driver túl egyszerű lett volna, van itt kosár, csoda letöltő, minden ami kell. Egy dolog nincs: az a lehetőség, hogy operációs rendszerre, esetleg architektúrára lehessen szűrni. Beírtam hp laserjet 4… jött 12 találat, semmiről semmi írva. Letöltöttem egyet, az eredmény egy cab file lett, ez a neve: X86-all-4189_1228a7cf7b1aac21346b20cb6e21db409dde9e72.cab

van benne egy x86, és már villogott is a képzeletbeli nem nyert felirat. A vége az lett, hogy letöltöttem minden drivert amit csak kidobott a kereső, és a végén a letöltöttből kiválasztottam az egyet ami kellett file szinten.

Kellett, de mire is? Ez egy cab file, amivel semmit nem lehet kezdeni. Újabb fórum olvasás (pörögnek az órák) és kiderült, hogy ki kell tömöríteni, és telepíteni a pnputil.exe -vel (újabb érdekes dolog, szintén jelentkezzen aki ezt tudta, hogy ilyen van)… csakhogy olyan windows 7 alatt nincs. Pedig a windows része… wtf… a parancs csak akkor látszik a cmd-ből, ha adminisztrátorként  indítjuk… tadamm…

pnputil.exe -a prnhp001.Inf

És láss csodát…

Bónusz:

Miután 3 órát ezzel szívtam, csak kíváncsiságból rányomtam, mi lenne, ha lokálisan szeretnék felvenni egy ilyen nyomtatót… Ott volt egy windows update gomb, és le lehetett tölteni a drivert a netről pár klikkel. Úgy látszik ezt a gombot valaki lefelejtette a hálózati nyomtató esetén feljövő választó dialógusablakról (ami egyébként egy nem méretezhető dialógus, és jó kicsi is, hogy kiférjen 640×480-ba is, és nem kevés nyomtató van benne)…

Autó és a multimédia

Az autó multimédia (hang, navigáció, videó), egy igen érzékeny téma. A gyári megoldások gyakran silány minőségűek, ha nem akkor iszonyúan túlárazottak. Az utángyártott megoldások pedig a legtöbb esetben a pimp my ride-ot juttatják az eszembe, sok negatív érzés kíséretében.

Eleinte úgy gondoltam, hogy nincsenek nagy elvárásaim, hallgatható jó minőségű zenét, a visszafogott gyári megjelenést, és természetesen a navigációt szerettem volna az autóba. Később kiderült, hogy ez elmondva egyszerű, de jól (és esztétikusan) megcsinálni már nem annyira az.

Nem is untatnék senkit a részletekkel, inkább ajánlok két céget, ahol szerintem hozzáértő (és nagyon szerencsés hozzáállású) emberek dolgoznak:

duett

martincar

Bátran ajánlom őket bárkinek, aki ilyesmin gondolkozik.

Én és az autó

Mint az az elkövetkező postokból majd kitűnik, mostanában elég sokat foglalkozok az autózással. Mindig is szerettem az autókat, és mindig is szerettem volna egy (az én értékrendem szerint) jó autót. Belekerültem egy olyan élethelyzetbe, amikor jó ötletnek tűnt valóra váltani az álmom (és hozzám került a fekete fairlady). Csak ezután kezdtem el komolyabban foglalkozni a témával, ugyanis nem szeretek túl előre tervezni, mert a terveket általában a környezet alakítja, ami kegyetlen, és gyakran változik.

Az autózásba is úgy vágtam bele, mint a zenélésbe. Tudtam, hogy egy gyenge, leélt sportos autót kellene venni, javítgatni, próbálgatni, és amikor már minden tiszta, mindent kitapasztaltam, akkor váltani egy jóra… Tudtam (mindig is), de nem érdekelt. Én szeretem a tökéletes tárgyakat, és inkább vállaltam, a nagyobb kockázatot, a nagyobb költséget. Nem csak azért szerettem volna pénzt adni egy autóért, mert kell (hisz az embernek nem kell egy sportautó), hanem inkább azért, hogy ezzel is tisztelegjek azok előtt, akik egy ilyen csodálatos tárgyat terveztek, létrehoztak. Hátha a jövőben csinálnak még, és mások is úgy fognak örülni neki, mint én.

Az autózás és a zene között meglepően sok a hasonlóság (úgy látszik minden olyan tevékenységre igaz lesz az elméletem, amit a társadalom viszonylag kis rétege űz). Itt is nagyon segítőkész a közösség, ebbe is (több) betonkeverőnyi pénzt bele lehet önteni (nem is kell önteni, szívja magától is), és egy szint fölött itt is irreálisan elmozdulnak az árak, ha az ember nem tudja, pontosan mit akar és miért, akkor el lehet szállni (és az eredmény nem feltétlenül lesz kielégítő).

1 év munka, keresgélés, utána járás után lassan eljutok oda, hogy úgy érzem, amit összeraktam működik, és jó. Persze az állítás nem igaz. Nem én raktam össze, én maximum csak kifizettem. Ilyen dolgokat az ember vagy sok próbálgatással valósít meg (és rettentő sok pénz elköltésével), vagy a környezetére hagyatkozik. Mivel nincs rettentő sok pénzem, se tapasztalatom, maradt a környezet. Így utólag úgy érzem, igen nagy szerencsém volt, mert nagyon sok segítőkész, és okos emberrel hozott össze a sors, és eddig nem kellett dolgokat nulláról újraépíteni.

Nem keveset kerestem a neten, hogy jó audio rendszerrel, tuningal, vezetéstechnikával, driftel foglalkozó embereket találjak. A vége persze az lett, hogy valaki, aki már járt az úton, segített merre induljak. Ez az autós biznisz (akárcsak a zene) nem kimondottan digitális. Van autós oldal, online bolhapiac, de a legjobb üzleteket, leghasznosabb tanácsokat a versenypálya mellett kapja az ember.

Mivel én már megtaláltam azokat az embereket, akiket bátran tudok ajánlani, a következő pár post-ban megosztom a tapasztalataimat a világgal. Talán könnyebb lesz az első pár lépés azok számára, akik erre a (kétségkívül szórakoztató) őrültségre adják a fejüket.

Mennyire vagy ismert…

Mostanában elég sokat utazom, ennek egyik következménye, hogy elég keveset alszom (valahogy kompenzálni kell az utazással töltött időt). Ebből az is következik, hogy a reggelente a vonatozás közben egy furcsa nyugalmi állapotban létezem, amit nem neveznék alvásnak, de ébrenlétnek se nagyon (valamennyire érzékelem a környezetet, pl. még soha sem akartam olyan vonatra felszállni, ami nem is volt az állomáson).

Ebben az állapotomban szólított meg ma reggel egy kedves lány, egy elég furcsa kérdéssel:

– Szia, hagy kérdezzem meg, te mennyire vagy ismert Pesten?

Ez a kérdés már elindította az ébredési folyamatot (mégis csak lány, meg kérdezett is), minden erőmet összeszedve nagy hirtelen az alábbi választ adtam:

– Ööö, szia, hát, szerintem erről inkább a Pestieket kellene megkérdezned…

Ez után beállt egy perces csend, aminek során mindketten értékeltük az eddigi párbeszédünket (bennem eddigre már elég sok gondolat kavargott, pl. fel kellene ébredni, micsoda kék szemei vannak, valószínű nem ezt akarta kérdezni, stb.).

Végül tisztáztuk ezt az apró nyelvtani hibából kialakult félreértést (azt szerette volna megtudni, mennyire ismerem Pestet, mert nem tudja pontosan hova kell mennie). Vasutas szlenggel akár azt is mondhatnánk, hogy: ezután már sínen voltak a dolgok.

🙂