Az utóbbi időben a hálózati helyekről jelentősen lassult az Excel fájlok megnyitása. Ennek az oka, egy új, a windows update által letöltött, és telepített kiegészítő, melynek a neve:
Microsoft Office File Validation Add-In
Ha továbbra is szeretnénk excel fájlainkat gyorsan, és fájdalommentesen megnyitni a hálózati helyekről, akkor távolítsuk el ezt a kiegészítőt a gépünkről (Control Panel, Add/Remove Programs).
Néha néha felbukkan egy egy gyöngyszem a lifehacker-en, amiért megéri olvasgatni. Ilyen a Lineman Splice, vagy a Lace Lock. IT területen sok újdonságot nem szoktam találni, de azért az érdekesebb cikkeket mindig átfutom. Nem rég jelent meg egy cikk, ami a google chrome memóriahasználatát, és ennek okait taglalta. Már ezért a kijelentésért önmagában is érdemes volt elolvasni a cikket: “free RAM is useless RAM”
Viszont ebben a cikkben került említésre a The Great Suspender kiegészítő, ami nekem új volt. Ez egy nagyon jó cucc, és az én örökérvényű böngésző kiegészítők listámról még hiányzott. Azt tudja, hogy a rég nem használt tab-okat egyszerűen kidobja a memóriából, de a helyét meghagyja, így ha kell akkor bármikor visszatölthetjük a tartalmát. Kötelező darab, semmi többet nem tudok elmondani 🙂
És ha már kiegészítők, akkor itt az ideje, hogy a 2007-es Firefox-os listát frissítsem egy 2015-ös chrome-os listára:
Google Chrome Extensions:
Google Chrome Apps:
A lista a Chrome Extensions Share kiegészítővel készült.
Hogy mi is az az UEFI, és mire jó nekünk? Röviden valahogy úgy tudnám összefoglalni, hogy valami olyasmi a BIOS kapcsán, mint régen az AHCI és az IDE volt a lemezkezelés kapcsán. Általában mindenki tudta, hogy az AHCI jobb, és bizonyos esetekben gyorsabb lesz tőle a lemezelérés, de a legtöbb gép aminek a bios beállításait láttam, mégis IDE módban volt. Miért? Mert az AHCI vezérlőnek külön driver kellett, és ahhoz vagy egyénileg épített windowt telepítő kellett, ami már tartalmazta az új drivert, vagy 1.44″ lemez (wtf?), vagy cd drive, ami az esetek többségében nem állt rendelkezésre. Szóval maradt az IDE, és ezen a telepítés után már nem is nagyon lehetett változtatni.
De, hogy tényleg mi ez az egész, és miért jó, azt a microsoft vonatkozó cikkében nagyon szépen leírják, el lehet olvasni.
Azt, hogy a windows milyen módban került telepítésre elég egyszerűen ki lehet deríteni, futtatni kell az msinfo32 nevű alkalmazást (win+r – msinfo32) és a System summary – Bios mode rész tartalmazza is. Ha itt legacy-t látunk, akkor megszívtuk, ha UEFI-t akkor nem.
Úgy hozta a sors, hogy egy új laptopra telepítettem operációs rendszert, gondoltam oda már UEFI módban telepítek, ami azért nem is olyan egyszerű mint amilyennek elsőre tűnik.
Történt ugyanis, hogy a microsoft telepítő mérnökei úgy gondolták, menő minden telepítéshez szükséges dolgot 1 fájlba tenni (install.wim). Ez a fájl már ismerős, foglalkoztam vele régebben, amikor a windows 8.1-et kis ssd-re telepítettem.
Az USB-s win8.1 UEFI-s telepítés problematikája 2 pontban:
Mint tudjuk fat32-n a maximális megengedett fájlméret 4 gb (egész pontosan 4 gb -1 byte, még pontosabban 4,294,967,295 byte). Tehát egy gyári windows 8 telepítőt nem lehet felrakni egy fat32 fájlrendszerű pendrive-ra olyan egyszerűen, mint azt mi gondoljuk…
Ahhoz, hogy ez működjön, szét kell darabolni az install.wim fájlt kisebb fájlokra.
Első körben mountoljuk be a windows 8.1 telepítő iso fájlt (en_windows_8.1_with_update_x64_dvd_4065090.iso). Erre bármilyen virtuális cd meghajtó használható, én a WinCDEmu-t preferálom e téren.
Másoljuk le a telepítő teljes tartalmát egy könyvtárba, majd keressük meg a nekünk oly kedves install.wim fájlt (sokat nem kell keresni, itt található: /sources/install.wim)
Ezt kellene szétkapni kisebb részekre, mondjuk 4090 mb-os darabokra, amire a Win Toolkit nevű eszközzel tudunk a legegyszerűbben megtenni. Az alkalmazáson belül a wim splitter funkcióra lesz szükségünk, amit a Tools – Imaging menü alatt találunk.
A split után az új install.wim szétesik *.swm fájlokra (install.swm, install2.swm), amiket be kell másolni az install.wim helyére.
A toolkit nyitó oldalán található egy USB Boot Prep gomb, azzal tudunk elő álltani egy megfelelően formázott fat32 pendrive-ot.
Most már nincs is más dolgunk, mint felmásolni az új windows telepítőt a pendrive-ra és bootolni.
Arra azért még figyeljünk, hogy boot alatt a bios ne legacy, hanem UEFI módban legyen, különben sokat nem ért amit csináltunk.
Zárszó: a fenti dolgokból az is következik, hogy aki ssd-t használ, és wimboot-os windowst szeretne telepíteni, akkor annak jó eséllyel szüksége lesz egy usb-s optikai meghajtóra, és fizikailag dvd-re kell írnia a winre telepítőt az install.wim-el ha sikereket szeretne elérni…
Ha egy teljes domaint szeretnénk redirectelni .htaccess fájlból:
RewriteEngine on
RewriteCond %{HTTP_HOST} ^olddomain\.hu$ [NC]
RewriteRule ^(.*)$ http://newdomain.hu/ [R=301,L]
Egy ideje, (kb. amióta az xp-t lecseréltem windows 8-ra), eltűntek az overlay ikonok. Ezek azok a kis ikonocskák az ikonokon, amik pl. azt jelölik, hogy az adott ikon csak egy shortcut (lnk), vagy ténylegesen egy fájl.
Ez önmagában nem nagy probléma, egészen addig, amíg az ember nem kezd el dropbox-ot, vagy tortoise svn-t használni, mert ezen programok igencsak szeretnek az emberrel overlay ikonokon keresztül kommunikálni.
Kicsit utána olvastam a dolognak, és megtudtam két dolgot:
– a rendszerbe regisztrált overlay ikonok a registry-ben itt találhatóak: HKEY_LOCAL_MACHINE\SOFTWARE\Microsoft\Windows\CurrentVersion\Explorer\ShellIconOverlayIdentifiers
– valaki úgy gondolta, hogy 15 overlay ikon mindenre elég lesz, ezért ezt a számot hardcode-olta is a windows explorerbe.
A 15-ös limit kikényszerítése igen szofisztikált módon történik, valami ilyesmit kell elképzelni: if (overlayIconNum>=15) return;
Ugyanis ha 15 vagy annál több ikon van, akkor nem jelenik meg egyik sem. A 15 számot pedig egy modern rendszeren nem is olyan nehéz elérni, tekintve, hogy csak a DropBox regisztrál 8 overlay ikont, és a Groove Explorer (amit soha nem használtam és azt se tudtam mi) még 5-öt.
Mint kiderült a Groove Explorer a Microsoft office telepítéssel jött, és SharePoint Workspace 2010 névre hallgat. Eltávolítás, és egy újraindítás után ismét megjelentek az overlay ikonok. Hurrá 🙂
Távoli gép elérésre sok különböző megoldás született (team viewer, vnc, stb…), de az egyik legkiforrottabb a Microsoft Remote Desktop (RDP) megoldása. Igen komoly fejlesztések, és támogatás áll mögötte, és van benne pár olyan funkció, amitől a jelenlegi alternatívák még messze állnak (hang, vágólap, nyomtatók, usb eszközök megosztása, stb).
Sajnos a Microsoft ezt az igen jó funkciót az alap windows verziókból (mint pl. a Windows 8 valamint a Windows 7 home) kikapcsolta. Hogy visszakapcsoljuk, nem kell mást tennünk, mint feltelepíteni az alábbi programot:
Ennek segítségével elérhetővé válik ez a funkció a windows ezen verzióiban is.
Fontos, hogy az RDP protokoll általában minden főbb windows verzióval frissül. Ebből adódhatnak olyan problémák, hogy amennyiben az RDP szerver windows 8, a kliens pedig windows 7 a távoli asztal sebessége drasztikusan lelassul. Ezt fel lehet gyorsítani, oly módon, ha pár beállítást módosítunk.
RDP 8.0 telepítéséhez az alábbi két telepítő csomagra van szükség:
01. KB2574819
02: KB2592687
Ezek után még engedélyezni kell az új funkciókat (például az udp alapú adatátvitelt)
– Computer Configuration\Administrative Templates\Windows Components\Remote Desktop Services\Remote Desktop Session Host\Remote Session Environment\Enable Remote Desktop Protocol 8.0 -> Enabled
– Computer Configuration\Administrative Templates\Windows Components\Remote Desktop Services\Remote Desktop Session Host\Connections\Select RDP Transport Protocols -> Use both UDP and TCP
A beállítások a rendszer újraindítása után lépnek életbe.
RDP 8.1 update:
03. KB2923545
A Total Commanderrel van lehetőség mindenféle tömörített fájlban történő keresésre, viszonylag egyszerűen. Már amennyiben a zip formátumba tömörített fájl kiterjesztése zip. Ha nem csak zip-ekben szeretnénk keresni, akkor az extra kiterjesztéseket fel kell venni a wincmd.ini-be:
wincmd.ini [Configuration] rész:
SearchInFiles=*.war *.ear *.jar
És már kereshetünk is ezekben a fájlokban. Azt, hogy hol található a wincmd.ini, pedig az alábbi módon tudhatjuk meg:
reg query "HKEY_CURRENT_USER\Software\Ghisler\Total Commander" /v "IniFileName"
HKEY_CURRENT_USER\Software\Ghisler\Total Commander
IniFileName REG_SZ %APPDATA%\GHISLER\wincmd.ini
A windows 8.1 rendszerkövetelményei között az szerepel, hogy a telepítéshez nem kevesebb mint 20 Gb helyre van szükségünk… Annak idején elkövettem azt a hibát, hogy azt mondtam, 16gb mindenre elég lesz, és a set-top boxomba egy 16gb méretű ssd-t vettem. Ellenben most került a gépbe új alaplap, egy ASUS J1900-C ami kívánná a windows 8.1-et.
Kis olvasgatás után szembe jött velem egy microsoft oldal, ami a WIMBoot előnyeit taglalta. Az egész WIMBoot-nak a lényege, hogy a windows minden esetben ment a lemezünkre egy recovery partíciót, ami tartalmaz egy install.wim fájlt, aztán kitömöríti ennek a tartalmát. Amennyiben a windowst WIMBoot-al használjuk, akkor a windows fájlokat nem tömöríti ki, hanem pointerek segítségével az install.wim-ből használja közvetlenül. Ennek eredményeképp a windows a merevlemezből kb. 3 gb-ot fog használni, nem 20-at.
A WIMBootnak vannak követelményei, mégpedig:
Ha ezek megvannak, akkor kezdődhet is a móka. A telepítéshez az alábbi szoftverekre lesz szükségünk:
Első körben be kell szereznünk egy install.wim-et, mert ebből fogjuk tudni telepíteni az új rendszert (ebbe a fájlba fognak belemutatni a fájl pointerek). Ezt a meglévő működő windows 8-unkból tudjuk kimenteni. Hogy ezt meg tudjuk tenni, létre kell hozunk a QuickPE segítségével egy pici 200mb-os bootolható windowst, ami alól menteni tudunk.
A QuickPE könyvtárból futtassuk le a “make_re_from_iso_x64.cmd” parancsot, majd válasszuk ki azt a könyvtárat, ahova a windows iso-t (en_windows_8.1_with_update_x64_dvd_4065090.iso) tettük.
Sikeres futás után látnunk kellene az alábbi fájlt: QuickPE\x64\winre.iso
Aki nem szeretné a fenti lépéseket végigcsinálni, az letöltheti a kész iso fájlt (x64): winre.iso
A winre.iso-t írjuk ki pendrive-ra, a Rufus segítségével. Ez egy nagyon apró windows, ami sok mindent nem tud, de a mentéshez pont elég lesz.
Miután bootoltunk a pendrive-ról, adjuk ki a következő parancsot:
dism /capture-image /imagefile:e:\install.wim /capturedir:c:\ /name:install /wimboot
Itt az e:\install.wim a pendrive, ide menti az install wim-et, amit később még felhasználunk.
Ha ez megvan, mentsük le a pendrive tartalmát, és rakjuk rá (vagy egy másik pendrivera) a GParted-et. Ezzel fogunk egy új ntfs partíciót csinálni, amit még aktívvá kel tenni, és ntfs-re formázni.
Amikor ezzel is megvagyunk, az újonnan létrehozott partíciónkra, másoljuk rá az install.wim-et, majd indítsuk el a windows telepítést:
dism /apply-image /imagefile:c:\install.wim /index:1 /applydir:c:\ /wimboot
A bootloáshoz már csak egy boot bejegyzést kell készítenünk:
bcdboot c:\windows
Google apps-ban van lehetőség SMTP Relay szerver engedélyezésére. Ez akkor jó, ha például olyan helyről szeretnénk levelet küldeni, ami nem rendelkezik Google Apps felhasználóval, például szerverekről.
Ezt a Google Apps adminisztrátori felületén lehet megtenni:
Google Apps -> Settings for Gmail -> Advanced Settings -> General Settings
SMTP relay service
Itt érdemes bekapcsolni az alábbi két opciót:
Only accept mail from the specified IP addresses – csak megadott helyekről fogadjon el leveleket
Allowed senders: Any addresses (not recommended) – onnan viszont bármilyen címről
Be is állítottam mindent, de a google SMTP szervere folyamatosan eldobálta a levelet, mert valamiért a postfix mindig csak a szerver nevét (pl. root@server) rakta bele a feladó mezőbe, amit a google annak ellenére sem szeret, hogy beállítottuk, hogy szeresse…
A végső megoldást az alábbi hack jelentette:
A /etc/postfix könyvtár alá létrehoztam egy sender_canonical nevű fájlt, aminek a tartalma:
/^(.*@).*$/ ${1}server.voji.hu
Módosítottam továbbá a /etc/postfix/main.cf-et:
sender_canonical_maps = regexp:/etc/postfix/sender_canonical
relayhost = smtp-relay.gmail.com:25
Ezek után már csak ki kellett generálni a sender_canonical-hoz tartozó .db fájlt:
postmap sender_canonical
valamint újrarúgni a postfix-et:
sudo postfix reload
És már csak egy gyors teszt volt hátra:
echo "Test mail from postfix" | mail -s "Postfix test" voji@voji.hu
Mindeközben a /var/log/mail.log fájlban:
Sep 10 14:44:20 server postfix/smtp[11752]: 98D866567C3: to=<voji@voji.hu>, relay=smtp-relay.gmail.com[173.194.65.28]:25, delay=0.7, delays=0.34/0/0.26/0.09, dsn=2.0.0, status=sent (250 2.0.0 OK 1410353060 q15sm45749wij.3 – gsmtp)
Sep 10 14:44:20 adsrv2 postfix/qmgr[11744]: 98D866567C3: removed
Tadaaam.
Ui: azt, hogy a postfix által küldött levelek normális feladóval rendelkezzenek biztos el lehet érni ennél kultúráltabb módon is, de egyenlőre ennél jobb megoldást nem találtam (pedig próbálkoztam midnenféle myorigin = /etc/mailname-el és társaival is)
Az AdBlock Plus böngésző bővítmény minden telepítés során az elsők között van nálam, a mobil alkalmazásokért pedig inkább fizetek, semmint reklámokat nézzek. Viszont amikor már iOS-en és Androidon is fizetnem kellene a reklámok letiltásáért egyazon alkalmazáson belül, akkor elszomorodok…
Egy ilyen elszomorodásom alkalmával gondoltam rákeresek, hogy van e megoldás androidon belül arra, hogy kikapcsoljam a kéretlen reklámokat. Meglepődtem, amikor az AdBlock Plus for Android volt az első találat. Maga a koncepció zseniális, a mobil verzió ugyanis egy lokális proxy, ami a reklámokat szolgáltató szerverek felé egyszerűen nem engedi át a forgalmat. Így gyakorlatilag minden böngésző, és alkalmazás alatt működik.
Telepítés után az egyetlen dolog, hogy a rendszer életre kelljen az az internet elérésre használt kapcsolatok módosítása, hogy a forgalmat az AdBlock Plus által.
Ezt úgy tudjuk megtenni, ha az aktuális wifi kapcsolatra hosszan klikkelünk, majd a felugró menüben kiválasztjuk a modify connection opciót, és ott megadjuk a proxy szervert (alapból a címe localhost és a port 2020).
A mobil adatkapcsolat esetén is hasonlóan kell eljárnunk, csak ott Settings -> More… -> Mobile networks -> Access Point Names -> (alapértelmezett AP ami ki van pipálva) -> Proxy és Port beállítások