Hosszabbodnak a napok, rövidülnek a köridők, szóval minden úgy halad, ahogy haladnia kell. Megvan az 1:04 ami azt jelenti, hogy egyszer már tudtam menni egy majdnem tökéletes kört (kézi váltóval, és manuális kuplunggal, abs és assistok nélkül). Igazából az idők nem számítanak, ez csak egy mérőszám, és ezért jegyzetelem, hogy látszódjon a fejlődés. Ami igazán számít az maga a folyamat, és a következtetések, tanulságok, amivel ezt az időt el lehet érni. Hamarosan itt a jó idő, és aztán lehet az egészet kezdeni újra, immáron élesben, ahol jobban fog fájni egy egy kicsúszás, és az ezzel járó dolgok. De hát ez az élet rendje. Tapasztalni, tanulni, tudni…
