Pest legdurvább WoW-os arca

Állítólag mindenféle eladási statisztikákat megdönt a wow…
Napokban utazok ártatlanul a kombínón, aztán, felszál egy csöves, és annyit sem tudtam mondani, hogy wow 🙂

A WoW-os
A WoW

Tessék figyelmesen tanulmányozni a jellegzetesen elszánt WoW-os nézést, és a WoW intrójából már látott nem gyenge válszőr pamacsot… Sajna a képek nem a legjobb minőségűek, de ezt nézzétek el nekem 😉

ClassLoader Weblogic alatt

A neten mindenféle különböző dolgokat lehet olvasni a témába, ráadásul ezek álltalában különböző Weblogic verzióként is eltérnek. Gondoltam nem árthat leírni egyet, ami működik WL 8.1 és WL 9.2 alatt is.
A ClassLoader sok mindenre jó, de álltalában arra lehet használni, hogy egy java csomagból (.jar; .war) az ember hozzáférjen a fájlokhoz amit belepakol a források mellé.

Tegyük fel, létrehozunk egy test.jar-t és ebből szeretnénk kinyerni a szovegek/valami.txt tartalmát.

ClassLoader classLoader=Thread.currentThread().getContextClassLoader();
String testtxtn="test.jar#szovegek/valami.txt";
InputStream wsdlis=classLoader.getResourceAsStream(testtxtn);

Vpn szerver beállítás

Először is, tekintsük át, mire is jó a vpn. A VPN mint olyan a Virtual Private Network rövidítésből ered. A dolgot a legkönnyebben úgy lehet elképzelni, hogy a vpn olyan mint egy hálózati kábel. Bedugja az ember a belső kis hálózatába a kábelét, látja a megosztott nyomtatókat, fájlokat, gépeket.
Ha felcsatlakozunk a VPN szerverre, ott is ez történik, csak annyi különbséggel, hogy a kábel nem létezik, és a kapcsolat az interneten keresztül történik. Egyszóval bárhonnan csatlakozhatunk a belső védett hálózatunkhoz, és elérhetjük rajta a megosztott erőforrásainkat, persze csak akkor, ha használunk VPN-t.
Na de vágjunk is bele. Az általam említett parancsokat érdemes lehet root jogokkal rendelkezve kiadni.
A vpn telepítés első lépése letölteni a szervert.

apt-get install pptpd

Ezek után nézzük meg, hogy a vpn-hez szükséges kernel modulok be vannak e töltve. Ez a lépés elileg kihagyható, de valamiért nekem nem volt betöltve 1 és nem kevés ideig kerestem, vajon miért nem működik.

A betöltött modulokat az lsmod-al listázhatjuk ki, minket az alábbiak érdekelnek:

lsmod | grep ppp

Az alábbi modulokat kellene mindenképpen látni a kapott listában:

ppp_generic
ppp_async
ppp_mppe

Ha valamelyik modul hiányzik, azt a modprobe parancsal tudjuk berakni az alábbi módon:

modprobe ppp_mppe

Ha ezzel megvagyunk, már csak a konfigurációs fájlokat kell beállítani amik több helyen találhatóak. Első lépésben tekintsük át az álltalános konfigurációs beállításokat.

nano /etc/ppp/pptpd.conf

A fájlban pár nagyon fontos beállítás található:

bcrelay eth1
localip 192.168.1.2
remoteip 192.168.1.200-238

A bcrelay az a hálózati eszköz, ami ahhoz a hálózathoz csatlakozik, amire rá szeretnénk engedni a felhasználókat.

A localip az az ip (vagy ip tartomány) amit a kliens felcsatlakozáskor a szerver ip-jének látni fog (ez lehet egyenlő mondjuk a szerver tényleges ip-jével)

A remoteip az az ip cím, amit a kliensek kaphatnak. Célszerű ezt a tartományt úgy választani, hogy ne ütközhessen, a belső hálózaton található gépek ip-jével.

Aztán magával a ppp kapcsolattal kapcsolatos beállításokat szabhatjuk testre:

nano /etc/ppp/pptpd-options

Itt érdemes módosítani a name mezőt, ezzel kell ugyanis szerepeltetni a felhasználókat a hozzáférést leíró fájlban (lásd lentebb)

Második lépésben szerkesszük a vpn használatára jogosult felhasználókat tartalmazó fájlt.

nano /etc/ppp/chap-secrets

Miután ezt a fájlt szerkesztettük, csak a root-nak adjunk rá olvasási jogot, az alábbi módon.

chown root:root /etc/ppp/chap-secrets

Korlátozzuk a hozzáférést:

chmod 400 /etc/ppp/chap-secrets

Ellenőrizzük mit is csináltunk:

ls -l /etc/ppp

valami ilyesmit kellene látnunk

-r——– 1 root root 232 2007-06-04 22:56 chap-secrets

A kapcsolatot már windows alól is tesztelhetjük.

Ha minden tökéletesen működik, akkor egy saját vpn hálózat boldog tulajdonosai vagyunk, ha nem, akkor el lehet kezdeni bekapcsolni a konfigurációs fájlokban a debug módot, és találgatni, hogy mi a hiba.

Végezetül az én működő beállításaim letölthetőek innen.

Remélem nem felejtettem ki semmit. Mindenkinek további jó csatlakozást.

AutoPlay kikapcsolása

A microsoft operációs rendszerei, mindig megörvendeztetik a kedves felhasználókat új, és hasznosabbnál hasznosabb funkciókkal. Ilyen az AutoPlay is, ami mindig megpróbálja megállapítani milyen lemezt is tettünk a meghajtóba, és ha véletlenül rájön, akkor jól el is indítja.
Sok helyen lehet mindenféle registry kulcs módosításról, letölthető programról olvasni, de a Windows is nyújt ezen funkció kikapcsolására megoldást, az alábbi módon:

Start menu -> Run…

A feljövő futtató ablakba írjuk be: gpedit.msc

Ekkor megnyílik egy Group Policy nevű ablak, amiben egy egész masszív TreeView kontrol álltal, a beállítások tömkelege tódul elénk.

Keressük meg az alábbi helyet:

User Configuration -> Administrative Templates -> System

Ha a system van kiválasztva a listából, akkor a jobb oldali panelen látunk egy Turn off AutoPlay elemet.
Erre dupla klikk (vagy jobb egérgomb, Properties) és a feljövő ablakban válasszuk ki az Enabled opciót (ami a kikapcsolás bekapcsolása (Tm) Microsoft)

Megadhatjuk még, hogy csak a cd-kre szeretnénk kikapcsolni, vagy az összes meghajtóra.

Aki inkább vizuális alkat, annak ajánlom figyelmébe ezt a képet.

voji első (blog || post)ja |

Ezúton köszöntök minden kedves blogomra tévedt látogatót. Ez a blog elsődlegesen azért jött létre, hogy ha valamilyen problémába beleütközök, és sikerül véletlenül kiderítenem a megoldását, akkor lejegyezzem, hogy a későbbiekben ne kelljen előről kezdenem az utánna járást. Mivel ami nekem probléma, az könnyen lehet másnak is az, így gondoltam nem árthat ha ezek a jegyzetek publikusak. Minden témához hozzá lehet szólni, szóval ha valaki valami hibát lát, esetleg jobb ötlete támad, nyugodtan megoszthatja a világgal (és persze velem), így legalább mindenki tanulhat valamit. A kérdések is jöhetnek bátran, ahogy időm engedi, igyekszek majd rájuk választ adni.
Hát röviden ennyit az okokról, miért is vágtam bele ebbe a blogba.