Egy éve még örültem, hogy a malaysia north loop-on 1:12:566-t sikerült menni, és mennyire is jó az rFactor2. Akkor ha valaki azt mondja, hogy lehet ennél 1 esetleg 2 másodperccel is gyorsabb kört is menni, elhittem volna.
Most pedig eljött az idő, hogy én mondjam. Lehet, méghozzá akár 6 másodperccel is. És szerintem ennél még bőven lesz jobb, mert nem éreztem, hogy mindenhol a határon lenne az autó.
Új rfactor2 verzió, és újabb idő, ezúttal egy kupás renault clio-val. Bár az online megmérettetésre még mindig nem érzem magam késznek, de legalább az ai-nál már jobb vagyok 🙂
Irány malaysia egy megane trophy-val, reményeim szerint egy kis gyakorlás után hasonló helyzet áll elő ott is… És ráadásul itt a jó idő, ennek folyományaként az igazi megmérettetésért sem kell messzire menni, csak valamelyik ring-re, hamarosan…
“The one thing you can expect in racing is that there will be unexpected costs…”
– Ross Bentley
Épp a square wheel setup-ról olvasgattam, amikor rátaláltam erre a gyöngyszemre:
Understeer is when the front of the car hits the wall first,
Oversteer is when the back of the car hits the wall first.
Horsepower is how hard you hit the wall,
Torque is how far you go through the other side.
🙂
De érdemes megnézni a kapcsolódó képet is (3. post):
http://www.m3post.com/forums/showthread.php?t=481789
1.: Mindenkinek kívánok olyan új évet, amilyet csak szeretne!
2.: Megvan a 2:15 alatti idő a malaysian full loop-on kézi váltóval, megane trophy-val ami szuper (azt még nem sikerült kiderítenem, hogy ez az idő valójában jó e vagy csak nekem jó, de rengeteget tanultam az alatt is amíg ezt elértem, szóval már megérte 🙂
Szerdán meghalt egy ember a Pannóniaringen. Én is voltam már párszor ott, és magyar pályák közül én is az Ostffyasszonyfai pályát tartom az egyik legbiztonságosabb, és legprofibbnak. Bár Eriket személyesen nem ismertem, egy gyors facebook check után épp eleget láttam, hogy megírjam ezt a postot. 38 éves volt, feleséggel, gyerekkel, és azzal az elszántsággal ami mindenkiben megvan, aki motorsportra adja a fejét. A pályázás nem más mint játék a fizikával, a saját határaink keresése. Mindenki tudja, hogy ez mivel jár, minden alkalommal mindenki aláírja azt a bizonyos papírt ami az ilyen eseteket taglalja… Sajnos mindig van egy pont, amikor már tenni, korrigálni nem lehet. Reméljük hosszú időre ez volt az utolsó ilyen hír amit hallunk. Nyugodj békében Erik!
Ma találtam:
Ha a hataron autózol, nem az a kérdés, hogy össze töröd-e az autót, hanem az, hogy milyen gyakran.
Nem csak az életem hullt darabjaira a napokban…
Nem célom (és nem is volt) nagyon versenyezni, ezt a luxust meghagyom azoknak, akik már tudnak vezetni. Szabadedzési lehetőséget kerestem a Pannónia Ringen (amin volt szerencsém előzőleg már 1 napot eltölteni), így keveredtem a Time Attackba. Nem bántam meg, az esemény nagyon jól szervezett, és legalább ilyen jó hangulatú volt (a time attack résztvevők sokkal kellemesebb pályatársaság mint az osztrákok, akik igen meredek dolgokat művelnek néha). Mint megtudtam, több helyen is lehetett jelentkezni, természetesen én rossz helyen jelentkeztem, ebből volt egy kis kavar, de nem okozott problémát az adminisztráció. Kimondottan az se, hogy beírtak a pro kategóriába, (bár mint megtudtam, az a race kategória fölött van), de az időm alapján utolsó lettem minden kategóriában, szóval nem hiszem, hogy számítana ez bármit is 😉
Az időről: Az autómmal hozzáértő vezető (alatta Halaska Lászlót kell érteni, akiről azért el lehet hinni, hogy tényleg ért hozzá) ment már 2:30-at, lazázva, ha szeretett volna szerintem 2:25 körül simán ment volna, de igen valószínű, hogy ha szeretett volna, akkor az alatt is tudott volna csinálni pár kört… Én amikor tanultam a pályát akkor mentem 2:40 körül, most 2:37-et. Tehát saját magamhoz viszonyítva nem is utolsó vagyok, hanem első (javultam 3 másodpercet). További jó hír, hogy a leglassabb mért köröm is gyorsabb, mint a múltkori leggyorsabb (ha a kicsúszásokat nem számolom, amiből volt pár). Timeattack időket amúgy sem érdemes nagyon egymáshoz hasonlítani, hiszen mindenki más teljesítményű, és építésű autókkal indul, itt mindenki magával versenyez. Én legalább úgy érzem, nem állítottam megdönthetetlen rekordot magam elé. Az viszont megnyugtató, hogy egyre többször találtam rá az ideális ívre, és a racechrono szerint 2:34-et is össze lehetett volna rakni az időimből.
A cél a 2:30 lett volna, de valószínű a tapasztalatlanságom mellett közrejátszott az is, hogy az új, szuper keréknyomásmérőmmel variáltam egy kicsit. Valamiért arra emlékeztem, hogy 2.1 bar ideális keréknyomás a pályára (melegen)… Utólag kiderült, hogy csak egy félreértésről lehet szó, ugyanis a gyári érték 2.4 bar, és 2.3 az ideális érték (talán elől 2.2). Nem tudom ez számít e, és mennyit, de kanyarban mintha most sokkal instabilabb lett volna autó mint az előző alkalommal. Ez mondjuk nem zavart, elvégre az a cél, hogy a határon menjen az autó, és a határ az mindig az instabil állapot alatt van, amit érzésre megközelítettem, és párszor át is léptem… Csak mintha ez a határ valahogy kisebb sebességnél lett volna most (persze az is lehet, hogy csak nem volt eléggé egyensúlyba az autó, majd elválik legközelebb)…
Hungaroring nyílt nap csütörtökön 😉
Az autó multimédia (hang, navigáció, videó), egy igen érzékeny téma. A gyári megoldások gyakran silány minőségűek, ha nem akkor iszonyúan túlárazottak. Az utángyártott megoldások pedig a legtöbb esetben a pimp my ride-ot juttatják az eszembe, sok negatív érzés kíséretében.
Eleinte úgy gondoltam, hogy nincsenek nagy elvárásaim, hallgatható jó minőségű zenét, a visszafogott gyári megjelenést, és természetesen a navigációt szerettem volna az autóba. Később kiderült, hogy ez elmondva egyszerű, de jól (és esztétikusan) megcsinálni már nem annyira az.
Nem is untatnék senkit a részletekkel, inkább ajánlok két céget, ahol szerintem hozzáértő (és nagyon szerencsés hozzáállású) emberek dolgoznak:
Bátran ajánlom őket bárkinek, aki ilyesmin gondolkozik.