Én és az autó

Mint az az elkövetkező postokból majd kitűnik, mostanában elég sokat foglalkozok az autózással. Mindig is szerettem az autókat, és mindig is szerettem volna egy (az én értékrendem szerint) jó autót. Belekerültem egy olyan élethelyzetbe, amikor jó ötletnek tűnt valóra váltani az álmom (és hozzám került a fekete fairlady). Csak ezután kezdtem el komolyabban foglalkozni a témával, ugyanis nem szeretek túl előre tervezni, mert a terveket általában a környezet alakítja, ami kegyetlen, és gyakran változik.

Az autózásba is úgy vágtam bele, mint a zenélésbe. Tudtam, hogy egy gyenge, leélt sportos autót kellene venni, javítgatni, próbálgatni, és amikor már minden tiszta, mindent kitapasztaltam, akkor váltani egy jóra… Tudtam (mindig is), de nem érdekelt. Én szeretem a tökéletes tárgyakat, és inkább vállaltam, a nagyobb kockázatot, a nagyobb költséget. Nem csak azért szerettem volna pénzt adni egy autóért, mert kell (hisz az embernek nem kell egy sportautó), hanem inkább azért, hogy ezzel is tisztelegjek azok előtt, akik egy ilyen csodálatos tárgyat terveztek, létrehoztak. Hátha a jövőben csinálnak még, és mások is úgy fognak örülni neki, mint én.

Az autózás és a zene között meglepően sok a hasonlóság (úgy látszik minden olyan tevékenységre igaz lesz az elméletem, amit a társadalom viszonylag kis rétege űz). Itt is nagyon segítőkész a közösség, ebbe is (több) betonkeverőnyi pénzt bele lehet önteni (nem is kell önteni, szívja magától is), és egy szint fölött itt is irreálisan elmozdulnak az árak, ha az ember nem tudja, pontosan mit akar és miért, akkor el lehet szállni (és az eredmény nem feltétlenül lesz kielégítő).

1 év munka, keresgélés, utána járás után lassan eljutok oda, hogy úgy érzem, amit összeraktam működik, és jó. Persze az állítás nem igaz. Nem én raktam össze, én maximum csak kifizettem. Ilyen dolgokat az ember vagy sok próbálgatással valósít meg (és rettentő sok pénz elköltésével), vagy a környezetére hagyatkozik. Mivel nincs rettentő sok pénzem, se tapasztalatom, maradt a környezet. Így utólag úgy érzem, igen nagy szerencsém volt, mert nagyon sok segítőkész, és okos emberrel hozott össze a sors, és eddig nem kellett dolgokat nulláról újraépíteni.

Nem keveset kerestem a neten, hogy jó audio rendszerrel, tuningal, vezetéstechnikával, driftel foglalkozó embereket találjak. A vége persze az lett, hogy valaki, aki már járt az úton, segített merre induljak. Ez az autós biznisz (akárcsak a zene) nem kimondottan digitális. Van autós oldal, online bolhapiac, de a legjobb üzleteket, leghasznosabb tanácsokat a versenypálya mellett kapja az ember.

Mivel én már megtaláltam azokat az embereket, akiket bátran tudok ajánlani, a következő pár post-ban megosztom a tapasztalataimat a világgal. Talán könnyebb lesz az első pár lépés azok számára, akik erre a (kétségkívül szórakoztató) őrültségre adják a fejüket.

Leave a Reply