Péter esete a totalcar-on: adott Péter, megbüntették, 30k gyorshajtásért, pedig nem is ment gyorsan.
A reakciók se valami nagyon szokatlanok, szar az ország, bénák a rendőrök, lassú az ügyintézés, és a többi, és a többi. Az ügyintézés tényleg nem a leggyorsabb, bár sokat gyorsult mostanában 🙂
De azért látni kell, hogy általában ezek a rendőrök tudják, hova kell állni, és mennyire kell mérni. Ha nem tudnák, akkor nem hiszem, hogy Péter lenne az egyetlen áldozat, sőt egy átlagos ilyen “hibás” mérés alatt több száz autót meg kellett volna bírságolni, de ettől most tekintsünk el.
Ez így önmagában nem is lenne érdekes, csak aztán feltűnt valami, bár ez nem volt leírva. A cikkhez csatolt képen Shiro Nakamura egyik remekműve mosolyog ránk, egy Nissan 350z. Piciny szívem meg is dobbant, amikor ilyeneket írtak, hogy:
Péter régen elmúlt már harminc, szóval ha volt is hülyegyerek-időszaka, már egészen biztosan túl van rajta.
Hohohohoooo! Akárcsak én! Akárcsak én! Egyre szimpatikusabb ez a Péter!
De azért figyelembe véve, Péter autójának karakterisztikáját (5.7 alatt van százon, emlékeim szerint a javasolt maximális sebesség 2.-esben 100km/h, 3-asban 150km/h körül van) időszakok ide vagy oda, ezzel az autóval kínszenvedés a szabályos közlekedés. Én a lelkiismeretemre hallgattam volna, és befizettem volna azt a csekket. Tapasztalataim alapján egy tank benzinből megvan a bírság, ha így nézzük ez teljesen elfogadható.
Persze lehet, hogy Péter soha (de soha) még egy picit (ici picit) sem lépett oda ennek az autónak. Akkor viszont elmorzsolok egy könnycseppet. Bánatomban. És nem a pénz miatt…*
* Megpróbáltam leírni, hogy pontosan mi miatt, de arra jutottam, hogy ezt nem lehet csak úgy leírni. Át kell élni, és aki átélte, az ezen a ponton behunyja a szemét, halványan elmosolyodik, és magában azt mondja: igen, én tudom miről van szó. (itt kell elmondani azt is, hogy az ilyesmit elég veszélyes megtapasztalni közúton, a fenti összeg sokszorosát szokták kérni érte, akik keresgetnek, menjenek inkább pályára).