voji és a sajt

Tegnap hazafelé menet, beugrottam egy kis boltba, ami talán az egyetlen volt a környéken, ami ilyen késői órában is alkalmas volt a hagyományos (civilizált) értelemben vett élelemszerzésre. Szóval bementem, és meglepő módon volt náluk sajt, ami az a termék volt, ami a teljes vásárlási igényemet lefedte. Meg is vettem, öröm boldogság, mondjuk az árán kicsit meghökkentem, ugyanis annyiért fél kilót is adnak máshol. Sebaj, elvégre valaki itt azért nem alszik, hogy nekem sajtot adhasson az éjszaka közepén. Aztán elkezdtem gondolkozni ezen a dolgon egy picit. Miért is kell valakinek a boltban lennie azért, hogy nekem eladjon valamit, amikor máshol ezt önkiszolgáló módon is meg lehet tenni. Ahol a 7/24 az tényleg 7/24, és ahol a pénztárnál lehúzom a termékek vonalkódjait, és a végén beteszem a kártyámat, majd távozok. Arról nem is beszélve, hogy ismertem egy ilyen kis bolt tulajdonost. Neki nem volt hűtőkocsija, és 3 darab sajtért, ami kb. az üzletben 1 hónap alatt elfogy nem is fog odamenni egy hűtőkocsi. Tehát az áruszállítás abból ált, hogy a kis kombi személykocsival elment mondjuk a Metróba, bepakolt mindent a csomagtartóba, és aztán szépen hazagurult. Nem biztos, hogy a leg egészségesebb ez mondjuk egy sajtnak, ha kint 30 Celsius fölötti a hőmérséklet. Lehet, hogy egy ilyen szállítás után újra kell értékelni a „minőségét megőrzi” feliratot. De sebaj, szerencsére most nincs kánikula.
Szóval miért is nincsenek itt normális önkiszolgáló üzletek, ahol nem aranyáron adnak bármit, és tehetik ezt, azért mert nem kell alkalmazottakat fizetni, max néha az árufeltöltőket, meg a takarítókat? Sok mindent fel lehet sorolni indoklásnak. De ha belegondolunk, mi történne, ha nyitna itt egy ilyen üzlet…
Az emberek egy része nem fizetne semmit. A másik része azért valamekkora részt kifizetne, a többit csak úgy elvinné, elvégre ő szegény. És lenne egy nagyon kis rész, aki intelligens, mindent kifizet, és tudatában van annak, hogy ha nem teszi ezt, bezár a bolt, mert amit nem ad oda az olyan mintha mástól venné el. És aztán megint nem lesz olcsó sajt, főleg nem este 8 után. Persze aztán a semmit ki nem fizető társadalmi réteg elmondaná a haverjainak is, hogy itt milyen nagy biznisz van, aminek következtében az intelligensebbek, már be sem mennének a boltba, de még a részlegesen fizetők se.
Persze bele lehet építeni a lopások árát a termékek árába. Kis hazánkban erre nagyon sok jó példa van. Természetesen a példák csak azért jók, mert nagyon jól szemléltetik, miért nem szabad ilyet csinálni.
Itt van például az ArtistJust, amit én mind a mai napig nem értek. Van ugyanis ez a kedves szervezet, aki ragasztgat ilyen matricákat mindenre (CD, DVD, memóriakártya, merevlemez), és aztán a befolyt pénzből támogatja a művészeket (saját elgondolásában igazságos rendszer szerint). Teszi ezt azért, mert szegényeknek letöltik, meg másolják a dalaikat. Kérdem én, egy fényképezőbe vett memóriakártyán, vagy egy backupnak használt DVD-n milyen jogon fizettetnek ki velem ilyen díjat? Milyen jogon vádolnak meg azzal, hogy illegális tartalmat fogok rá másolni? Ez alaphangon is rágalmazás. De hát jogállamban élünk, itt lehet ilyet. A szegény, napi megélhetési problémákkal küzdő zenész meg csinálja azt, amihez ért(enie kellene). Menjen el fellépni, nyújtson valami egyedit, amiért megéri elmenni a koncertjére. Sajnos nagyon kevés ilyen zenész van, és hogy mindenki megnyugodjon, nem azokat támogatják az emberek a kis matricák utáni fizetéssel. De eltartunk egy egész ArtisJust-ot cserébe, csak úgy puszira, matricaragasztgatásért, sőt még óriásplakátok tervezésérem nyomtatására, felrakására is van pénz. Gondolom ott is vannak alkalmazottak, ügyvezető, kell a céges autó, a sok számítógép, elvégre ők mind kemény és nélkülözhetetlen munkát végeznek.
Ugyan ez a helyzet a zene és filmterjesztésben is, senki sem vásárol, meg kevesen járnak moziba, emeljük az árát, és akkor legalább a haszon meglesz. Persze ennek hatására az sem fog vásárolni, vagy moziba menni, aki eddig megtette, de ez mellékes, az áremelés minidig jó ötlet.
Na de visszatérve a sajthoz, és a fenti jó példákhoz, rádöbbenünk, hogy ez sajnos nem járható út. Mint ahogy a biztonsági őrök, meg kamerák sem, mert az első variáns szintén drága, a második meg használhatatlan.
Tehát marad minden a régiben, és felesleges is fejtegetni, a probléma további okait.
Jobb esetben konstatálhatjuk, hogy nem miattunk nem lehet normális szolgáltatást nyújtani, örülhetünk, ha ismerőseink is ebbe a kategóriába tartoznak. De a hiba ennek ellenére mégiscsak bennünk van.

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.